Eleinte persze csak kisebbségi komplexus és bizonytalanság van: a nõben valami kihûlt, a férfi meg fájdalmában elköltözik huszonöt közös év után. Semmi sem marad, csak az ismerõs férfifélsz, hogy engem már senki sem akar. Kinek ne jönne jól ilyenkor egy igazi profi, aki szó szerint odaveti az egyedülálló nõk elvárásainak? És legyen lassított felvétel meg zenés-pizzás metamorfózis, így vágnak vissza az alkotók minden Pretty Womanen felnõtt idealistának.
Hõsünk sikere bár borítékolt, valamiért mégsem teljes az új élete, és ez a valami olyannyira kiszámíthatóan a felesége, hogy szinte fölösleges egyetlenegy kockát is a magára (és a szeretõjére) maradt asszony (Julianne Moore) vívódásaira pazarolni.
Mert hiába láttunk már épp elég több szálon futó, érdektelenné nyújtott sztorit, és sánta, rendes forgatókönyvíróért kiáltó happy endet, itt ez a két dolog annyira egyszerre teljesül, hogy semmink sem marad, amitõl az 'rült, dilis... eléggé õrült lenne, vagy a rongyos régi romkomoknál egy kicsit is jobb.
Forgalmazza az InterCom
** és fél
