film - EGY NÉMA KIÁLTÁS

  • - kg -
  • 2011. január 20.

Zene

Csád a mezei turizmusban fokozott biztonsági kockázatot jelentő célország, a filmfesztivál-turizmusban viszont egzotikus helyszín, ahol állandó a dúlás, annak is a polgárháborús fajtája. Létezni és filmezni egyaránt veszélyes elfoglaltság a térségben; az immár Párizsban élő Mahamat-Saleh Haroun mindkettőt kipróbálta, az Egy néma kiáltással pedig a zsűri díjával távozott Cannes-ból.
Csád a mezei turizmusban fokozott biztonsági kockázatot jelentõ célország, a filmfesztivál-turizmusban viszont egzotikus helyszín, ahol állandó a dúlás, annak is a polgárháborús fajtája. Létezni és filmezni egyaránt veszélyes elfoglaltság a térségben; az immár Párizsban élõ Mahamat-Saleh Haroun mindkettõt kipróbálta, az Egy néma kiáltással pedig a zsûri díjával távozott Cannes-ból. Ennél azért izgalmasabb, hogy mivel érkezett: Adammal, a kisemberrel. A mindig szívóágon lévõ, bármikor beáldozható, és a körülményein még önerõbõl is rontó csontozattal, melyre a gondos dramaturgia és az értõ színészi játék rakosgatja a hús-vér rétegeket. Csádból eleinte csak egy szálló medencéje látszik, ennek partján teljesít szolgálatot az egykori úszóbajnok és egyetlen gyermeke. De jön a globalizáció, már fordul is be a sarkon; a luxusszálló kínai kézre kerül, ami létszámleépítéshez és apa-fiú konfliktushoz vezet. A fiú feljebb bukik, az apa úszómesteri örökébe, Adam pedig lejjebb, a bejárati sorompókhoz. Csádtól meszsze van a német expresszionizmus, de mint egy filmes Rorschach-tesztben, a megalázott csádi hotelszolgába jó érzéssel lehet belelátni. Aztán Adam fiát elviszik katonának (a biztos halálba), így oda a filmtörténeti merengésre szánt pillanat. Csádban csupán egy film van, az is Mahamat-Saleh Harounnak köszönhetõ, de érdemei közé sorolhatjuk a higgadt hangnemen túl az Adamot alakító Youssouf Djaoro térképszerû arcát, amely, mint egy precíziós mûszer, kínos pontossággal mutatja ki a csádi élet éppen aktuális árát.

A Mokép bemutatója

*** + fél

Figyelmébe ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után.