Film: Ahonnan, de hová? (Angyalok: végállomás)

  • - kovácsy -
  • 2002. május 2.

Zene

Föl nem fogom ezt a címadást. Eredetileg Loin, ami annyi mint távol, messze - nem hangzik valami csalogatóan, szentigaz. Az angyalok még csak-csak (a három főhős mondjuk), de hogy végállomás?! Hiszen éppen hogy elkezdődik valami a film végén, mondhatni, az élet. Talán elhangzott egy efféle megjegyzés, az én figyelmem meg éppen lankadt, nem tudom, nem értem, kész.
Föl nem fogom ezt a címadást. Eredetileg Loin, ami annyi mint távol, messze - nem hangzik valami csalogatóan, szentigaz. Az angyalok még csak-csak (a három főhős mondjuk), de hogy végállomás?! Hiszen éppen hogy elkezdődik valami a film végén, mondhatni, az élet. Talán elhangzott egy efféle megjegyzés, az én figyelmem meg éppen lankadt, nem tudom, nem értem, kész.

Hogy a filmvégi kezdet merrefelé mutat, az persze titokban marad. A szereplők eldöntenek valamit, nem is feltétlenül véglegesen, ki így, ki úgy, aztán majd csak lesz valahogy. Amit látunk, az az ismeretlen jövőt megelőző három zaklatott nap mozaikszerű története. Alapvető döntéseik idejét élik a hősök, miközben a további lépéseik történetesen egymás elhatározásaitól is függnek, habár csak részben. Mert az igazi főszereplő a véletlen, az élet esetlegességeinek éppen kiszámíthatatlanságuk miatt ijesztő, véletlenszerű láncolata. Mondhatni: a lap, amit a sors kioszt.

A film feszültségét egyrészt ez a sok bizonytalanság, kétség, nyitvahagyottság adja, meg az ebből adódó felfokozottságok, szorongások, hogy dönteni kell, de nem lehet jól dönteni, honnan is lehetne tudni, mi a helyes. Másrészt pedig a feszült várakozás az első lépésre lehetőséget adó, megfelelő pillanatra, a kellő lökésre, a bátorító szóra, a vakszerencsére. Mert a véletlen egyszerre ígéret és fenyegetés, forrása reménynek is, kudarcnak is.

Mindez így, önmagában lehetne akár dögunalmas nyafogás, sápadtka vacakolás. Nem az. Jó kis film ez, minden felpörög, esemény eseményre tolul, intézkedés, kapkodó jövés-menés, színes mellék-történések, halál, születés, és mindeközben semmi szépelgés, semmi fontoskodó pátosz.

A háttér pedig egy mindehhez jól illeszkedő, többszörösen is átmeneti világ, a marokkói Tanger, arccal a spanyol partok felé, a letűnő és a globalizálódó világ határán. Komphajók köpik ki és nyelik be az európai kamionokat, épülő magasházak mögött áttekinthetetlen óváros, elvágyódástól űzött európaiak, Európába vágyódó helybéliek, valutázók, félvilági alakok, hasis, hektikus multikulti. Itt száguldozik fojtott érzelmei, vágyai között (kamionnal, robogón, kerékpáron) a francia sofőr, a marokkói zsidó szállodáslány és a szintén marokkói, de faluról jött portásfiú. Ráadásul mindegyiküknek ott van az egymáshoz nem kapcsolódó saját dolga-gondja, tennivalója is.

Valaminek most már történnie kell, és ez bármi lehet - erről szól mindvégig a film feszültsége. De ami történik, az csak még nyitottabbá teszi a jövőt. Egyre bizonytalanodik minden. Egy-egy lépést mindenki megtesz, de csak rövid távú remények nyernek ingatag alapokat, kapcsolódó kétségeket. És a film végén is csak a vibráló elvágyódás marad, az egyetlen biztos kapaszkodó. Mellé még egy félénk talán-talán. Márpedig az elvágyódásban csak a kiindulás pontja biztos. Ahonnan el. Hogy hová, az a megérkezésig (a végállomásig? - nocsak!) rejtve marad. Pereg a stáblista, mi meg, nézők, visszacsapódunk saját életünk apró esetlegességeibe.

