Film: Ahonnan, de hová? (Angyalok: végállomás)

  • - kovácsy -
  • 2002. május 2.

Zene

Föl nem fogom ezt a címadást. Eredetileg Loin, ami annyi mint távol, messze - nem hangzik valami csalogatóan, szentigaz. Az angyalok még csak-csak (a három főhős mondjuk), de hogy végállomás?! Hiszen éppen hogy elkezdődik valami a film végén, mondhatni, az élet. Talán elhangzott egy efféle megjegyzés, az én figyelmem meg éppen lankadt, nem tudom, nem értem, kész.
Föl nem fogom ezt a címadást. Eredetileg Loin, ami annyi mint távol, messze - nem hangzik valami csalogatóan, szentigaz. Az angyalok még csak-csak (a három főhős mondjuk), de hogy végállomás?! Hiszen éppen hogy elkezdődik valami a film végén, mondhatni, az élet. Talán elhangzott egy efféle megjegyzés, az én figyelmem meg éppen lankadt, nem tudom, nem értem, kész.

Hogy a filmvégi kezdet merrefelé mutat, az persze titokban marad. A szereplők eldöntenek valamit, nem is feltétlenül véglegesen, ki így, ki úgy, aztán majd csak lesz valahogy. Amit látunk, az az ismeretlen jövőt megelőző három zaklatott nap mozaikszerű története. Alapvető döntéseik idejét élik a hősök, miközben a további lépéseik történetesen egymás elhatározásaitól is függnek, habár csak részben. Mert az igazi főszereplő a véletlen, az élet esetlegességeinek éppen kiszámíthatatlanságuk miatt ijesztő, véletlenszerű láncolata. Mondhatni: a lap, amit a sors kioszt.

A film feszültségét egyrészt ez a sok bizonytalanság, kétség, nyitvahagyottság adja, meg az ebből adódó felfokozottságok, szorongások, hogy dönteni kell, de nem lehet jól dönteni, honnan is lehetne tudni, mi a helyes. Másrészt pedig a feszült várakozás az első lépésre lehetőséget adó, megfelelő pillanatra, a kellő lökésre, a bátorító szóra, a vakszerencsére. Mert a véletlen egyszerre ígéret és fenyegetés, forrása reménynek is, kudarcnak is.

Mindez így, önmagában lehetne akár dögunalmas nyafogás, sápadtka vacakolás. Nem az. Jó kis film ez, minden felpörög, esemény eseményre tolul, intézkedés, kapkodó jövés-menés, színes mellék-történések, halál, születés, és mindeközben semmi szépelgés, semmi fontoskodó pátosz.

A háttér pedig egy mindehhez jól illeszkedő, többszörösen is átmeneti világ, a marokkói Tanger, arccal a spanyol partok felé, a letűnő és a globalizálódó világ határán. Komphajók köpik ki és nyelik be az európai kamionokat, épülő magasházak mögött áttekinthetetlen óváros, elvágyódástól űzött európaiak, Európába vágyódó helybéliek, valutázók, félvilági alakok, hasis, hektikus multikulti. Itt száguldozik fojtott érzelmei, vágyai között (kamionnal, robogón, kerékpáron) a francia sofőr, a marokkói zsidó szállodáslány és a szintén marokkói, de faluról jött portásfiú. Ráadásul mindegyiküknek ott van az egymáshoz nem kapcsolódó saját dolga-gondja, tennivalója is.

Valaminek most már történnie kell, és ez bármi lehet - erről szól mindvégig a film feszültsége. De ami történik, az csak még nyitottabbá teszi a jövőt. Egyre bizonytalanodik minden. Egy-egy lépést mindenki megtesz, de csak rövid távú remények nyernek ingatag alapokat, kapcsolódó kétségeket. És a film végén is csak a vibráló elvágyódás marad, az egyetlen biztos kapaszkodó. Mellé még egy félénk talán-talán. Márpedig az elvágyódásban csak a kiindulás pontja biztos. Ahonnan el. Hogy hová, az a megérkezésig (a végállomásig? - nocsak!) rejtve marad. Pereg a stáblista, mi meg, nézők, visszacsapódunk saját életünk apró esetlegességeibe.

- kovácsy -

Színes, feliratos, francia-spanyol, 2001, 118 perc; fényképezte: Hervé de Luze; szereplők: Stéphane Rideau, Lubna Azabal, Mohamed Hamaidi; forgalmazza a Mokép

Figyelmébe ajánljuk

Megjött Barba papa

A Kőszegi Várszínház méretes színpada, több száz fős nézőtere és a Rózsavölgyi Szalon intim kávéház-színháza között igen nagy a különbség. Mégis működni látszik az a modell, hogy a kőszegi nagyszínpadon nyáron bemutatott darabokat ősztől a pesti szalonban játsszák. 

Gyógyító morajlás

Noha a szerző hosszú évek óta publikál, a kötet harminckét, három ciklusba rendezett verse közül mindössze három – a Vénasszonyok nyara után, a Hidegűző és A madár mindig én voltam – jelent meg korábban. Maguk a szövegek egységes világot alkotnak. 

Elmondható

  • Pálos György

A dán szerzőnek ez a tizedik regénye, ám az első, amely magyarul is olvasható. Thorup írásainak fókuszában főként nők állnak, ez a műve is ezt a hagyományt követi. A történet 1942-ben, Dánia német megszállása után két évvel indul.

Gyulladáspont

Első ránézésre egy tipikus presztízskrimi jegyeit mutatja Dennis Lehane minisorozata: ellentétes temperamentumú nyomozópáros, sötétszürke tónusok, az Ügy, a magánélet és a lassacskán feltáruló múltbeli traumák kényelmetlen összefonódásai.

Mármint

A hullamosói szakma aránylag ritkán szerepel fiatalemberek vágyálmai közt. Először el is hányja magát Szofiane, a tanulmányait hanyagoló, ezért az idegenrendészet látókörébe kerülvén egy muszlim temetkezési cégnél munkát vállalni kénytelen arab aranyifjú.