Film - Atyámfiai, bankrablók! - Ben Affleck: Tolvajok városa

  • - turcsányi -
  • 2010. október 28.

Zene

Találós kérdés két premisszával: a rendőrségre bevitt, együtt dolgozó bűnözők egyikét arra kötelezik, hogy olvasson fel ("Fel a kezekkel, köcsög!"), hogy azonosíthassák a hangját; ugyanekkor a híres színész, Pete Postlethwaite kis borítékban ad ki feladatokat bűnözőknek. Mire emlékeztet ez? Úgy bizony - önök mind nyertek! Csakhogy ezek a fiúk itt mégsem teljesen a bostoni Közönséges bűnözők. Alkalmasint azok sem voltak közönségesek, s ezek is megérik a pénzüket.

Találós kérdés két premisszával: a rendőrségre bevitt, együtt dolgozó bűnözők egyikét arra kötelezik, hogy olvasson fel ("Fel a kezekkel, köcsög!"), hogy azonosíthassák a hangját; ugyanekkor a híres színész, Pete Postlethwaite kis borítékban ad ki feladatokat bűnözőknek. Mire emlékeztet ez? Úgy bizony - önök mind nyertek! Csakhogy ezek a fiúk itt mégsem teljesen a bostoni Közönséges bűnözők. Alkalmasint azok sem voltak közönségesek, s ezek is megérik a pénzüket.

Boston Charlestown nevű negyedében járunk, ahol több bankrabló lakik, mint az egész világon összesen. E nemes hivatás, nagy hozzáértést igénylő mesterség apáról fiúra száll: a főszerepet magára osztó rendező figurájának ősz atyja - ki épp életfolytig tartó büntetését tölti - is űzte már az ipart. A szorgos iparos - mint tudjuk - öntudatos, a helyi erők roppant büszkék magukra. Minden okuk meg lehet rá, lám, krémjük a film legelején máris rabolni indul. Vérprofik: maszkjuk van (halálfejes), jól bánnak a személyzettel (amíg azok engedelmeskednek), tudják, hogy vannak festékpatronos, illetve nyomkövetős pénzkötegek, tudják, hogy mikor old ki a páncélszekrény időzára, és egy mikróban a merevlemezeket is kisütik a biztonsági kamera felvételeivel.

De az élet - mondjuk antagonisztikus ellentétben a bűnügyi tárgyú filmekkel - tele van meglepetésekkel: amikor épp menni készülnek, észlelik, hogy valaki riasztotta a rendőrséget. Azt hiszik, a főnök volt, ezért egyikük lezúzza az arcát. Pedig nem is ő volt, hanem bájos interjúalanyunk, Rebecca Hall, az alkalmi túsz.

Mondjuk már e ponton sem kell különösebb befogadói fantázia megneszelni, hogy lesz itt valami lamúr Ben Affleckkel... És csak ezek után jön a fordulatok tömege.

Anélkül, hogy a részletekbe tovább bocsátkoznánk, megállapíthatjuk, hogy Ben Affleck a szakmázós bűnfilmet igyekszik párosítani meséjében a tájjellegű bűnfilmmel. Az előbbi ősi játékfilmes irály, egyidős a bankrablós filmekkel (mindenki ért valamihez: itt is van riasztóspecialista, sofőr, fegyveres), az utóbbi inkább manapság - e tévésorozatok uralta világban - divatos, bebűnöztük már a tengerentúlt Baltimore-tól Kentucky Harlan megyéjén át Los Angeles Farmington nevű városrészéig keresztbe és kasul. Mindenütt csuda helyes népek űzték a legősibb mozimesterségeket.

Nos, Affleck házasítása ugyancsak életrevaló példány: a Tolvajok városa természetesen klisékből építkezik, de lendületes, szórakoztató, és csak egészen kicsit zavaros mozimű.

Forgalmazza az InterCom

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Delejező monstrum

Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.