Film: Bohém élet (Lautrec)

szerző
- greff -
publikálva
2000/5. (05. 25.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Régen rossz, ha egy festő életpályája izgalmasabbnak bizonyul az életművénél, ugyanakkor, ha valaki magáról a személyről kíván filmet forgatni, jó, ha két tényező legalábbis úgy-ahogy balanszírozva van. Ilyeténképpen Henri de Toulouse-Lautrec ideális alany a gyöngyvászon számára: egy a XIX. század második felének kiemelkedő és máig népszerű képzőművészei közül, életét pedig nyugodtan nevezhetjük regénybe illőnek.

Régen rossz, ha egy festő életpályája izgalmasabbnak bizonyul az életművénél, ugyanakkor, ha valaki magáról a személyről kíván filmet forgatni, jó, ha két tényező legalábbis úgy-ahogy balanszírozva van. Ilyeténképpen Henri de Toulouse-Lautrec ideális alany a gyöngyvászon számára: egy a XIX. század második felének kiemelkedő és máig népszerű képzőművészei közül, életét pedig nyugodtan nevezhetjük regénybe illőnek.

Jelen alkotás meg sem próbál a festő művészete mögé látni, magyarázni vagy elhelyezni azt, hanem kronologikus sorrendben, alaposan lépked végig a nem mindennapi kanyarokkal tűzdelt biográfián. Idilli gyermekkor zajlik egy grófi kúriában, majd a serdülőkor táján kiderül, hogy a vérrokon szülők párba állása mégsem volt olyan jó biznisz anno: az ekkortájt már jókezű művésznek mondható fiatalember lábai megállnak a fejlődésben, és úgy is maradnak, egészen korai halála napjáig. A felnőtt Henrit, bár látszólag humorral tűri, igencsak megviselik a termetére irányuló élcek meg az ilyen-olyan elutasítások, noha ekkor már a századvég Montmartre-jának pezsgő miliője kísérli meg elfeledtetni vele minden búját-baját: hetekre költözik be a bordélyházakba, törzsvendége lesz az épp akkor nyíló Moulin Rouge-nak, két kánkán között pedig vászonra, plakátra viszi műveit, már ha mondjuk nem Van Gogh társaságában issza magát a pult alá.

Magam sem értem, hogy egy ilyen -az említetteken kívül még elmegyógyintézettel s egy viharos kapcsolattal is súlyosbított - alapanyagból hogyan lehetett egy nagyobbrészt unalmas, amolyan "csak látjuk a drámát, de nem érzünk belőle semmit" típusú filmet összegyúrni, mégis ez történt. Ám a korrajz, a jó színészek s legfőképpen a temérdek belső információ miatt azt gondolom, így is megérhet egy próbálkozást.

- greff -

Forgalmazza a Mokép

szerző
- greff -
publikálva
2000/5. (05. 25.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kultúra

még több Kultúra...