könyv - Magyarország Szubjektív Atlasza

Zene

Magyarország az egyedi hópihék, a bezárt és soha ki nem nyitott üzletek, a gyűjtögetők, a brutális gyerekversek, na meg a fröccsök országa, a lehetséges térképek tárháza, a népi művészet Mekkája. Magyarország szubjektív, és már ezt bemutató atlasza is van.
Magyarország az egyedi hópihék, a bezárt és soha ki nem nyitott üzletek, a gyûjtögetõk, a brutális gyerekversek, na meg a fröccsök országa, a lehetséges térképek tárháza, a népi mûvészet Mekkája. Magyarország szubjektív, és már ezt bemutató atlasza is van. Különös és kézenfekvõ - ahogy az elõszóban Parti Nagy Lajos fogalmaz -, de kicsit sem megnyerõ, sõt leginkább érthetetlenül gyermeteg antiországimázs lett az egyébként izgalmasnak tûnõ kezdeményezésbõl.

Annelys de Vet holland tervezõ, a szubjektív atlaszok ötletgazdája szerint "Magyarország történeteinek terjedelmes gyûjteményét mutatja be" a könyv, ami rávilágít a mai "magyar lélekre". Itt kezdõdnek a problémák. Egy válogatott, közel ötvenfõs magyar alkotócsapat közösen hozta létre a kiadványt, amelynek eredeti célja a kulturális sokszínûség bemutatása, egyfajta kollektív élmény, személyes tapasztalat átadása lett volna - amibõl csak a folklorisztikus klisék maradtak.

A részt vevõ fiatalok (!) csekély kreativitással megjelenítették azt, ami elõször eszükbe jutott az országról. A sztereotip megközelítésnél nem futotta többre, mi több, az igényesnek tûnõ kivitelezés helyenként átcsap gagyiba, és hirtelenjében egy rosszhírû fõzelékfalóban, avagy - nagyvárosi régészet címen - szépség nélkül omladozó falak és vakolat között, csatornafedõk rengetegében találjuk magunkat. Sokszínû, de kevés értéket felmutató képeskönyv született - mégis, mint aktuális korlenyomat kiváló szociológiai forrássá válhat. Kulturális identitásnak szinte nyoma sincs a "híres" atlaszban, van viszont bajuszgráfia, nevetséges szuperhõsképzés, na meg ötletébresztõ (csak ezt ne!) alternatív országzászlók tömkelege. Ennyit errõl.

Kitchen Budapest - HVG Könyvek, 2011, 190 oldal, 2950 Ft

*

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.