Nagy múltú árukapcsoláshoz van szerencsénk: kezdetben vala a dicsõséges amerikai képére formált játék katona (a kisfiúkra vadászó szektor válasza Barbie-ra) - az õ vállaira épült a birodalommá terebélyesedõ játékmárka, melybe idõvel a képregények, a számítógépjátékok és a rajzfilmek is beépültek. Mire a játékfilmesek is felfedezték a mûanyag harcosokat, már nemcsak a legkülönfélébb fegyverzetû és vérmérsékletû józsik állomásoztak a polcokon, de a mindenkori action-figure trendeknek megfelelõen az ellenségkép és a jármûpark is változatos formákat öltött. A G. I. Joe-sok valahogy sosem tûntek olyan összejövõs társaságnak, mint a Star Wars-osok vagy a Trekkerek; tartózkodásukat talán a mozifilm-nélküliség is okozhatta, ám mostantól nincs kifogás: a Múmiák rehabilitációjáért is sokat tett Stephen Sommers korrekt élõ szereplõs játékkatalógust készített. A célközönség fürdési szokásait Woody Allen határozta meg igen pontosan, amikor azt mondta: "Alapjában véve a feleségem éretlen volt. Ülök békésen a kádban, õ meg bejön, és elsüllyeszti a kishajóimat." Ez a G. I. Joe az éretlen feleségek és a kishajó-tulajdonosok filmje, s mivel Sommers világéletében nekik dolgozott, ideális választásnak tûnt a feladatra. Attól sem kellett tartani, hogy majd épp most áll elõ holmi történetvezetési igényekkel, viszont erõs vizuális típus lévén pont be tudta lõni, kik a célközönség; azok, akik a Star Warsból a nindzsákat, a James Bondból pedig a lézerpisztolyt hiányolták. Erre mondják: Mission Accomplished.
Forgalmazza a UIP-Duna Film
Filmként: fél *
Árukapcsolásként: *****
