Nyolc kis kritika

  • 2005. március 17.

Zene

rádió Magyarországról jövök Ez a magazinmûsor hétrõl hétre azt hozza, amit egy efféle programtól elvárunk: a háromnegyed órájában többnyire négy-öt kérdést jár körül, a vidék gondjait, melyek azonban mindannyiunk számára érdekesek, fontosak - és jellemzõek. Vannak tematikus adások (az árvízrõl vagy a betegek világnapjáról), máskor a vidéki stúdió köré csoportosul a tematika.
Jól megfér egymás mellett a kis színes (a postás vagy a kintornás, aki mínusz tizenhétben is tekeri), a MÁV bõszítõ túlkapása (a csatlakozás, mely az IC elõtt 16 perccel elmegy, hogy négy és fél óráig tarthasson a Debrecen-Mátészalka út), a gazdatüntetés és a profi pályázatírás (valamint ezek összefüggései). A riportok szinte kivétel nélkül azt mutatják, hogy készítõjük felkészült, egy-egy problémáról az összes fél elmondhatja véleményét. Ha a riportalany indulatos, a riporter akkor is objektív, ám adott esetben nem riad meg a provokatív kérdéstõl. Hogy jobb kedvünk nem feltétlenül lesz a mûsortól, annak nem a mûsor az oka, hanem a vidék helyzete. A beszélgetések sokszor személyesek (pl. az idõsotthonban vagy az erdélyi asztalossal készített interjúk), érezni bennük nemcsak azt, ami egy riporter elemi kötelessége (hogy érdekelje, mit gondol a riportalany, ennek érdekében segítsen neki beszélni), hanem azt is, ami ehhez képest többlet: a megértést, a szeretetet is.

Az elõre elkészített riportok élõ mûsorban hangzanak el, be is telefonálhatunk - a mûsorban ugyan csak egy-két perc foglalkozik a telefonokkal, mégis kiderül a hallgatóság véleménye is. A mûsornak van ritmusa, bevezetõje, vége, jól válogatott könnyû- és dzsesszzenéje, sõt Bartókja is a szignálban.

Ezt nevezem közszolgálatiságnak, közként végig úgy érzem: engem itt kiszolgálnak. Semmi fakszni: felkészültség, odafigyelés, jó szándék, etika, no meg tehetség. Kiegyeznék vele, ha Magyarország csak ennyire lenne vidéki.

Mesterházi Gábor

Kossuth, keddenként 16.15-17.00

JJJJJ

könyv

Stanley Coren: Mancsnyomok. Kutyák az emberiség történetében A Kanadában élõ amerikai szerzõ tekintélyes pszichológiaprofesszor, de - ahogy oly sokan napjaink tudósai közül - õ is hamar felismerte, hogy ez kevés a hírnévhez. Ám amíg mások bulvárlapokban vagy ezoterikus egyletekben osztják az észt és számolják a bevételt, Coren jóval tiszteségesebb utat választott - persze szenzációért nála sem kell a szomszédba szaladni. A Mancsnyomokban folyamatosan azt mantrázza, hogy bizonyos kutyák megváltoztatták az emberiség történelmét. Szerencsére nem csak errõl van szó. A pszichológus valóban egy sor ismert és ismeretlen, fantasztikus kutyás történettel áll elõ, ráadásul úgy, hogy közben megismerhetjük az adott korszak történelmi hátterét, a szóban forgó "híres ember" életét is. Kolumbusz Kristófét éppúgy, mint Freudét, Wagnerét, Walter Scottét vagy éppen Bill Clintonét. Noha a lényeg minden esetben ugyanaz: a neves személyiség sorsát - és ezzel ugyebár a "történelem menetét" - miként befolyásolták az ebek, Coren a történeteket annyi pluszinformációval egészíti ki, hogy amit kapunk, jóval több, mint felszínes sztorizgatás, kiszámítható anekdotagyûjtemény.

Márpedig az ilyesmit mostanában - amikor hatványozottan érvényes II. Frigyes mondása: "Minél több embert ismerek meg, annál jobban szeretem a kutyáimat" - komolyan meg kell becsülni. Hiszen egyre kevesebb az olyan, Corenéhez hasonló kulturális kaland, amelyrõl tiszta szívvel állíthatjuk: szórakoztatva tanít.

