Film: Dalműtét (Joel Schumacher: Az operaház fantomja)

  • - banza -
  • 2005. március 17.

Zene

Igazán megkapó az indítás; archaizáló képek, barna-fehérben, Daguerre mester látásmódjával. 1919, Párizs, felülről, mintegy gyerekjátékméretben látjuk a fő színhelyt, az operát, a téren tipródó emberek is bábuk. Aztán a kép megelevenedik, éppen árverést rendeznek, a háborúban lerobbant épületben kísértetiesen (és kissé retorikusan) kereng a szél, s persze felsüvöltenek az emlékek is. Különösen Chagny márkiban, aki öregen, megtörten licitál egy zenélődobozra. Egyetlen vetélytársa régi ismerőse, Madame Giry, az operaház disztingváltan őszülő öltöztetőnője. Összevillan a szemük. És máris a múltban vagyunk, az 1800-as évek második felében.

Igazán megkapó az indítás; archaizáló képek, barna-fehérben, Daguerre mester látásmódjával. 1919, Párizs, felülrõl, mintegy gyerekjátékméretben látjuk a fõ színhelyt, az operát, a téren tipródó emberek is bábuk. Aztán a kép megelevenedik, éppen árverést rendeznek, a háborúban lerobbant épületben kísértetiesen (és kissé retorikusan) kereng a szél, s persze felsüvöltenek az emlékek is. Különösen Chagny márkiban, aki öregen, megtörten licitál egy zenélõdobozra. Egyetlen vetélytársa régi ismerõse, Madame Giry, az operaház disztingváltan õszülõ öltöztetõnõje. Összevillan a szemük. És máris a múltban vagyunk, az 1800-as évek második felében.

A film sajnos a késõbbiekben mindent lerombol, ami a Fantom becenevû komplexumban még nagyszabású volt és szellemes. A leépülés persze nem itt kezdõdött. Elõbb a musicalben, mely Gaston Leroux nagyszerû, 1911-ben kiadott regényét zsákmányolja ki. De a darab, éppen mivel színházi produkció, még elég sokat õriz a regény alapdramaturgiájából és abból a romantikus-sátáni látásmódból, mely az operát a 19. század vezetõ mûfajának érzékelte, és ehhez tökéletes helyszínt talált magában az opera épületében. Igen, a regény alaptémája egyrészt az opera mint mûfaj, másrészt az opera mint intézmény, mint kísértetkastély és zenepalota. A regény remek címe azt sugallja, hogy az operának van fantomja, azaz létezik lelke-szelleme. Leroux mûve maga is nagyszabású operalibrettóvá alakul, és e szellemet Webber elég színvonalas zenéjû-jelenetezésû musicalje még képes életben tartani.

Mi vonz még a 21. században is az operában, ebben a tökéletesen szürrealista mûfajban? Robert Donnington, a nagy zenetudós olyan freudista-jungista magyarázatot ad, mely témánkhoz jól használ-ható: az opera királyi utat kínál a tudattalanba, miként az álom, csak sokkal világosabban. Továbbá: az operát a benne lévõ szimbólumok éltetik és teszik halhatatlanná. Nem vitás, hogy Az operaház fantomja hemzseg a jelképektõl: a fent és a lent, a színpad és a pince világa, a fény és a sötétség birodalmának szétválasztása, a zene angyala az egyik, a muzsika ördöge a másik oldalon, a szépség és a szörnyeteg konfliktusa, a megváltásra váró, kitaszított ember (mûvész) és a vele ellenséges, õt meg nem értõ társadalom antagonizmusa.

A film sajnos már alig él e szimbólumokkal, kioperálja a végzetet a dalmûbõl, végletesen elgiccsesít minden üzenetet, mely a szellem világából érkezik - elvérzik a drámai tét. Itt már csak a lapos szerelmi ménage á trois marad: a bariton gyomorbajos irigykedése a tenor-szoprán álompárra. Maradnak a túl vajas fények, az izomból elõgyötört érzelmek, nincs más, csak a megzenésített közhelyek sivársága. A szereplõk felsorolása szinte fölösleges: Emmy Rossum (Christine) szép és csillogó fogakkal csodálkozik, Gerald Butler (Fantom) olykor szenvedélyesen meglendíti fantomaszos köpönyegét, Patrick Wilson (Raoul) nem érti ezt az egész operás tébolyt, de hát neki már egy szûkített szeptim is migrént okoz.

- banza -

Az InterCom bemutatója

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.