- kovácsy -

Színes, feliratos, francia-spanyol, 2001, 118 perc; fényképezte: Hervé de Luze; szereplők: Stéphane Rideau, Lubna Azabal, Mohamed Hamaidi; forgalmazza a Mokép

Figyelmébe ajánljuk

Erőltetett párhuzamok

Mi lehetne alkalmasabb szimbóluma a női létezésnek, mint a haj? Úgy élettanilag (a másik nemre gyakorolt vonzereje a minden individuális szempontot megelőző fajfenntartást szolgálja), mint kulturálisan (a néphagyomány gazdag, még az életet szervező világképre vonatkozó szimbolikájától a jelenkori társadalmak meglehet partikuláris, de mindenképpen jelentéssel bíró ún. trendjeiig) vagy spirituálisan (minden tradíció megkülönböztetett jelentőséget tulajdonít a hajnak).

Prokrusztész-ágy

A francia-algériai rendező filmjének eredeti címe (L’air de la mer rend libre – a tengeri levegő szabaddá tesz) a középkori német jobbágyok ambícióinak szabad fordítása (Stadtluft macht frei – a városi levegő szabaddá tesz).

Felelős nélkül

  • - turcsányi -

Van az a némileg ásatag, s nem kicsit ostoba vicc, amely szerint az a mennyország, ahol angol a rendőr, olasz a szakács, francia a szerető, német a szerelő, svájci a szervező. A pokol meg az, ahol… és itt máshogy rendezik egymáshoz a fenti szerepeket és nemzetiségeket. Nos, ez a – színigaz történetet dramatizáló – négyrészes brit sorozat még ennyi viccelődést sem enged a nézőinek.

Érzések és emlékek

A magyar származású fotóművész nem először állít ki Budapesten; a Magyar Fotográfusok Házában 2015-ben bemutatott anyagának egy része szerepel a mostani válogatásban is, sőt a képek installálása is hasonló (ahogy azonos a kurátor is: Csizek Gabriella).

Mozgó falak

  • Molnár T. Eszter

Négy férfi üldöz egy nőt. Ha a hátak eltúlzott görbülete, az előrenyújtott kezek vonaglása nem lenne elég, a fejükre húzott piros papírcsákó félreérthetetlenül jelzi: ez őrület. Kétszer megkerülik a színpad közepén álló mobil falat, majd ahogy harmadszor is végigfutnak előtte, a nő megtorpan.

Mahler-liturgia

„Én valóban fejjel megyek a falnak, de legalább jókora lyukat ütök rajta” – mondta egy ízben Gustav Mahler, legalábbis a feminista brácsaművész, Natalie Bauer-Lechner emlékiratai szerint. Ez a konok, mániákus attitűd az egyik legnagyszabásúbb művében, a Feltámadás-szimfóniában is tetten érhető.

Akkor és most

Úgy alakultak dolgaink, hogy az 1991-ben írt, a 80-as évek Amerikájában játszódó epikus apokalipszis soha korábban nem volt számunkra annyira otthonos, mint éppen most. Néhány évvel ezelőtt nem sok közünk volt az elvekkel és mindennemű szolidaritással leszámoló, a nagytőkét a szociális háló kárára államilag támogató neoliberalizmushoz.

Gyurcsány abbahagyta

Arra, hogy miért, és hogy miért pont most hagyta abba, lehet racionális magyarázatot találni a külső szemlélőnek is, azzal együtt, hogy e személyes döntés valódi okairól biztosat egyetlen ember tudhat; esetleg kettő. A DK (is) csúnyán megbukott a tavaly júniusi EP-választáson, és bejött a képbe Magyar Péter és a Tisza; és a vak is látta, hogy ha van jövő az ellenzéki oldalon, az a Tiszáé. Ha valaki, akkor a Tisza kanyarítja be az addig ilyen-olyan ellenzéki pártokkal rokonszenvező és mérsékelt lelkesedéssel, de rájuk szavazó polgárokat.

Lengyel Tamás: A hallgatás igen­is politizálás!

Elegem van abból, hogyha elhangzik egy meredek kijelentés, amelytől, úgy érzem, kötelességem elhatárolódni, vagy legalábbis muszáj reagálnom, akkor felcímkéznek, hogy én politizálok – míg aki csak hallgat, az nem politizál – mondja interjúnkban a színész, aki azt is elárulta, hogy melyik politikusra hajaz leginkább a kormánypárti álinfluenszere.