web - SÍRÁSÓK NAPLÓJA

  • Pallag Zoltán
  • 2009. október 15.

Zene

"Rajta, siess igyekezve a fényre!" - írja Homérosz az Odüsszeiában, bár ez látszólag ellentmond annak a régi igazságnak (?), miszerint a leletek legjobb helye a földben van. A Sírásók szerencsére nem aggályoskodnak, kivájják-e a földből, vízből, amit benne találnak.
"Rajta, siess igyekezve a fényre!" - írja Homérosz az Odüsszeiában, bár ez látszólag ellentmond annak a régi igazságnak (?), miszerint a leletek legjobb helye a földben van. A Sírásók szerencsére nem aggályoskodnak, kivájják-e a földbõl, vízbõl, amit benne találnak. A blog egyik remek posztjának elsõ mondatát idéznem kétszeres öröm: "Több száz síros temetõre bukkanni kivitelezés közben, váratlanul - minden beruházó rémálma." Öröm, mert 1997 óta törvényileg köteleznek minden kivitelezõt, hogy a beruházás értékének majd' egy százalékát a beruházás területén esetlegesen elõkerült régészeti leletek feltárására fordítsák. Egy, a levegõbõl felfedezett 380 síros ún. soros temetõt pedig már nem lehet csak úgy elsumákolni. Vagyis a beruházó köteles kifizetni az ásatás öszszes költségét exkavátorostul, mindenestül. És öröm, mert egy több száz síros temetõ, ahogy az uborkaszezon ásítozó hírvadászai szokták írni: "felbecsülhetetlen érték a tudomány számára".

A blogot, ahogy az alcím is mutatja - régészblog - nem amatõrök posztolják, hanem profi régészek, egyetemi tanárok, de "minimum" egyetemi hallgatók. Borhy László, az ELTE "kori Régészeti Tanszékének tanszékvezetõ egyetemi tanára sem érzi smafunak, hogy a Szõny melletti Brigetio római település újabb ásatási eredményeirõl beszámoljon. Az idei év nagy "fogása" egy i. sz. 100 körül épült pince volt. "A feltárás megkezdése elõtt abban reménykedtünk, hogy a pince beomlott", írja Borhy, ami elsõ olvasatra kicsit durva, de a folytatásból megértjük, hogy miért lett volna "fontos" e katasztrófa: "ennek következtében minden, ami a pusztulás pillanatában a helyiségben volt, megõrzõdött (volna - a szerk.) az utókor számára."

A blog kábé hetente frissül, és ha több problémacentrikus szöveg is felkerülne a leíró jellegûek mellé, talán a látogatottsága is nagyobb lenne ennek az amúgy elsõrangú naplónak.

http://sirasok.blog.hu/

****

Figyelmébe ajánljuk

A józanság kultúrája. Folytatódik CIVIL EXTRA szolidaritási akciónk

Folytatódik a Magyar Narancs rendhagyó kezdeményezése, amelynek célja, hogy erősítse a civil szférát, a sajtót, valamint az állampolgári szolidaritást, válaszként a sajtót és a civil szervezeteket ellehetetlenítő, megfélemlítő, a nyílt diktatúrát előkészítő kormányzati törekvésekre. Új partnerünk a függőséggel küzdők felépülését segítő Kék Pont Alapítvány.

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).