- legát -

Fordította: Köves Miklós; Gabo, 2004, 482 oldal, 2500 Ft

JJJJJ

esemény

MATT THORNE FELOLVAS"ESTJE meglehetõs árnyékban maradt az egy héttel korábban "megtúráztatott" Tibor Fischer körüli médiafelhajtásban. Pedig együtt érkezett a két brit - minden ellenkezõ híreszteléssel ellentétben Fischer is az, nem pedig "angolul író magyar szerzõ" -, hogy részt vegyen a kortárs brit irodalmat a fõvárosban és több vidéki helyszínen népszerûsítõ olvasókörök rendezvényén, a British Council elszánt kulturális aknamunkájának soron következõ fejezeteként.

Az 1976-ban született, hatkötetes, magyarul kiadatlan Thorne, akit olykor pornográfiával vádolnak, szalonképesen frivol részleteket választott Cherry címû legújabb regényébõl. Nem állítható, hogy a hallgatóság minden poént levett volna, pedig néhányan könyvvel felszerelkezve érkeztek, és becsülettel végigkövették a szöveget, de azért többnyire a megfelelõ helyeken derültünk - és mint ilyenkor általában, a gyanúsan hosszú csendekbe készséggel belenevetett a hátsó sorból egy natív (csak nem Tibor Fischer?). A felolvasást követõen a regény értelmezési lehetõségeirõl beszélgetett a szerzõvel Friedrich Judit és - a hazai irodalmi szeánszok gyakorlatával ellentétben - a közönség. Hát igen, ez a nagyon angol, olvasóbarát megközelítés egyelõre hiányzik nálunk. A sok szó közti lazításra Lõrinczky Attila zenéje adott alkalmat, aki elképesztõ dolgokat mûvelt a nagybõgõjével - épp hogy bele nem ugrott. Történt mindez falon függõ ciprusi népviseletek tövében, valahol Európában. S bár nem vagyunk meggyõzõdve arról, hogy a hazai olvasók széles rétegei volnának felkészülve ilyen mélységû angol nyelvû irodalmi beszélgetésekre - a közönség soraiban leginkább szakmabelieket láttunk -, azért jó érzés tudni, hogy a csatorna túlfelén sorban állnak az írók, hogy ékes britséggel velünk, magyar rajongókkal diskuráljanak. Addig is annyit elmondhatunk, hogy a mozgólépcsõn, random módon ugyan, de mi is balra állunk.

- oil -

Országos Idegennyelvû Könyvtár, február 28.

JJJJJ

film

A kör 2 Hideo Nakata rendezõ amerikai bemutatkozása gond nélkül tapad a filmes nagyüzem futószalagjához, lévén szó népszerû ázsiai horror felkapott amerikai verziójának magától értetõdõ folytatásáról.

A rendezõt csecsemõkorában rendszeresen hurcolhatták bébi- úszótanfolyamra, mert szemmel láthatóan retteg mindentõl, ami folyik. Bosszújából kijut most a világnak, tocsoghatunk a Nakatának legfontosabb elemben, noha éppenséggel folytatódhatna a gyil-kos VHS bosszúja is, ha a kazettát nem égetnék el rögtön az elején. Gondoltam, haladva a korral most DVD-re írja magát vagy más formátumban mereszt torzult halálgrimaszba minden érintett arcot az elsõ részbõl ismerõs kútlakó csaj, de jól csõbe húznak, a bájos szellemlány kisfiútestbe költözik. Benne is maradna, ha a szeretõ anyuka nem túráztatná kihûlõfélben lévõ gyermekét a fürdõkád alján. Voltaképpen bimbódzó szerelem is lehetne a szimbiózis vége, de ez horrorfilm, folytatás és amerikai. Arrafelé ugye sokat tévéznek (ez volt a veszte a Kör áldozatainak is), ha végre akad egy nyugodt percük, mély álomba zuhannak. De ez nem az Elm utca, álmuk nyugodt lehet. A fésületlen szende újdonsült testében csak az ébren lévõket öldökli. A szeretetéhes vízihulla csúfos, a történet pedig - mint minden ilyen mese - jó véget ér. Hans Zimmer egy kaptafára gyártott kísérõzené-jében nem kell csalódni, és Sissy Spacek (a fésületlen ded kócos mamája) észbontó orrlyukaitól még mindig kitágulnak az idõközben összeszûkült pupillák. Azért a végére kitikkadtam.

