Festeni biztosan jó - Király András: My Way és Csiszér Zsuzsi: Zöldövezet (kiállítás)

  • Hajdu István
  • 2005. szeptember 15.

Zene

Nem tudom eldönteni, kedves koincidencia vagy bölcs előrelátás volt-e a múlt héten éppen Picassóra hivatkozva elnyafogni, miszerint nincs már igazság a képzőművészetben (sem), mindenesetre megnyugtat, hogy Király András is így gondolja, vagy ha nem, munkái - készítőjüktől elszakadva - ezt igazolják.

Nem tudom eldönteni, kedves koincidencia vagy bölcs előrelátás volt-e a múlt héten éppen Picassóra hivatkozva elnyafogni, miszerint nincs már igazság a képzőművészetben (sem), mindenesetre megnyugtat, hogy Király András is így gondolja, vagy ha nem, munkái - készítőjüktől elszakadva - ezt igazolják. Egyik képén, mely a művész kommentárja szerint szobafestőket ábrázol,

Picasso-feliratos pólóban

üldögél két figura, s lehet, hogy valóban csak nyelvszociológiai illusztrációs célzattal készült a kép (Király szerint, s biztos, igaza van, a kőművesek lepikasszózzák a szobafestőket), én mégis azt hiszem, tágabb értelmet tulajdoníthatunk a műnek. Egyrészt rögtön adódik a nem túl eredeti, így nem is mély gondolat: a művész neve áruvédjeggyé lett, majd jön a következő: mindenki művész, csak annak kell tartania-tételeztetnie magát.

Ki milyen mezben játszik, ahhoz a csapathoz tartozik, szőhetjük tovább okosan, a kérdés csupán annyi, hol vette a trikót és a gatyát.

Jó, ez sem nagy ötlet, de annál mégiscsak többet ér, mint a többi poén a kiállításon. Ezek, Király kommentárja értelmében, egy elkészíteni vágyott börleszkfilm alapjául szolgálhatnának. Hogy a mester életét megjelenítő film terve ugyancsak vicc-e, vagy valóban törekszik ilyesmire, az most teljesen mindegy, mert a munkák semmi igazán mókásat nem sugallanak, annak ellenére, hogy érződik, Király kedveli a tréfát, s - papjancsisan - szívesen el is magyarázza poénjait. Inkább annyit bizonyítanak, hogy festőjük nagyjából tájékozott a fotóblogok, a tréfás magánreklámok és persze önmaga életében, s mértéken felül igyekszik a hatvanas évek vizualitásával is megismerkedni, hogy tudásának, ismereteinek látható formát találhasson. Információi a világról végül is képbe merevülnek, ez tagadhatatlan, a baj csupán kettő. A képek tech-nikailag nem elég ügyesek, "szellemességileg" pedig - jó ég, el kell kerülni a rímet! - nagyon is (inkább: végtelenül) szikárak. Arról nem beszélve, hogy az ismeretszerzés az imádott korszakról még igencsak az elején tart.

Tárlatának mottója Frank Sinatra híres dalának címéből származik, s ez ismét felvethet egy kérdést: a hatvanas évek iránt érzett olthatatlan retróhangulatában Király András miért nem járja az útját, macskaköves útját, s miért egy pop-artos Ed Ruschával megspékelt németes-osztrákos kvázi-fotórealista mischungot fest ahelyett, hogy a Képcsarnokra emlékezne? Amúgy arra emlékeztetÉ

Fényképek adnak alapot Csiszér Zsuzsi festményeihez is. Gyakran "házias" fotók, főleg, amikor mezei-családi zsánert készít, de ezekkel ő sem megy sokkal tovább, mint Király András. Ellágyított fotórealizmusa olyan, mintha a valaha nagyszerű Méhes László és a korai Bernát András játszana négykezest vásznain - Szűcs Attila kontrá-jával. Idillt és drámát (vagy legalábbis metafizikusnak szánt ürességből kikandikáló történetet) mondanak el képei az amatőr fotó magánmitológiájából kibontható általánosságokra utalva, kedves ügyességgel. A néző persze igyekszik. Enigmatikus történeteket próbál az

esendő jelenetek

mögé vizionálni, nem sok sikerrel. Olvasom a galéria honlapján, hogy a vásznak sarkában megjelenő kis embléma rejtélyes családi utalásokat foglal magában, a festmények titka tehát még mélyebben pihenÉ

Makrofotók nyomán készült munkái sokkal erősebbek, melyekről nem a báj és bánat, hanem a technika, a festészet iránti érdeklődés sugárzik. Szívszorító újdonsággal ezek sem jönnek elő, de az tagadhatatlan, hogy a standard eljárást, a közvetített valóságot (fénykép) lehetőleg pontosan megfestő, a közvetítettséget (a távolságot és a hibát) képalkotó elemként használó, s vagy harminc éve pontosan ismert "technológiát" jól alkalmazzák. A lenyírt gyep, a gyomok és a talaj kicsiny univerzumát (a mikro- és makrokozmoszt?) rögzítő képek nagy dekorativitással sugározzák a festés szeretetét, a "csinálás" örömét. Látható: festeni jó (bízzunk benne, hogy nem tévedünk).

Király András kiállítása a Várfok Galériában, Csiszér Zsuzsié a XO Galériában, október 2-ig

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Levél egy távoli galaxisból

Mészáros Lőrinc olyan, mint a milói Vénusz. De már nem sokáig. Ő sem valódi, s róla is hiányzik ez-az (nem, a ruha pont nem). De semmi vész, a hiány pótlása folyamatban van, valahogy úgy kell elképzelni, mint a diósgyőri vár felújítását, felépítik vasbetonból, amit lecsupáltak a századok. Mészáros Lőrincnek a története hiányos, az nem lett rendesen kitalálva.

A gólem

Kicsit sok oka van Karoł Nawrocki győzelmének a lengyel elnökválasztás június 1-jei, második fordulójában ahhoz, hogy meg lehessen igazán érteni, mi történt itt. Kezdjük mindjárt azzal a tulajdonképpen technikai jellegűvel, hogy az ellenfele, Rafał Trzaskowski eléggé elfuserált, se íze, se bűze kampányt vitt.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.