Film - Atyámfiai, bankrablók! - Ben Affleck: Tolvajok városa

  • - turcsányi -
  • 2010. október 28.

Zene

Találós kérdés két premisszával: a rendőrségre bevitt, együtt dolgozó bűnözők egyikét arra kötelezik, hogy olvasson fel ("Fel a kezekkel, köcsög!"), hogy azonosíthassák a hangját; ugyanekkor a híres színész, Pete Postlethwaite kis borítékban ad ki feladatokat bűnözőknek. Mire emlékeztet ez? Úgy bizony - önök mind nyertek! Csakhogy ezek a fiúk itt mégsem teljesen a bostoni Közönséges bűnözők. Alkalmasint azok sem voltak közönségesek, s ezek is megérik a pénzüket.

Találós kérdés két premisszával: a rendőrségre bevitt, együtt dolgozó bűnözők egyikét arra kötelezik, hogy olvasson fel ("Fel a kezekkel, köcsög!"), hogy azonosíthassák a hangját; ugyanekkor a híres színész, Pete Postlethwaite kis borítékban ad ki feladatokat bűnözőknek. Mire emlékeztet ez? Úgy bizony - önök mind nyertek! Csakhogy ezek a fiúk itt mégsem teljesen a bostoni Közönséges bűnözők. Alkalmasint azok sem voltak közönségesek, s ezek is megérik a pénzüket.

Boston Charlestown nevű negyedében járunk, ahol több bankrabló lakik, mint az egész világon összesen. E nemes hivatás, nagy hozzáértést igénylő mesterség apáról fiúra száll: a főszerepet magára osztó rendező figurájának ősz atyja - ki épp életfolytig tartó büntetését tölti - is űzte már az ipart. A szorgos iparos - mint tudjuk - öntudatos, a helyi erők roppant büszkék magukra. Minden okuk meg lehet rá, lám, krémjük a film legelején máris rabolni indul. Vérprofik: maszkjuk van (halálfejes), jól bánnak a személyzettel (amíg azok engedelmeskednek), tudják, hogy vannak festékpatronos, illetve nyomkövetős pénzkötegek, tudják, hogy mikor old ki a páncélszekrény időzára, és egy mikróban a merevlemezeket is kisütik a biztonsági kamera felvételeivel.

De az élet - mondjuk antagonisztikus ellentétben a bűnügyi tárgyú filmekkel - tele van meglepetésekkel: amikor épp menni készülnek, észlelik, hogy valaki riasztotta a rendőrséget. Azt hiszik, a főnök volt, ezért egyikük lezúzza az arcát. Pedig nem is ő volt, hanem bájos interjúalanyunk, Rebecca Hall, az alkalmi túsz.

Mondjuk már e ponton sem kell különösebb befogadói fantázia megneszelni, hogy lesz itt valami lamúr Ben Affleckkel... És csak ezek után jön a fordulatok tömege.

Anélkül, hogy a részletekbe tovább bocsátkoznánk, megállapíthatjuk, hogy Ben Affleck a szakmázós bűnfilmet igyekszik párosítani meséjében a tájjellegű bűnfilmmel. Az előbbi ősi játékfilmes irály, egyidős a bankrablós filmekkel (mindenki ért valamihez: itt is van riasztóspecialista, sofőr, fegyveres), az utóbbi inkább manapság - e tévésorozatok uralta világban - divatos, bebűnöztük már a tengerentúlt Baltimore-tól Kentucky Harlan megyéjén át Los Angeles Farmington nevű városrészéig keresztbe és kasul. Mindenütt csuda helyes népek űzték a legősibb mozimesterségeket.

Nos, Affleck házasítása ugyancsak életrevaló példány: a Tolvajok városa természetesen klisékből építkezik, de lendületes, szórakoztató, és csak egészen kicsit zavaros mozimű.

Forgalmazza az InterCom

Neked ajánljuk

Ezeket fogadtuk meg a legtöbben 2023-ra

  • Fizetett tartalom

Az alábbi, 2023-ra vonatkozó best of újévi fogadalmak ugyan kifejezetten egy amerikai felmérés eredményei, de nem meglepő módon könnyen megtalálhatjuk a listában a saját titkos vagy kevésbé titkos vágyainkat is.

Kesergő a két öszvérhez

A Három óriásplakát Ebbing határában és az Erőszakik rendezője minden próbálkozás során méterekkel emeli a lécet önmaga előtt, s – mint mindig – most is gond nélkül libben át felette. McDonagh ezúttal is egy elszigetelt atmoszférában kutatja az „emberi” jelző jelentéstartalmát, amelyet magasztalásként és sértésként egyaránt alkalmaz.

Elveszetten

  • SzSz

A rendező 2019-ben, a Házassági történet promókörútján vette újra kezébe középiskolás kora kedves könyvét, Don DeLillo Fehér zaját. Nem nehéz rájönni, miért épp akkor: a regény hősei egy misztikus esemény hatására hirtelen megkérdőjelezik saját szokásaikat, érzései­ket, sőt az egész életüket. Meglehet, hasonlóan érez egy filmrendező is, akinek szekere épp az Oscarig vezető, rögös és értelmetlen úton döcög.

Minden bizonytalan

A videókat és installációkat készítő szlovák képzőművész elsősorban az ún. átrajzolt, leg­inkább újságokban, könyvekben és képeslapokon talált képeken alapuló munkáival vált ismertté. E sikeres, több magángyűjteményben is megtalálható művek nemcsak az emlékeinkben élő, hanem nyomaiban még mindig fel-felbukkanó, a volt szovjet blokk lakói számára nagyon is ismerős vizuális és történeti hagyományait dolgozták fel és írták újra.

Kibontakozik lassan

Egy walesi bányászfaluban nőtt fel az idén 81 éves John Cale, de már gyerekkorában a zene iránt mutatott érdeklődést. Orgonált a helyi templomban, később brácsázni kezdett, azután Londonban, majd New Yorkban folytatott zenei tanulmányokat, ahol Aaron Copland volt a mestere.

Így is szép

A 18. század végén, a polgári hangverseny­élet hajnalán gyakran szerepelt ugyanazon a műsoron intim kamaramű, dal és nagyzenekari szimfónia, utóbbi gyakran több részletre bontva. Ezt a jótékony változatosságot idézte fel Keller András, aki nincs híján a kitűnő ötleteknek.

Elszáradt arcok

Felhajtás, a kínált holmi értékéhez képest túl nagy reklám: ezt jelenti a szerző negyedik regényének címe. A neonzöld szmájli és a betűk neonzöldje a borítón a könyvben felbukkanó árura, egy drogra utal. Az egyenmosoly a grafikai megoldásnak köszönhetően vibrál. Ez a látvány meg is alapozza az olvasmány­élményt, amelynek meghatározó vonulata a bizonytalanság.