film - A SZUKA

  • - ts -
  • 2009. június 25.

Zene

"Jean Renoir a világ legnagyobb filmrendezője" - mondotta illedelmes pimaszsággal Francois Truffaut. Hebrencs kijelentésével akár vitatkozhatnánk is, de semmi értelme - olyan szinteken járunk, ahol a dekázás önkielégítésnek is kevés.
"Jean Renoir a világ legnagyobb filmrendezõje" - mondotta illedelmes pimaszsággal Francois Truffaut. Hebrencs kijelentésével akár vitatkozhatnánk is, de semmi értelme - olyan szinteken járunk, ahol a dekázás önkielégítésnek is kevés. Az 1931-es keltezésû darab a maestro második hangosfilmje, és saját bevallása szerint döntõ fordulat a pályáján. A történet Maurice Legrandról, egy középkorú bankpénztárosról szól, a rendezõ (és a kor) kedvenc színésze, Michel Simon adja. Kistisztviselõnk otthon reménytelen papucshõs, házsártos felesége nyírja, ahol éri, ám ha eljõ a vasárnap - mint az Omegánál a negyvenéves könyvelõ, dobverõt kér az aktatáska helyett: Legrand festeget. Visszahúzódik álmai mezejére, ami annál is könnyebb, hisz' a számára perdöntõ dolgokat sem veszi le odakintrõl. Egy nagy festõ, csak épp lövése sincs róla - noha önszemivel is láthatja képeit egy elegáns galériában, bár addig sok víz lefolyik még itt-ott. Elsõsorban szerelmi ügymenetbe keveredik egy - nos, mûértõ - rosszlánnyal, majd eszement féltékenységében (a kis céda csak a stricijéért eped) el is teszi láb alól, s végül ótvaros csavargóként látjuk õt viszont.

Nos, az ilyen sztorira szoktuk mondani, hogy ha beadnánk egy ökörnek, menten kitörne rajta a kergemarhakór... És mégis, van benne valami, azaz nem az elkészítés óta eltelt sok év megbocsátó fensõbbsége mondatja velünk, hogy érdemes megnézni. Hanem egy nagyon is maiság: Legrand sodródását, drámáját épp annyira tartja el magától Renoir, amennyire ma a legjobban szeretjük: nagyon, nagyon kicsit, mégis észrevehetõen.

Vetíti az Örökmozgó, 1-jén fél ötkor

****

Figyelmébe ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.