Film: Ahonnan, de hová? (Angyalok: végállomás)

  • - kovácsy -
  • 2002. május 2.

Zene

Föl nem fogom ezt a címadást. Eredetileg Loin, ami annyi mint távol, messze - nem hangzik valami csalogatóan, szentigaz. Az angyalok még csak-csak (a három főhős mondjuk), de hogy végállomás?! Hiszen éppen hogy elkezdődik valami a film végén, mondhatni, az élet. Talán elhangzott egy efféle megjegyzés, az én figyelmem meg éppen lankadt, nem tudom, nem értem, kész.
Föl nem fogom ezt a címadást. Eredetileg Loin, ami annyi mint távol, messze - nem hangzik valami csalogatóan, szentigaz. Az angyalok még csak-csak (a három főhős mondjuk), de hogy végállomás?! Hiszen éppen hogy elkezdődik valami a film végén, mondhatni, az élet. Talán elhangzott egy efféle megjegyzés, az én figyelmem meg éppen lankadt, nem tudom, nem értem, kész.

Hogy a filmvégi kezdet merrefelé mutat, az persze titokban marad. A szereplők eldöntenek valamit, nem is feltétlenül véglegesen, ki így, ki úgy, aztán majd csak lesz valahogy. Amit látunk, az az ismeretlen jövőt megelőző három zaklatott nap mozaikszerű története. Alapvető döntéseik idejét élik a hősök, miközben a további lépéseik történetesen egymás elhatározásaitól is függnek, habár csak részben. Mert az igazi főszereplő a véletlen, az élet esetlegességeinek éppen kiszámíthatatlanságuk miatt ijesztő, véletlenszerű láncolata. Mondhatni: a lap, amit a sors kioszt.

A film feszültségét egyrészt ez a sok bizonytalanság, kétség, nyitvahagyottság adja, meg az ebből adódó felfokozottságok, szorongások, hogy dönteni kell, de nem lehet jól dönteni, honnan is lehetne tudni, mi a helyes. Másrészt pedig a feszült várakozás az első lépésre lehetőséget adó, megfelelő pillanatra, a kellő lökésre, a bátorító szóra, a vakszerencsére. Mert a véletlen egyszerre ígéret és fenyegetés, forrása reménynek is, kudarcnak is.

Mindez így, önmagában lehetne akár dögunalmas nyafogás, sápadtka vacakolás. Nem az. Jó kis film ez, minden felpörög, esemény eseményre tolul, intézkedés, kapkodó jövés-menés, színes mellék-történések, halál, születés, és mindeközben semmi szépelgés, semmi fontoskodó pátosz.

A háttér pedig egy mindehhez jól illeszkedő, többszörösen is átmeneti világ, a marokkói Tanger, arccal a spanyol partok felé, a letűnő és a globalizálódó világ határán. Komphajók köpik ki és nyelik be az európai kamionokat, épülő magasházak mögött áttekinthetetlen óváros, elvágyódástól űzött európaiak, Európába vágyódó helybéliek, valutázók, félvilági alakok, hasis, hektikus multikulti. Itt száguldozik fojtott érzelmei, vágyai között (kamionnal, robogón, kerékpáron) a francia sofőr, a marokkói zsidó szállodáslány és a szintén marokkói, de faluról jött portásfiú. Ráadásul mindegyiküknek ott van az egymáshoz nem kapcsolódó saját dolga-gondja, tennivalója is.

Valaminek most már történnie kell, és ez bármi lehet - erről szól mindvégig a film feszültsége. De ami történik, az csak még nyitottabbá teszi a jövőt. Egyre bizonytalanodik minden. Egy-egy lépést mindenki megtesz, de csak rövid távú remények nyernek ingatag alapokat, kapcsolódó kétségeket. És a film végén is csak a vibráló elvágyódás marad, az egyetlen biztos kapaszkodó. Mellé még egy félénk talán-talán. Márpedig az elvágyódásban csak a kiindulás pontja biztos. Ahonnan el. Hogy hová, az a megérkezésig (a végállomásig? - nocsak!) rejtve marad. Pereg a stáblista, mi meg, nézők, visszacsapódunk saját életünk apró esetlegességeibe.

- kovácsy -

Színes, feliratos, francia-spanyol, 2001, 118 perc; fényképezte: Hervé de Luze; szereplők: Stéphane Rideau, Lubna Azabal, Mohamed Hamaidi; forgalmazza a Mokép

Figyelmébe ajánljuk

Ének az előcsarnokból

  • - turcsányi -

Quentin Tarantino nem filmrendező, jó, nem elsősorban filmrendező, hanem valami szekta, de híveinek számossága miatt sokkal inkább valamiféle egyház érinthetetlen Jézuskája, aki történetesen filmrendező (is).

Nyomasztó naplemente

  • Kiss Annamária

Az izraeli Hanoch Levin 1975-ben bemutatott méltán híres tragikomédiájának új interpretációjából pont az nem jön át, amitől izgalmas lenne a darabot épp most elővenni: az élni akarás ereje.

 

A múlt titkai

Nem sokon múlt, hogy Brückner Jánosból (1984) festőművész lett; az egyébként kémia–biológia tagozaton eltöltött középiskolai évek alatt fordult a rajzolás felé, majd a kétezres évek elején, amikor az ELTE BTK magyar irodalom és filozófia szakán tanult, kezdett el hobbi szinten festegetni.

Focipálya, lovarda, Dubaj - Rákosrendezőn

Lázár János szerint a volt teherpályaudvar helyére építendő városközpont születése egyenesen Orbán Viktor kívánsága volt, aki a minisztert nemcsak azzal bízta meg, hogy találjon helyet az új szenzációnak, de azt is kikötötte, hogy a területen középszerű projekt nem valósulhat meg.

Kartávolság

Amikor időről időre kísérletet tesznek arra okos, mérsékelten okos és kifejezetten hülye ún. elemzők („megfigyelők”), hogy meghatározzák a 2010 utáni magyarországi berendezkedés mibenlétét, a hülyék általában arra jutnak, hogy minden problémája ellenére ez még mindig demokrácia.

A 2023-as kormányprogram

Sok ronda disznóság megtörtént már Magyarország parlamentjében a rendszerváltás óta eltelt évtizedekben, de ennél a múlt csütörtöki esetnél szégyenteljesebb aligha.

Mítosz és világrend

A diplomácia zsenije, vagy háborús bűnös? Eredeti gondolkodó, vagy közhelyes frázisok ismételgetője? A világpolitika sztárja, vagy a kapcsolati tőke legprofesszionálisabb kiaknázója? A százéves korában elhunyt Henry Kissinger ellentmondásos örökségét még évtizedekig fogják elemezni – pályája mindenesetre összefonódott az amerikai külpolitikai dominancia évtizedeivel.

Magánbankok viszik a prímet

Az Orbán-rezsim térfoglalása egyedülálló helyzetet hozott létre a magyar bankszektorban. Míg másutt a politikai vezetés elsősorban állami pénzintézeteket használ föl céljai megvalósítására, addig nálunk magántulajdonú bankok bekebelezésével erősíti és tartósítja a hatalmát.

Szájzárrendelet és székbírság

Jogkorlátozó, a szólásszabadságot szűkítő intézkedésnek tartják az ellenzékiek, míg a fideszesek a testületi munka hatékonyságát biztosító rendelkezésnek azt az új szankciós lehetőséget, amelyet a polgármester kezdeményezésére a testület kormánypárti többsége szabhat ki a renitens képviselőre.