film - SZERELEM ÉS MÁS DROGOK

  • - kg -
  • 2011. január 20.

Zene

Kosztümös film, 1996-ig megyünk vissza az időben. Régen minden jobb volt, háziasabb és természetközelibb, az Alzheimer-kórban szenvedő, szép mellű (az alkotók hivatalos álláspontja) és művészlelkű hősnő például még vezetékes telefonba mondja be a nemrég még Zolofttal, újabban azonban már Viagrával házaló hősnek, hogy hagyjál, ne hívj stb.
Kosztümös film, 1996-ig megyünk vissza az idõben. Régen minden jobb volt, háziasabb és természetközelibb, az Alzheimer-kórban szenvedõ, szép mellû (az alkotók hivatalos álláspontja) és mûvészlelkû hõsnõ például még vezetékes telefonba mondja be a nemrég még Zolofttal, újabban azonban már Viagrával házaló hõsnek, hogy hagyjál, ne hívj stb. Mert mi is történt eddig? A Xanax verte a Zoloftot, de a Pfizer cég snájdig ügynöke bárkit szívesen lefektetett azért, hogy az õ antidepresszánsát írják fel receptre. Aztán jött az alzheimeres lány, és kiderült: a könnyen megvásárolható doktorok, az anyjukat is rég áruba bocsátó gyártók és a megfizethetõbb árú gyógyszerért Kanadába buszozó amerikai kisnyugdíjasok csak azért kellettek a képbe, hogy tartsák a gyertyát egy szép, de nehéz szerelemhez. Nyilván ez még a kisebbik rossz, mert eshetett volna Michael Moore is szerelembe, s mutogathatná õ is - ha már ilyen jól megy neki - az amerikai egészségügy rákfenéit, mondjuk egy romkomban. Ehhez, de csakis ehhez képest üdvös és a maga nem szándékos módján még szórakoztató is, hogy miközben a gyógyíthatatlan beteget játszó Anne Hathaway a nagyokat nézõ és túlmozgásos Jake Gyllenhaalnak mutogatja a mellét (és viszont), e bátor(nak szánt) magamutogatás és érzelmi fokozottság közepette derül fény a rendszer hibáira. Minden más összehasonlításban azonban Edward Zwick filmje arra a polcra kerül, ahol a szociálisan álérzékeny, petyhüdten szerelmes történetek sorakoznak, s biztosítják egymást érettségükrõl, kifinomultságukról.

Az InterCom bemutatója

**

Neked ajánljuk

Kártyaszámolás

A film felér egy szerencsejáték-mesterkurzussal, amennyiben nemcsak egy black jack- vagy egy pókerparti lefolyásának logikáját mutatja be és érteti meg már-már tudományos alapossággal, de a nagy tétekben folyó és nagy közönséget vonzó bajnokságok álságos világába is hasonlóan leleplező attitűddel avat be. Viszont a film nem erről szól.

Prága romokban

Lehet szó bármilyen titokban kiszivárgó kódról, nemzetközi összeesküvésről vagy világot fenyegető veszélyről, ha a főhőst nem James Bondnak hívják, a büdzsé aligha érheti el a több száz millió dollárt. 

Halandó érzékiség

A galériák nyári kiállításai sokszor az úgynevezett „könnyed” témákra fókuszálnak – a fő sláger a növényvilág. Az idén három ilyen kiállítással is találkozhattunk, de mind különböző módon közelítette meg a tárgyát.

Bartóki billentés

  • Csabai Máté

Ha volna időgépem, biztos visszamennék, hogy halljam Bach orgonajátékát, Beethovent és Lisztet a zongoránál, na meg Bartók Bélát. Utóbbi – ha nem is élőben való – meghallgatásához elég egy egyszerűbb masina is: a nevezetes „barna lemezeken” ugyanis bárki megismerkedhet azzal, hogyan billentett a mester: az 1982-ben megjelent tizenhárom korongon Scarlattitól Beethovenen át Kodályig és persze a saját műveiig végigzongorázza a zenetörténet tetemes részét.

Hajókórház a járványszigetnél

Szőcs Petra csaknem tíz éve megjelent első verseskötetét annak szürreális, groteszk, fantasztikumba hajló stílusa tette emlékezetessé. A Kétvízközben bármi megtörténhetett, különösebbnél különösebb családtagok bukkantak föl, és a beszélő, ha úgy tartotta kedve, kiugrott a harmadik emeletről a szemetes­zsákkal. 

Kint is, bent is

Hogyan egyeztethető össze a szépség- és divatipar túlszexualizált világa a feminista, kapitalizmuskritikus megnyilvánulásokkal? Mennyiben mutathat fel hiteles elbeszélői pozíciókat annak a szerzőnek az első kötete, akinek írói tevékenysége eddig legfeljebb Instagram-posztokban nyilvánult meg? 

Palackposta a porból

Izgalmasan telt a múlt hét: a magyar közélet jobbára az ország miniszterelnökének nagy pillanatával volt elfoglalva. E nagy pillanat pedig Dallas egén ragyogott fel, amikor is Orbán beszédet mondhatott a republikánosok idei nagy összeröffenésén. Fél Amerika hegyezte a fülét, hogy mit akarhat ez a furcsa idegen! A Hungarian cowboy! Vagy nem hegyezte, mármint nem a fél Amerika hegyezte, csak néhány ebédidőben arra lófráló bámész alak, akinek tényleg nem volt dolga.

Caligula lova

Lázár János miniszter korábbi sofőrje, a vasárnap megválasztott mártélyi polgármester, Ambrus István dolgozni is akar. „El kell kezdeni dolgozni. Van mit csinálni Mártélyon” – idézte az időközi választás győztesét a Promenad24 nevű kormánypárti híroldal.

A didergő király

A létező orbánizmusban embernek, állatnak sem egyszerű az élete, de most a fák is rá fognak baszni. Meg mindenki más. Mondjuk fának sosem volt jó lenni a hazában, de most, hogy Orbán Viktor pánikba esett a fenyegető energiakrízis miatt, vagy legalábbis úgy tett, mintha abba esett volna, tényleg elkezdhetnek rettegni.