film - A SZUKA

  • - ts -
  • 2009. június 25.

Zene

"Jean Renoir a világ legnagyobb filmrendezője" - mondotta illedelmes pimaszsággal Francois Truffaut. Hebrencs kijelentésével akár vitatkozhatnánk is, de semmi értelme - olyan szinteken járunk, ahol a dekázás önkielégítésnek is kevés.
"Jean Renoir a világ legnagyobb filmrendezõje" - mondotta illedelmes pimaszsággal Francois Truffaut. Hebrencs kijelentésével akár vitatkozhatnánk is, de semmi értelme - olyan szinteken járunk, ahol a dekázás önkielégítésnek is kevés. Az 1931-es keltezésû darab a maestro második hangosfilmje, és saját bevallása szerint döntõ fordulat a pályáján. A történet Maurice Legrandról, egy középkorú bankpénztárosról szól, a rendezõ (és a kor) kedvenc színésze, Michel Simon adja. Kistisztviselõnk otthon reménytelen papucshõs, házsártos felesége nyírja, ahol éri, ám ha eljõ a vasárnap - mint az Omegánál a negyvenéves könyvelõ, dobverõt kér az aktatáska helyett: Legrand festeget. Visszahúzódik álmai mezejére, ami annál is könnyebb, hisz' a számára perdöntõ dolgokat sem veszi le odakintrõl. Egy nagy festõ, csak épp lövése sincs róla - noha önszemivel is láthatja képeit egy elegáns galériában, bár addig sok víz lefolyik még itt-ott. Elsõsorban szerelmi ügymenetbe keveredik egy - nos, mûértõ - rosszlánnyal, majd eszement féltékenységében (a kis céda csak a stricijéért eped) el is teszi láb alól, s végül ótvaros csavargóként látjuk õt viszont.

Nos, az ilyen sztorira szoktuk mondani, hogy ha beadnánk egy ökörnek, menten kitörne rajta a kergemarhakór... És mégis, van benne valami, azaz nem az elkészítés óta eltelt sok év megbocsátó fensõbbsége mondatja velünk, hogy érdemes megnézni. Hanem egy nagyon is maiság: Legrand sodródását, drámáját épp annyira tartja el magától Renoir, amennyire ma a legjobban szeretjük: nagyon, nagyon kicsit, mégis észrevehetõen.

Vetíti az Örökmozgó, 1-jén fél ötkor

****

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."