Lemez: Briliáns kamarazene (Joe Lovano: Flight Of Fancy)

  • Czabán György Dolly
  • 2001. május 24.

Zene

Lovano ma New York legelismertebb szaxofonosa, és okkal az. Zenészcsaládban született 1952-ben, a Berklee College Of Musicban (is) tanult, játszott Chet Bakerrel, Charlie Hadennel, Aldo Romanóval, Ed Blackwell-lel. Nagyszabású életmű van mögötte, elég, ha csak a nemrég Magyarországon is járt trióval készült felvételeire gondolunk, melyben Paul Motian dobol, és Bill Frisell gitározik. Gurulós stílusa, kiváló tempóérzéke van, szeret a legjobb dobosokkal dolgozni.
Lovano ma New York legelismertebb szaxofonosa, és okkal az. Zenészcsaládban született 1952-ben, a Berklee College Of Musicban (is) tanult, játszott Chet Bakerrel, Charlie Hadennel, Aldo Romanóval, Ed Blackwell-lel. Nagyszabású életmű van mögötte, elég, ha csak a nemrég Magyarországon is járt trióval készült felvételeire gondolunk, melyben Paul Motian dobol, és Bill Frisell gitározik. Gurulós stílusa, kiváló tempóérzéke van, szeret a legjobb dobosokkal dolgozni.

A Flight Of Fancy a trió játéklehetőségeit kutatja, és ebben a minőségben - Trio Fascination Edition Two alcímmel - egy sorozat második része. (Az első részben Elvin Jones dobol, és Dave Holland bőgőzik, de ezt nem forgalmazzák Magyarországon.) Négy különböző trióval készült felvétel hallható a következő közreműködőkkel: 1. Cameron Brown - bőgő, Idris Muhammad - dob; 2. Billy Drewes - szopránszaxofon, Joey Baron -dob; 3. Toots Thielemans - harmonika, Kenny Werner - zongora; 4. Dave Douglas - trombita, Mark Dresser - bőgő. Pazar névsor, és egymástól teljesen eltérő lehetőségeket kínál, hangulatokban, ízekben, dinamikában, amit ki is aknáz az anyag. Felbontja a hagyományos "együttes" paradigmáját, Lovano érdeklődésének széles skáláját foglalja össze egyetlen albumon, koherens zenei látomást mutatva fel különböző fénytörésekkel. És mégsem válogatás. Úgy van összerakva az anyag, hogy szinte észrevétlenül folyik át egyik kontextusból a másikba, néhol a számokon belül is.

A tematikus anyag csak kiindulási pont, Lovano szerzeményei közé sztenderdek vannak elszórva, de dolgozni kell a hallgatónak, hogy kiszálazza őket. A lényeg a textúra, a hangzás, a közös improvizáció, mely a kölcsönös tiszteleten alapul.

Akkor lehet nagyon szeretni a szaxofont, ha teljesen háttérbe szorul maga az instrumentum, és felsejlik a zene spirituális tartalma. Lovanónak elképesztő tónusai vannak, az emberi hang lehet talán ilyen gazdag, mondhatjuk: szép.

Czabán György Dolly

Blue Note, 2001

Figyelmébe ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.

Who the Fuck Is SpongyaBob?

Bizonyára nem véletlen, hogy az utóbbi években sorra születnek a legfiatalabb felnőtteket, a Z generációt a maga összetettségében megmutató színházi előadások. Elgondolkodtató, hogy ezeket rendre az eggyel idősebb nemzedék (szintén nagyon fiatal) alkotói hozzák létre.