Film - Atyámfiai, bankrablók! - Ben Affleck: Tolvajok városa

  • - turcsányi -
  • 2010. október 28.

Zene

Találós kérdés két premisszával: a rendőrségre bevitt, együtt dolgozó bűnözők egyikét arra kötelezik, hogy olvasson fel ("Fel a kezekkel, köcsög!"), hogy azonosíthassák a hangját; ugyanekkor a híres színész, Pete Postlethwaite kis borítékban ad ki feladatokat bűnözőknek. Mire emlékeztet ez? Úgy bizony - önök mind nyertek! Csakhogy ezek a fiúk itt mégsem teljesen a bostoni Közönséges bűnözők. Alkalmasint azok sem voltak közönségesek, s ezek is megérik a pénzüket.

Találós kérdés két premisszával: a rendőrségre bevitt, együtt dolgozó bűnözők egyikét arra kötelezik, hogy olvasson fel ("Fel a kezekkel, köcsög!"), hogy azonosíthassák a hangját; ugyanekkor a híres színész, Pete Postlethwaite kis borítékban ad ki feladatokat bűnözőknek. Mire emlékeztet ez? Úgy bizony - önök mind nyertek! Csakhogy ezek a fiúk itt mégsem teljesen a bostoni Közönséges bűnözők. Alkalmasint azok sem voltak közönségesek, s ezek is megérik a pénzüket.

Boston Charlestown nevű negyedében járunk, ahol több bankrabló lakik, mint az egész világon összesen. E nemes hivatás, nagy hozzáértést igénylő mesterség apáról fiúra száll: a főszerepet magára osztó rendező figurájának ősz atyja - ki épp életfolytig tartó büntetését tölti - is űzte már az ipart. A szorgos iparos - mint tudjuk - öntudatos, a helyi erők roppant büszkék magukra. Minden okuk meg lehet rá, lám, krémjük a film legelején máris rabolni indul. Vérprofik: maszkjuk van (halálfejes), jól bánnak a személyzettel (amíg azok engedelmeskednek), tudják, hogy vannak festékpatronos, illetve nyomkövetős pénzkötegek, tudják, hogy mikor old ki a páncélszekrény időzára, és egy mikróban a merevlemezeket is kisütik a biztonsági kamera felvételeivel.

De az élet - mondjuk antagonisztikus ellentétben a bűnügyi tárgyú filmekkel - tele van meglepetésekkel: amikor épp menni készülnek, észlelik, hogy valaki riasztotta a rendőrséget. Azt hiszik, a főnök volt, ezért egyikük lezúzza az arcát. Pedig nem is ő volt, hanem bájos interjúalanyunk, Rebecca Hall, az alkalmi túsz.

Mondjuk már e ponton sem kell különösebb befogadói fantázia megneszelni, hogy lesz itt valami lamúr Ben Affleckkel... És csak ezek után jön a fordulatok tömege.

Anélkül, hogy a részletekbe tovább bocsátkoznánk, megállapíthatjuk, hogy Ben Affleck a szakmázós bűnfilmet igyekszik párosítani meséjében a tájjellegű bűnfilmmel. Az előbbi ősi játékfilmes irály, egyidős a bankrablós filmekkel (mindenki ért valamihez: itt is van riasztóspecialista, sofőr, fegyveres), az utóbbi inkább manapság - e tévésorozatok uralta világban - divatos, bebűnöztük már a tengerentúlt Baltimore-tól Kentucky Harlan megyéjén át Los Angeles Farmington nevű városrészéig keresztbe és kasul. Mindenütt csuda helyes népek űzték a legősibb mozimesterségeket.

Nos, Affleck házasítása ugyancsak életrevaló példány: a Tolvajok városa természetesen klisékből építkezik, de lendületes, szórakoztató, és csak egészen kicsit zavaros mozimű.

Forgalmazza az InterCom

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.