film - SZERELEM KÖLCSÖNBE

  • 2011. június 16.

Zene

Valamilyen félreértés folytán elterjedt, hogy az emberiség gazdagabbik fele - tengeren innen és túl - nyárra még a szokottnál is jobban elhülyül, egyébre gondolni sem tud, csak hogy mit kezdjen tömérdek szabadidejével, hová menjen nyaralni, s milyen mulatsággal próbálja elütni az időt, nehogy valamiképp eszébe jusson egyetlen gondolat is. E tevékenységében bizton számíthat a hollywoodi filmipar romkom elnevezésű termékcsaládjára, amelynek legigénytelenebb darabjait éppen nyárra tartogatja a termékforgalmazó.
Valamilyen félreértés folytán elterjedt, hogy az emberiség gazdagabbik fele - tengeren innen és túl - nyárra még a szokottnál is jobban elhülyül, egyébre gondolni sem tud, csak hogy mit kezdjen tömérdek szabadidejével, hová menjen nyaralni, s milyen mulatsággal próbálja elütni az idõt, nehogy valamiképp eszébe jusson egyetlen gondolat is. E tevékenységében bizton számíthat a hollywoodi filmipar romkom elnevezésû termékcsaládjára, amelynek legigénytelenebb darabjait éppen nyárra tartogatja a termékforgalmazó. Az efféle darab tehát még a szokottnál is bárgyúbb: benne sok jó karban lévõ, fehérített fogsorú zombi az elvártaknak megfelelõen azzal tölti ki a film másfél-két óráját, hogy hol egymás karjaiba szédülnek (és megbánják), hol meg nem (akkor azt bánják), úgyhogy inkább mégis (és akkor már nem bánják). A mögöttük lévõ szakembergárda legfõbb erõfeszítése arra irányul, hogy valami módon csak az ún. események legvégén következzék be az, amit már mindenki tud az elején.

Most két barátnõ, plusz egyikük võlegénye, aki azonban a másik szerelme volt illetve lesz, képezi a szerelmi háromszöget. A móka-kacagás nevû ösvény gyakorta vezeti sûrû erdõbe a nem kellõen felkészült próbálkozót. Sokkal biztonságosabb a nyál tengerén úszva elérni a révet. Most sem történik más: párás szemek, nagy megbánások, még nagyobb fogadkozások, nagy vallomások és sok pihegés. A fõszerepekben a vagánysági helyzetgyakorlatokkal operáló Kate Hudson mellett egy Tom Cruise-klón meg egy Húsvéti Nyuszi. Utóbbiak neve úgysem mondana semmit.

A Pro Video bemutatója

*

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.