Film - Atyámfiai, bankrablók! - Ben Affleck: Tolvajok városa

  • - turcsányi -
  • 2010. október 28.

Zene

Találós kérdés két premisszával: a rendőrségre bevitt, együtt dolgozó bűnözők egyikét arra kötelezik, hogy olvasson fel ("Fel a kezekkel, köcsög!"), hogy azonosíthassák a hangját; ugyanekkor a híres színész, Pete Postlethwaite kis borítékban ad ki feladatokat bűnözőknek. Mire emlékeztet ez? Úgy bizony - önök mind nyertek! Csakhogy ezek a fiúk itt mégsem teljesen a bostoni Közönséges bűnözők. Alkalmasint azok sem voltak közönségesek, s ezek is megérik a pénzüket.

Találós kérdés két premisszával: a rendőrségre bevitt, együtt dolgozó bűnözők egyikét arra kötelezik, hogy olvasson fel ("Fel a kezekkel, köcsög!"), hogy azonosíthassák a hangját; ugyanekkor a híres színész, Pete Postlethwaite kis borítékban ad ki feladatokat bűnözőknek. Mire emlékeztet ez? Úgy bizony - önök mind nyertek! Csakhogy ezek a fiúk itt mégsem teljesen a bostoni Közönséges bűnözők. Alkalmasint azok sem voltak közönségesek, s ezek is megérik a pénzüket.

Boston Charlestown nevű negyedében járunk, ahol több bankrabló lakik, mint az egész világon összesen. E nemes hivatás, nagy hozzáértést igénylő mesterség apáról fiúra száll: a főszerepet magára osztó rendező figurájának ősz atyja - ki épp életfolytig tartó büntetését tölti - is űzte már az ipart. A szorgos iparos - mint tudjuk - öntudatos, a helyi erők roppant büszkék magukra. Minden okuk meg lehet rá, lám, krémjük a film legelején máris rabolni indul. Vérprofik: maszkjuk van (halálfejes), jól bánnak a személyzettel (amíg azok engedelmeskednek), tudják, hogy vannak festékpatronos, illetve nyomkövetős pénzkötegek, tudják, hogy mikor old ki a páncélszekrény időzára, és egy mikróban a merevlemezeket is kisütik a biztonsági kamera felvételeivel.

De az élet - mondjuk antagonisztikus ellentétben a bűnügyi tárgyú filmekkel - tele van meglepetésekkel: amikor épp menni készülnek, észlelik, hogy valaki riasztotta a rendőrséget. Azt hiszik, a főnök volt, ezért egyikük lezúzza az arcát. Pedig nem is ő volt, hanem bájos interjúalanyunk, Rebecca Hall, az alkalmi túsz.

Mondjuk már e ponton sem kell különösebb befogadói fantázia megneszelni, hogy lesz itt valami lamúr Ben Affleckkel... És csak ezek után jön a fordulatok tömege.

Anélkül, hogy a részletekbe tovább bocsátkoznánk, megállapíthatjuk, hogy Ben Affleck a szakmázós bűnfilmet igyekszik párosítani meséjében a tájjellegű bűnfilmmel. Az előbbi ősi játékfilmes irály, egyidős a bankrablós filmekkel (mindenki ért valamihez: itt is van riasztóspecialista, sofőr, fegyveres), az utóbbi inkább manapság - e tévésorozatok uralta világban - divatos, bebűnöztük már a tengerentúlt Baltimore-tól Kentucky Harlan megyéjén át Los Angeles Farmington nevű városrészéig keresztbe és kasul. Mindenütt csuda helyes népek űzték a legősibb mozimesterségeket.

Nos, Affleck házasítása ugyancsak életrevaló példány: a Tolvajok városa természetesen klisékből építkezik, de lendületes, szórakoztató, és csak egészen kicsit zavaros mozimű.

Forgalmazza az InterCom

Figyelmébe ajánljuk

Állami támogatás, pályázatírás, filozófia – Kicsoda a halloweeni tökfaragást megtiltó zebegényi polgármester?

Ferenczy Ernő még alpolgármesterként tevékenyen részt vett abban, hogy az előző polgármester illetményét ideiglenesen felfüggesszék. Közben saját vállalkozása tetemes állami támogatásokban részesült. Zebegény fura urát úgy ismerik, mint aki alapvetően nem rosszindulatú, de ha elveszíti a türelmét, akkor stílust vált. 

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.