Lemez: Múlt van (Solomon Burke: Don´t Give Up On Me)

  • 2002. szeptember 5.

Zene

Jól nézek ki, disznó módon megöregedtem, és ez korántsem csak alanyi jogon kínos nekem. Hiszen míg korábban azok a táncdalénekesek foglalkoztattak, akiket még nem kaptak fel, újabban egyre szívesebben időzöm azokkal, akiken már túllépett a világ. Jó biznisz, tudok élni - most megadom a hangot, aztán dőlhetnek a vevők... Bizony.
Jól nézek ki, disznó módon megöregedtem, és ez korántsem csak alanyi jogon kínos nekem. Hiszen míg korábban azok a táncdalénekesek foglalkoztattak, akiket még nem kaptak fel, újabban egyre szívesebben időzöm azokkal, akiken már túllépett a világ. Jó biznisz, tudok élni - most megadom a hangot, aztán dőlhetnek a vevők... Bizony.

Szóval Otis Redding, Wilson Pickett, Percy Sledge, Ben E. King meg Joe Tex körül agyalok éppen, nem pusztán úri jókedvemben, de ez maradjon az én bajom. Mert úgy esett, hogy kiváló harcostársuk, a lényegében huszonöt éve elfeledett Solomon Burke lemezt készített megint, az pedig túlmutat magán: tetszik, nem tetszik, kikaparja a hatvanas évekből a soul "királyait". (Így nevezték őket, egytől egyig, tessék beletörődni, illetve "királynőnek" az Aretha Franklint.) No de tudom én, mi fán terem az önmegtartóztatás, eszemben sincs a mélyükre nézni - viszont egy közös jegy kiemelendő mindenképp: abban a műfajban egyebek közt azért volt annyi lélek, mert belekéredzkedtek a fekete kórusokban töltött évek emlékei.

Sőt. Solomon Burke (1940, Philadelphia) nem is állt tovább: a mai napig ugyanannak a templomnak a püspökeként szolgál, amelynek kórusából már hétévesen kitűnt, s közben sem okozott gondot a szakrális és profán lépéseket egymáshoz igazítania. S bár nem volt különösebben hírhedt karrier az övé, azért eladott 17 millió lemezt, jegyez pár örökzöldet (a Rolling Stones kettőt is feldolgozott) - bőven kitaposta hát a maga talpalatnyi helyét, mire a Rock & Roll Hall of Fame-ben tavaly beiktatásra került.

Most pedig, mondom, új lemez van. Solomonnak íródott, ha jól tudom, mind a tizenegy dala, komoly emberek: Dan Penn, Van Morrison, Tom Waits, Nick Lowe, Joe Henry, Bob Dylan, Elvis Costello, Brian Wilson művei. Burke hangja persze elképesztően a régi, a templomból magával vitte az orgonista Rudy Copelandet, kórusnak a The Blind Boys of Alabama állt rendelkezésére, egyébként kerülték a felhajtást, lényegében csak egy-két gitár és billentyű, szaxofon meg dob hallható. Mondhatni: régi vágású muzsika, annál azonban sokkal intenzívebb, hogy beérje a nosztalgiázással. Amikor a blues körül sertepertél, könynyebben felejthető, viszont a "lelkizős" tréningje - így a Don´t Give Up On Me, a Flesh And Blood, a The Judgement vagy a The Other Side Of The Coin - annál mélyebb nyomot hagy: egyenesen azt sugallja, hogy alkalmasint megéri hátranézni, mert bizony ott megnyílhat egy új világ.

Marton László Távolodó

Fat Possum/Epitaph/HMK, 2002

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Levél egy távoli galaxisból

Mészáros Lőrinc olyan, mint a milói Vénusz. De már nem sokáig. Ő sem valódi, s róla is hiányzik ez-az (nem, a ruha pont nem). De semmi vész, a hiány pótlása folyamatban van, valahogy úgy kell elképzelni, mint a diósgyőri vár felújítását, felépítik vasbetonból, amit lecsupáltak a századok. Mészáros Lőrincnek a története hiányos, az nem lett rendesen kitalálva.

A gólem

Kicsit sok oka van Karoł Nawrocki győzelmének a lengyel elnökválasztás június 1-jei, második fordulójában ahhoz, hogy meg lehessen igazán érteni, mi történt itt. Kezdjük mindjárt azzal a tulajdonképpen technikai jellegűvel, hogy az ellenfele, Rafał Trzaskowski eléggé elfuserált, se íze, se bűze kampányt vitt.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.