Könyv: Hogy volt! (Norman Lebrecht: Maestro! - A karmestermítosz)

  • Korányi Tamás
  • 2001. május 24.

Zene

Az 1948-ban született szerző a Daily Telegraph zenekritikusa, szenvedélyes zenészportrégyűjtő, magyarul jelen kötet a második munkája (Művészek és menedzserek, avagy rekviem a komolyzenéért címen tavaly jelent meg könyve) és így tovább... Így kezdeném mondandómat, ha erről volna szó. A két könyv kitűnő, "lebilincselő", tele van csámcsogni való sztorival, leleplezéssel, egyszóval jó könyv mind a kettő. Tessék elolvasni, és tessék kétségbeesni...
Az 1948-ban született szerző a Daily Telegraph zenekritikusa, szenvedélyes zenészportrégyűjtő, magyarul jelen kötet a második munkája (Művészek és menedzserek, avagy rekviem a komolyzenéért címen tavaly jelent meg könyve) és így tovább... Így kezdeném mondandómat, ha erről volna szó. A két könyv kitűnő, "lebilincselő", tele van csámcsogni való sztorival, leleplezéssel, egyszóval jó könyv mind a kettő. Tessék elolvasni, és tessék kétségbeesni...

Lebrecht

egy világjelenség kommentátora,

s nehéz eldönteni, hogy hősei - a menedzserek, a karmesterek, a zenészek, a művészek - vajon áldozatok-e vagy hétpróbás, cinikus gazemberek, a fogyasztói társadalom ízlésének éllovasai, sztárjai, címerpajzsai. Azután meg: mindig így volt-e ez, vagy csak arról van szó, hogy mostanában jobban látszik, meg a számokra lefordítva ijesztőbbnek mutatkozhat a jelenség, vagyis az, hogy a komolynak mondott művészet - vajon tulajdonképpen mi is az? - a kutyát se érdekli, és egészen másról van szó. A dolog szerfölött gyanús! Rengeteg minden belejátszik. Bizonyos, hogy a pénz meg

a globálissá tágult üzlet

befolyásolja a zenei életet, az emberi tényezőről pedig jobb nem beszélni, hiszen e folyamat sokszor szenvedő alanyai - a művészek - ugyancsak gyarló emberek, mint mi itt valahányan: többiek. Ami a világban történik e téren, az szinte hajszálpontosan megfigyelhető mindannyiunk kicsiny környezetében, csak tessék őszintén, üzlet- és piszkosérdek-mentesen körülnézni! Így hát engem talán nem is Lebrecht világméretű pesszimista következtetése tör le, hanem az a mód, ahogy megállapításait fogadják. A reakciók egy része elutasító: Lebrecht túloz, egyes emberi gyengeségeket felnagyít, általánosít, tessék csak megnézni mégis: mennyi kitűnő zenei esemény sorjázik világszerte... És ami szomorú: még ez a jobbik változat. Legalább hárítja a katasztrófát, szeretné azt hinni, hogy nincsen akkora baj. A másik csoport véleménye: no, az az igazi agyrohasztás - egyébként széles körű divattá vált kis honunkban. Miről is van szó? Arról, hogy a totális csőd, a szellemi leépülés, a tisztességtelenség stb. ordító jelenségein nekikezdünk "jópofizni": te jó isten, mindjárt következnek az énekesek, majd jól megírja Lebrecht őket is! Mintha talán Lebrecht rendelné a tenorok megakoncertjeit, mintha talán Lebrecht tehetne róla, hogy Domingo a stadionban énekli a "Hazám, hazám"-ot, hogy aztán egy idevágó film címszerepe várományosának nézzék a legmagasabb "menedzseri" szinten. Vagyis - mint annyiszor - megint azt hisszük, hogy a farok csóválja a kutyát, tulajdonképpen Lebrecht is csak egyfajta üzletember, vállalkozó, és így próbál megélni... Tessék eldönteni, ámbár...!

Igen: ámbár vannak korábbi feltűnő példák. Például Glenn Gould harmincéves kora táján, sikerei csúcsán abbahagyta a koncertezést, mondván: a hangversenytermek sem a művészi munkát szolgálják. S íziben áttért a kizárólagos lemezkészítésre, nem is sejtve, hogy a komolyzenei lemezkészítés távlatai is rémísztően beszűkülnek: A Sony cég, a világ ma legnagyobb lemezkiadója ma össz lemezeinek mindösszesen négyszázaléknyi példányán ad ki komolyzenét! S ez még akkor is komor adat, ha ez a négy százalék ma még egy vaskos katalógust megtölt évente!

Vagy tessék csak figyelni Ligeti György szavaira! "Az 1960-as év megváltoztatta a zenekultúrát, mégpedig a lökhajtásos repülőgépek bevezetésével. A híres karmesterek, hangszeres művészek, énekesek és persze a koncertrendezők rájöttek arra, hogy nonstop lehet Európából New Yorkba vagy Buenos Airesbe utazni. Az egész zenei életnek a színvonala ettől sekélyesebb lett... A koncertrendezők azt mondják: itt és itt kell játszanod, és a művészek oda mennek. A lökhajtásos légi forgalom leszűkítette a repertoárt... az úgynevezett művelt közönség, az európai, az amerikai, a japán polgári hallgatóság mindig ugyanazokat a darabokat hallja..."

