Film: A gazdagság átka (Feri és az édes élet)

  • - ts -
  • 2001. május 24.

Zene

Kedves egybegyűltek, elfogultságot jelentek. Ebben a filmben a Magyar Narancs benne van nyakig, ki ne hagyják. Próbálom felsorolni névvel, címmel, rendfokozattal, biztos kihagyok valakit. A rendező már eleve: jazz szakos kolumnista minálunk. A társ-forgatókönyvírót keressék az egotrip rovatban. Alex, az akcentikus csodadoktor sem csak a filmben kulcsfigura. Időváltozás idején szokott is fájni az a sok oldalunk.
Kedves egybegyűltek, elfogultságot jelentek. Ebben a filmben a Magyar Narancs benne van nyakig, ki ne hagyják. Próbálom felsorolni névvel, címmel, rendfokozattal, biztos kihagyok valakit. A rendező már eleve: jazz szakos kolumnista minálunk. A társ-forgatókönyvírót keressék az egotrip rovatban. Alex, az akcentikus csodadoktor sem csak a filmben kulcsfigura. Időváltozás idején szokott is fájni az a sok oldalunk.

Ezzel együtt persze amit látunk, az a Közgáz Vizuális Brigád, ha jól számolom, immár harmadik egész estés nagyjátékfilmje. Ez például jóval fontosabb, mint a mi bárminő részvételünk. Az Országalma és A kis utazás sikere után ennek a darabnak is szép jövő jósolható, így elmondhatjuk: ki vannak törve a föld alól rendesen. Magyarországon ilyesmire előttük nem nagyon volt példa. Így ez akkor is nagy szó, ha az érdeklődőbbek számára a KVB "kisfilmes" múltja nyilvánvalóvá tette: nagypályán sem a kiesés ellen fognak küzdeni. Na ja, aki egyszer megbőrözte Pelét. De nézzük Ferit.

Feri a proli. Beveri egyből, amit elé raknak pláne ha az folyékony (szárazáru bevitele előtt kéreti magát egy kicsit, már ettem, csak az íze miatt). Ne kerteljünk, ezek a film legjobb pillanatai, ráadásul elég hosszan kitartanak.

Czabán és Hollósi úgy adnak prolit, mint még senki a halpiacon, pedig nem kell különösebben széles merítés ahhoz, hogy belássuk: a magyar film apraja-nagyja szeret kitüntetett figyelmet szentelni az alsóbb néposztályoknak. Nyilván úgy lehetnek vele, hogy rá legalább van rálátásuk. Biztos. Hogy finom maradjak, nekem az ilyen legalábbis madártávlatnak tűnt. A magyar moziproli hangos és bunkó, semmi több. Nem így a Feri.

Esetében nyilvánvaló: itt egy csapat dolgozott. Stimmel az élettere, ruházata, szövege, minden gondja és öröme. S nem azért stimmel, mert a célszemélyek tömege pont ilyen lenne, de kiköpött. Hanem azért, mert oly emberi távolságtartással, oly csendes, ám határozott iróniával van megmutatva, hogy hiszünk neki.

Persze aztán beüt a mennykő. Feri, a rohadék, ötöst nyer a lottón, épp akkor, amikor a nyeremény a milliárdot nyaldossa alulról. Oh, bárcsak a hatos lottón nyerte volna azt az ötöst. (És például én az ötösön, ez csak látszólag mellékszál.) Mert azt úgy jobban elnéztem volna, hogy mit csinál Feri egy-két százezerrel. Ami soknak hangzik, de még neki sem elég semmire, csak elbokázni lehet. Akkor mit csinál az oly szépen megmutatott gondjaival? Ha számára is egyből világos, hogy azok biz megmaradnak.

De rádől az a kazal lóvé, és így nekünk csak annyi marad, hogy kivárjuk, míg rájön: nincs az a pénz, ami rajta segítene. Oh, anyám, add el a házat! Mit kellett megtudnom, a pénz nem boldogít. Pláne, ha a Ferinél van.

- ts -

Feri és az édes élet; színes, magyar, 2000; rendezte: Czabán György; fényképezte: Pálos György; szereplők: Hollósi Frigyes, Dózsa Erzsébet, Csákányi Eszter, Bojtár B. Endre, Ficzere Béla; a Budapest Film bemutatója

Figyelmébe ajánljuk