film - EMBEREK ÉS ISTENEK

  • - kg -
  • 2011. január 27.

Zene

Szerzetesek ülik körül az asztalt, borral, Csajkovszkijjal és a halál biztos tudatával telik az este. A nagyjelenetben vagyunk.
Szerzetesek ülik körül az asztalt, borral, Csajkovszkijjal és a halál biztos tudatával telik az este. A nagyjelenetben vagyunk. Az asztal körüli sorsok szempontjából már minden eldõlt, a kilenc francia más-más lelki úton-módon, de mind ugyanarra jutott: marad. Bevárja a sorsát, s ha az úgy hozza, a fegyvereseket. Akár másnap jönnek a terroristák, akár a vacsora végén, õk nem hagyják el algériai állomáshelyüket és a helyi muszlim falu szegényeit. Az, hogy Csajkovszkij hattyúinak bármilyen keresnivalójuk lehessen e jelenetben, nagyon sok aprómunkát igényelt a filmesektõl, de elvégezték. Megcsinálták a kisjeleneteket, a hétköznapok ellenbalettjét. Az, hogy a halál torkában, e zenés képeslapnak sem utolsó utolsó vacsora alkalmából Lambert Wilson aszketikus ábrázata büntetlenül töltheti be a teret, és Michael Lonsdale is César-díj-esélyesen nézhet maga elé, az mind az eddig lefolyt falusi-kolostori jövés-menések hitelébõl jön össze. Abból, hogy biztos lábakon áll a kolostor, hogy jól látszódnak a békeidõk teendõi. A történet igaz, errõl papírja is van a produkciónak (1996-ban hét szerzetest túszul ejtettek és megöltek Algériában - hogy kiknek a lelkén szárad a mészárlás, az nem nyert bizonyítást), de az ilyen (ön)igazolásoknak kevés keresnivalójuk van a mozikban. Ez a történet sem a papír miatt tûnik igaznak, hanem attól, hogy az eleje-közepe-vége kínálatból az eleje sok más kolostorkertre, a vége sok más vérzivatarra ráillik. A közepe pedig a filmkészítés magasiskolája, aminek a hatytyúk sem tesznek keresztbe.

A Cirko Film - Másképp Alapítvány filmje

****

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.