film - CALL GIRL

  • - kg -
  • 2010. december 9.

Zene

"Aleksandra kuncsaftja egy európai parlamenti képviselő, aki túl sok Viagrát kap be a találka előtt, és holtan nyúlik el Aleksandra lábai előtt. Aleksandrát, a call girlt keresi fel Ljubljana." A Viagrától bekrepált EU-képviselő - ez is szép kép, lenne tippünk, kinek kéne játszania magyar filmben, de ami igazán izgalmas, az csak ezután következik a szinopszisban, hogy vajon Ljubljana hogyan keresi fel Aleksandrát, csönget-e a város, vagy lesből támad, de nem, sajnos teljesen szokványos a felállás.
"Aleksandra kuncsaftja egy európai parlamenti képviselõ, aki túl sok Viagrát kap be a találka elõtt, és holtan nyúlik el Aleksandra lábai elõtt. Aleksandrát, a call girlt keresi fel Ljubljana." A Viagrától bekrepált EU-képviselõ - ez is szép kép, lenne tippünk, kinek kéne játszania magyar filmben, de ami igazán izgalmas, az csak ezután következik a szinopszisban, hogy vajon Ljubljana hogyan keresi fel Aleksandrát, csönget-e a város, vagy lesbõl támad, de nem, sajnos teljesen szokványos a felállás. Aleksandra az, a lakástörlesztését némi mellékes kurválkodással megsegítõ diáklány, aki a szlovén fõvárost felkeresi, ezen belül is elsõsorban azokat a szállodákat és magánlakásokat, melyeket olyan férfiak, EU-képviselõk, helyi perverzek és egyéb egzisztenciák lakják, akik a 200 eurós dugódíjat gond nélkül leperkálják. Aleksandra én vagyok - Bovarynéval is takarózhattak volna a szerzõk, fesztiválesélyeiket semmivel sem rontották volna, de a filmnek van egy messze látóbb vonulata is, mely szerint Aleksandra mi vagyunk, ó te szegény Balkán, melynek fene se tudja, hol is a kapuja. Úgyhogy szinte freudi a szinopszis mellétrafálása, mert ez a szegény, érzéketlen, repedezõ sarkú leányzó voltaképpen egy felfutott szemû harisnyába csomagolt publicisztika arról, hogy milyen ez az életnek nevezett valami itt, minálunk, a kisebb mellékutakon. A csomagolás egyébként korrekt, megüti az uniós átlagot. Részleteiben ritka a hamisság, és a dugók közt még az a taxisszomorító káosz is szerepel, melyet Szlovénia EU-s elnöksége hozott a ljubljanai belvárosra.

Az Odeon bemutatója

***

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.