lemez - MOTÖRHEAD: THE WÖRLD IS YOUR

  • - vincze -
  • 2011. január 20.

Zene

Egy élhetőbb és boldogabb világban, ahol a Motörhead főnöke, Ian "Lemmy" Kilmister a hozzá méltó ismertséggel bírna (vagyis úgy másfélszer-kétszer népszerűbb lenne, mint az Amerikai Egyesült Államok elnöke), ezt a lemezkritikát megúszhatnám egyetlen mondattal: megjelent a Motörhead új albuma, a címe pedig The Wörld Is Yours. Mindenki tudná, mire számítson, hiszen a tavaly fennállásának harmincötödik évfordulóját ünneplő Motörhead egy hithű muzulmán következetességével ragaszkodik ahhoz a zenei stílushoz, amivel annak idején világhíres lett - vagyis a tufa kettőnégyekre, whisky áztatta énekhangra és laza csuklóval elővezetett gitározásra épülő rock 'n 'rollhoz. A huszadik Motörhead-lemezről sem lehet különösebb újdonságot mondani.
Egy élhetõbb és boldogabb világban, ahol a Motörhead fõnöke, Ian "Lemmy" Kilmister a hozzá méltó ismertséggel bírna (vagyis úgy másfélszer-kétszer népszerûbb lenne, mint az Amerikai Egyesült Államok elnöke), ezt a lemezkritikát megúszhatnám egyetlen mondattal: megjelent a Motörhead új albuma, a címe pedig The Wörld Is Yours. Mindenki tudná, mire számítson, hiszen a tavaly fennállásának harmincötödik évfordulóját ünneplõ Motörhead egy hithû muzulmán következetességével ragaszkodik ahhoz a zenei stílushoz, amivel annak idején világhíres lett - vagyis a tufa kettõnégyekre, whisky áztatta énekhangra és laza csuklóval elõvezetett gitározásra épülõ rock 'n 'rollhoz.

A huszadik Motörhead-lemezrõl sem lehet különösebb újdonságot mondani. Kilmister hangja és basszusgitárjátéka (állítólag még mindig egy böhöm anyacsavarral pengeti az öreg Rickenbackert) továbbra is ikonikus, a Svédországban született Mikkey Dee dobos játékától is sokadjára kell hanyatt esni, mert hihetetlen az a kreativitás, ahogy a bunkó négynegyedes dalokat feldobja az ízesen oda-odahelyezgetett pörgetéseivel, Phil Campbell gitáros pedig, annak ellenére, hogy két ilyen figura mellett mind fazonban, mind játékban szürke eminenciásnak minõsül, kimondottan erõs témákat hegesztett erre a lemezre (halld például a Waiting For The Snake fõriffjét). Az egyetlen fájó pont, hogy igazán tempós téma egy kivétellel nincs: a dalok megmaradnak a maguk kis lötyögõs, lassú-középtempós ritmusában. De még ezt is el lehet nézni nekik. Hiszen amíg Lemmy képes leírni és elénekelni a "rock 'n' roll music is a true religion" sort úgy, hogy nem válik szánalmassá, valamint a lemez végére oda tudnak biggyeszteni egy odaverõs rock 'n' rollt Bye Bye Bitch Bye Bye címmel, amely a lemez leghúzósabb, legjobban elkapott dala, természetesen a legjobb szöveggel, addig a Motörheadet igazán nem kell félteni.

Future PLC/Motörhead Music, 2010

****

Figyelmébe ajánljuk

Eldobott aggyal

  • - ts -

A kortárs nagypolitika, adott esetben a kormányzás sűrű kulisszái mögött játszódó filmek, tévésorozatok döntő többsége olyan, mint a sci-fi, dolgozzék bármennyi és bármilyen hiteles forrásból.

Nemes vadak

Jason Momoa és Thomas Pa‘a Sibbett szerelemprojektje a négy hawaii királyság (O‘ahu, Maui, Kaua‘i és Hawai‘i) egyesítését énekli meg a 18. században.

Kezdjetek el élni

A művészetben az aktív eutanázia (asszisztált öngyilkosság) témaköre esetében ritkán sikerül túljutni egyfajta ájtatosságon és a szokványos „megteszem – ne tedd meg” dramaturgián.

A tudat paradoxona

  • Domsa Zsófia

Egy újabb dózis a sorozat eddigi függőinek. Ráadásul bőven lesz még utánpótlás, mivel egyelőre nem úgy tűnik, mintha a tucatnyi egymással érintőlegesen találkozó, egymást kiegészítő vagy egymásnak éppen ellentmondó történetből álló regényfolyam a végéhez közelítene: Norvégiában idén ősszel az eredetileg ötrészesre tervezett sorozat hatodik kötete jelenik meg.

Törvény, tisztesség nélkül

Hazánk bölcsei nemrég elfogadták az internetes agresszió visszaszorításáról szóló 2024. évi LXXVIII. törvényt, amely 2025. január 1. óta hatályos. Nem a digitális gyűlöletbeszédet kriminalizálja a törvény, csak az erőszakos cselekményekre felszólító kommentek ellen lép fel.