Könyv: Hogy volt! (Norman Lebrecht: Maestro! - A karmestermítosz)

  • Korányi Tamás
  • 2001. május 24.

Zene

Az 1948-ban született szerző a Daily Telegraph zenekritikusa, szenvedélyes zenészportrégyűjtő, magyarul jelen kötet a második munkája (Művészek és menedzserek, avagy rekviem a komolyzenéért címen tavaly jelent meg könyve) és így tovább... Így kezdeném mondandómat, ha erről volna szó. A két könyv kitűnő, "lebilincselő", tele van csámcsogni való sztorival, leleplezéssel, egyszóval jó könyv mind a kettő. Tessék elolvasni, és tessék kétségbeesni...
Az 1948-ban született szerző a Daily Telegraph zenekritikusa, szenvedélyes zenészportrégyűjtő, magyarul jelen kötet a második munkája (Művészek és menedzserek, avagy rekviem a komolyzenéért címen tavaly jelent meg könyve) és így tovább... Így kezdeném mondandómat, ha erről volna szó. A két könyv kitűnő, "lebilincselő", tele van csámcsogni való sztorival, leleplezéssel, egyszóval jó könyv mind a kettő. Tessék elolvasni, és tessék kétségbeesni...

Lebrecht

egy világjelenség kommentátora,

s nehéz eldönteni, hogy hősei - a menedzserek, a karmesterek, a zenészek, a művészek - vajon áldozatok-e vagy hétpróbás, cinikus gazemberek, a fogyasztói társadalom ízlésének éllovasai, sztárjai, címerpajzsai. Azután meg: mindig így volt-e ez, vagy csak arról van szó, hogy mostanában jobban látszik, meg a számokra lefordítva ijesztőbbnek mutatkozhat a jelenség, vagyis az, hogy a komolynak mondott művészet - vajon tulajdonképpen mi is az? - a kutyát se érdekli, és egészen másról van szó. A dolog szerfölött gyanús! Rengeteg minden belejátszik. Bizonyos, hogy a pénz meg

a globálissá tágult üzlet

befolyásolja a zenei életet, az emberi tényezőről pedig jobb nem beszélni, hiszen e folyamat sokszor szenvedő alanyai - a művészek - ugyancsak gyarló emberek, mint mi itt valahányan: többiek. Ami a világban történik e téren, az szinte hajszálpontosan megfigyelhető mindannyiunk kicsiny környezetében, csak tessék őszintén, üzlet- és piszkosérdek-mentesen körülnézni! Így hát engem talán nem is Lebrecht világméretű pesszimista következtetése tör le, hanem az a mód, ahogy megállapításait fogadják. A reakciók egy része elutasító: Lebrecht túloz, egyes emberi gyengeségeket felnagyít, általánosít, tessék csak megnézni mégis: mennyi kitűnő zenei esemény sorjázik világszerte... És ami szomorú: még ez a jobbik változat. Legalább hárítja a katasztrófát, szeretné azt hinni, hogy nincsen akkora baj. A másik csoport véleménye: no, az az igazi agyrohasztás - egyébként széles körű divattá vált kis honunkban. Miről is van szó? Arról, hogy a totális csőd, a szellemi leépülés, a tisztességtelenség stb. ordító jelenségein nekikezdünk "jópofizni": te jó isten, mindjárt következnek az énekesek, majd jól megírja Lebrecht őket is! Mintha talán Lebrecht rendelné a tenorok megakoncertjeit, mintha talán Lebrecht tehetne róla, hogy Domingo a stadionban énekli a "Hazám, hazám"-ot, hogy aztán egy idevágó film címszerepe várományosának nézzék a legmagasabb "menedzseri" szinten. Vagyis - mint annyiszor - megint azt hisszük, hogy a farok csóválja a kutyát, tulajdonképpen Lebrecht is csak egyfajta üzletember, vállalkozó, és így próbál megélni... Tessék eldönteni, ámbár...!

Igen: ámbár vannak korábbi feltűnő példák. Például Glenn Gould harmincéves kora táján, sikerei csúcsán abbahagyta a koncertezést, mondván: a hangversenytermek sem a művészi munkát szolgálják. S íziben áttért a kizárólagos lemezkészítésre, nem is sejtve, hogy a komolyzenei lemezkészítés távlatai is rémísztően beszűkülnek: A Sony cég, a világ ma legnagyobb lemezkiadója ma össz lemezeinek mindösszesen négyszázaléknyi példányán ad ki komolyzenét! S ez még akkor is komor adat, ha ez a négy százalék ma még egy vaskos katalógust megtölt évente!

Vagy tessék csak figyelni Ligeti György szavaira! "Az 1960-as év megváltoztatta a zenekultúrát, mégpedig a lökhajtásos repülőgépek bevezetésével. A híres karmesterek, hangszeres művészek, énekesek és persze a koncertrendezők rájöttek arra, hogy nonstop lehet Európából New Yorkba vagy Buenos Airesbe utazni. Az egész zenei életnek a színvonala ettől sekélyesebb lett... A koncertrendezők azt mondják: itt és itt kell játszanod, és a művészek oda mennek. A lökhajtásos légi forgalom leszűkítette a repertoárt... az úgynevezett művelt közönség, az európai, az amerikai, a japán polgári hallgatóság mindig ugyanazokat a darabokat hallja..."

Mauricio Kagel új művét tavaly novemberben adták elő Kölnben:

Szöktetés a hangversenyteremből

Ez a címe! A hiányos zenekart vezénylő karmester pulpitusa mellett meg-megszólal a telefon, egy-egy zenészt kér ki az éppen játszó zenekarból: Zenei jelentés egy esetről - ez a mű alcíme. És megindul a nyílt színi alku: a karmester azt kéri, hogy legalább a szoprán énekesnőt hagyják meg a koncert idejére és így tovább. Kagel kompozíciója ugyanarról szól, amiről Norman Lebrecht tudósítása. És ami még nagyon szörnyű: egy ma kezdő fiatal művész aligha úszhatja ezt meg, ha meg is akar élni a művészetéből. Lebrecht tudósításának pozitív példái - feltűnően kevesen vannak! - az idősebb nemzedék tagjai, akik jobb időben jobb minőséggel teremtették meg nevük fedezetét, s így a csőd közepén az egykori színvonal és tisztesség kövületeiként élhetnek még.

Aki mindezt okadatolva akarja megismerni, olvassa el Lebrecht könyveit, és állításait szorozza be a magyar zenei életre jellemző együtthatóval!

Korányi Tamás

Európa, 2001; fordította: Borbás Mária

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.