Film: Bohém élet (Lautrec)

  • - greff -
  • 2000. május 25.

Zene

Régen rossz, ha egy festő életpályája izgalmasabbnak bizonyul az életművénél, ugyanakkor, ha valaki magáról a személyről kíván filmet forgatni, jó, ha két tényező legalábbis úgy-ahogy balanszírozva van. Ilyeténképpen Henri de Toulouse-Lautrec ideális alany a gyöngyvászon számára: egy a XIX. század második felének kiemelkedő és máig népszerű képzőművészei közül, életét pedig nyugodtan nevezhetjük regénybe illőnek.

Régen rossz, ha egy festő életpályája izgalmasabbnak bizonyul az életművénél, ugyanakkor, ha valaki magáról a személyről kíván filmet forgatni, jó, ha két tényező legalábbis úgy-ahogy balanszírozva van. Ilyeténképpen Henri de Toulouse-Lautrec ideális alany a gyöngyvászon számára: egy a XIX. század második felének kiemelkedő és máig népszerű képzőművészei közül, életét pedig nyugodtan nevezhetjük regénybe illőnek.

Jelen alkotás meg sem próbál a festő művészete mögé látni, magyarázni vagy elhelyezni azt, hanem kronologikus sorrendben, alaposan lépked végig a nem mindennapi kanyarokkal tűzdelt biográfián. Idilli gyermekkor zajlik egy grófi kúriában, majd a serdülőkor táján kiderül, hogy a vérrokon szülők párba állása mégsem volt olyan jó biznisz anno: az ekkortájt már jókezű művésznek mondható fiatalember lábai megállnak a fejlődésben, és úgy is maradnak, egészen korai halála napjáig. A felnőtt Henrit, bár látszólag humorral tűri, igencsak megviselik a termetére irányuló élcek meg az ilyen-olyan elutasítások, noha ekkor már a századvég Montmartre-jának pezsgő miliője kísérli meg elfeledtetni vele minden búját-baját: hetekre költözik be a bordélyházakba, törzsvendége lesz az épp akkor nyíló Moulin Rouge-nak, két kánkán között pedig vászonra, plakátra viszi műveit, már ha mondjuk nem Van Gogh társaságában issza magát a pult alá.

Magam sem értem, hogy egy ilyen -az említetteken kívül még elmegyógyintézettel s egy viharos kapcsolattal is súlyosbított - alapanyagból hogyan lehetett egy nagyobbrészt unalmas, amolyan "csak látjuk a drámát, de nem érzünk belőle semmit" típusú filmet összegyúrni, mégis ez történt. Ám a korrajz, a jó színészek s legfőképpen a temérdek belső információ miatt azt gondolom, így is megérhet egy próbálkozást.

- greff -

Forgalmazza a Mokép

Figyelmébe ajánljuk

Pizsamapartizánok

Régen a film az életet utánozta (a vonat érkezett, a munkások a gyárból meg távoztak, csak hogy a klasszikusoknál maradjunk), ma már fordítva van: úgy akarunk viselkedni, mint kedvenc filmjeink szereplői, rájuk akarunk hasonlítani, azt akarjuk átélni, amit ők.

Amerikai legenda

Ez a film annyira áhítatos tisztelgés az Ed Sullivan nevű legenda előtt, hogy szinte észre sem vesszük, mennyire hiányzik belőle az Ed Sullivan nevű ember, aki egykor, a tévézés hőskorában a róla elnevezett, minden idők leghosszabb ideig létező és legnagyobb nézettséget elérő show-ját vezette – tulajdonképpen megteremtve a tv-show műfaját, mint olyat.

AI kontra Al Bano

A kisebb-nagyobb kihagyásokkal és különböző neveken, de 1987 óta létező Vasvári Színjátszó Fesztivál az alkalmi falusi színjátszóktól a független színházi szféra elismert társu­la­tai­ig terjedően reprezentálja a hazai nem hivatásos színjátszás különböző szintjeit.

Családban marad

A kiállításon apa és fia műveit látjuk generációs párba állítva, nemzetközi kontextusba helyezve és némileg rávilágítva a hazai üvegművészet status quójára.

„Bős–Nagymaros Panama csatorna” - így tiltakoztak a vízlépcső és a rendszer ellen 1988-ban

A Mű a rendszer jelképe lett. Aki az építkezés ellen tiltakozott, a rendszer ellen lépett fel – aki azt támogatta, a fennálló rendszert védte. Akkor a Fidesz is a környezetpusztító nagymarosi építkezés leállítását követelte. És most? Szerzőnk aktivistaként vett részt a bős–nagymarosi vízlépcső elleni tiltakozás­sorozatban. Írásában saját élményei alapján idézi fel az akkor történteket.