Mauricio Kagel új művét tavaly novemberben adták elő Kölnben:

Szöktetés a hangversenyteremből

Ez a címe! A hiányos zenekart vezénylő karmester pulpitusa mellett meg-megszólal a telefon, egy-egy zenészt kér ki az éppen játszó zenekarból: Zenei jelentés egy esetről - ez a mű alcíme. És megindul a nyílt színi alku: a karmester azt kéri, hogy legalább a szoprán énekesnőt hagyják meg a koncert idejére és így tovább. Kagel kompozíciója ugyanarról szól, amiről Norman Lebrecht tudósítása. És ami még nagyon szörnyű: egy ma kezdő fiatal művész aligha úszhatja ezt meg, ha meg is akar élni a művészetéből. Lebrecht tudósításának pozitív példái - feltűnően kevesen vannak! - az idősebb nemzedék tagjai, akik jobb időben jobb minőséggel teremtették meg nevük fedezetét, s így a csőd közepén az egykori színvonal és tisztesség kövületeiként élhetnek még.

Aki mindezt okadatolva akarja megismerni, olvassa el Lebrecht könyveit, és állításait szorozza be a magyar zenei életre jellemző együtthatóval!

Korányi Tamás

Európa, 2001; fordította: Borbás Mária

Figyelmébe ajánljuk

Szálldogálni finoman

Úgy hírlik, a magyar könyvpiacon újabban az a mű életképes, amelyik előhúz egy másik nyuszit egy másik kalapból. A szórakoztatás birodalmában trónfosztott lett a könyv, az audiovizuális tartalom átvette a világuralmat. Ma tehát a szerző a márka, műve pedig a reklámajándék: bögre, póló, matrica a kisbuszon. 

Ja, ezt láttam már moziban

Dargay Attila ikonikus alkotója volt a világszínvonalú magyar animációs filmnek. A Vukot az is ismeri, aki nem olvasta Fekete István regényét, de tévésorozatain (Pom Pom meséi, A nagy ho-ho-horgász stb.) generációk nőttek fel, halála után díjat neveztek el róla. Dédelgetett terve volt Vörösmarty klasszikusának megfilmesítése. 

Desperados Waiting for the Train

  • - turcsányi -

Az a film, amelyikben nem szerepel vonat, nos, bakfitty. S még az a film is csak határeset lehet, amelyikben szerepel vonat, de nem rabolják, térítik vagy tüntetik el. Vannak a pótfilmek, amelyekben a vonatot buszra, tengerjáróra, repülőgépre, autóra/motorra, egészen fapados esetben pedig kerékpárra cserélik (mindegyikre tudnánk több példát is hozni). 

Lentiből a világot

Nézőként már hozzászoktunk az előadások előtt kivetített reklámokhoz, így a helyünket keresve nem is biztos, hogy azonnal feltűnik: itt a reklám már maga az előadás. Kicsit ismerős az a magabiztosan mosolygó kiskosztümös nő ott a képen, dr. Benczés Ágnes Judit PhD, MBA, coach, csak olyan művien tökéletesre retusálták, kétszer is meg kell nézni, hogy az ember felismerje benne Ónodi Esztert.

Crescendo úr

A Semiramis-nyitánnyal kezdődött koncert, és a babiloni királynőről szóló opera szimfonikus bombákkal megtűzdelt bevezetője rögtön megalapozta az este hangulatát. Szépen adta egymásnak a dallamokat a klarinét, a fuvola, a pikoló, a jellegzetes kürttéma is könnyed fesztelenségét domborította Rossini zenéjének, akit a maga korában Signore Crescendónak gúnyoltak nagy ívű zenekari hegymászásai okán. A Danubia Zenekarra a zárlatban is ilyen crescendo várt.

A miniszter titkos vágya

Jövőre lesz tíz éve, hogy Lázár János a kormányinfón közölte, megépül a balatoni körvasút abból az 1100 milliárd forintból, amit a kormány vasútfejlesztésekre szán. A projektnek 2023-ban kellett volna befejeződnie, és egy ideig a gyanús jelek mellett is úgy tűnt, hogy minden a tervek szerint alakul: 2021. június 18-án átadták az észak-balatoni vasútvonal Szabadbattyán és Balatonfüred közötti 55 kilométeres, villamosított szakaszát.

Ahol mindenki nyer

Orbán Viktor magyar miniszterelnök hétfőn baráti látogatáson tartózkodott a szomszédos Szlovákiában, ahol tárgyalásokat folytatott Robert Fico miniszterelnökkel és Peter Pellegrini államfővel. Hogy miről tárgyaltak, arról sok okosságot nem lehetett megtudni, az államfő hivatala nem adott ki közleményt, posztoltak egy kényszeredett fotót és lapoztak; a miniszterelnök, Orbán „régi barátja” ennél egy fokkal udvariasabbnak bizonyult, amikor valamiféle memorandumot írt alá vendégével; annak nagyjából annyi volt a veleje, hogy Fico és Orbán matadorok, és reményeik szerint még sokáig azok is maradnak (Robert Fico szíves közlése).

„Inkább magamat választom”

A Budaörsi Latinovits Színház fiatal színésze a versenysport helyett végül a színház mellett döntött, és ebben nagy szerepe volt Takács Vera televíziós szerkesztőnek, rendezőnek is. Bár jelentős színházi és ismert filmes szerepek is kötődnek hozzá, azért felmerülnek számára a színház mellett más opciók is.

Az irgalom atyja

Megosztott egyházat és félig megkezdett reformokat hagyott maga után, de olyan mintát kínált a jövő egyházfőinek, amely nemcsak a katolikusoknak, hanem a világiaknak is rokonszenves lehet. Ügyesebb politikus és élesebb nyelvű gondolkodó volt, mint sejtenénk.