Balázs Áron

A UIP-Duna Film bemutatója

J

tévé

Eurovíziós Dalfesztivál - magyarországi döntõ Az ilyen-olyan táncdalfesztiválokon a pontozás, a zsûri munkája majd' olyan izgalmas, mint az elõadott produkciók. Legendák õrzik a Ki mit tud? zsûritagjait, a most is futó Megasztár ítészei minden egyes megszólalásukkor tekintettel vannak show-elem voltukra. De mindennél szórakoztatóbb az Eurovíziós Dalfesztivál szavazási mechanizmusa, olyan suspence, ami után Hitchcock is csettintene egyet. Minden részt vevõ ország alapvetõen társadalminak tekinthetõ zsûrije tán a tizediktõl az elsõig rangsorolja a dalokat, s mire a végére érünk, garantáltan megspóroltuk a heti manikûrt. Ám a nagy alkalom még odébb van, május 21-én lesz Kijevben - nincs mit tenni, mindig az elõzõ évi nyertes hazájában rendezik. Elõtte két nappal lesz ott egy elõdöntõ is, nos, ez volt a tétje a vasárnap esti megmérettetésnek, ide kijutni. 12 elõadó (õket 37 közül választották ki - nélkülünk szerencsére) vizsgázott a telefonálni hajlamos nézõk és az öttagú zsûri elõtt. A szavazás szisztémája inkább idézte a Megasztár, mint az Eurovíziós Dalfesztivál gyakorlatát - nyilván érthetõ okokból. Például megyei társadalmi zsûriket aránytalan lett volna beállí-tani, akár gazdasági szempontok miatt, akár azért, mert ahhoz azért mégiscsak kispályás volt a elõadás, különben is a Megasztár egy bevált recept. Ám az mtv zsûrije valószínûleg nem kapott felhatalmazást a szórakoztatásra, inkább a komolyság látszatára kellett fektetniük a hangsúlyt, s õk igyekeztek is. Ami azt illeti, a hangsúlyokkal a fellépõknek is mindgyakran meggyûlt a baja, bár a heti kedvencem a Megasztárból való (álomar cúlány, vajon ki tehet errõl). De ha csak ennyi bajunk lenne! Annyira kínos volt az egész, hogy jobb nem feszegetni. Inkább el kéne dönteni, hogy akarjuk-e ezt mi, vagy nem annyira. A jelek szerint tudja a fene. Mindenesetre egyértelmû gyõzelem született, nyert a Nox. Táncos számuk jelen környezetbõl kétségtelenül kiemelkedett, sok rossz tréfa közt egy gondosan kimunkált blöff - ez nemzetközi szinten is bejöhet.

- ts -

mtv1

J

könyv

SZIGETI CSABA: MINT EGY ELEFÁNT A francia alapítású OuLiPo (Ouvroirs de Littérature Potentielle - A Lehetséges Irodalom Mûhelyei) a huszadik század második felének egyik legmeghatározóbb irodalmi társasága, ennek ellenére a magyar közönség alig (vagy egyáltalán nem) ismeri. A csoport 1960-ban azért alakult, hogy a természettudományok egzakt szabályai segítségével, illetve azok mintájára szisztematikus munkával kiaknázza az irodalom eddig feltáratlan lehetõségeit, egyfajta matematizált poétikát hozva létre. Az oulipienne szöveg-alkotás alapja a megkötés, mely egyszerre több is, kevesebb is, mint "törvény" vagy "szabály": belsõ késztetés eredménye, mely a szerzõi invenció és így a mû része, s amelynek hatálya az alkalmazásának kezdetétõl érvényesül, de bármikor felfüggeszthetõ (a megkötések kitalálása, majd alkalmazása voltaképpen beépül az alkotásnak abba a részébe, melyet hagyományosan invenciónak nevezünk). E megkötések leggyakrabban kombinatorikus jellegûek, s ez már radikálisan megkérdõjelezi az irodalmi mû önmagában vett zártságára, egész-jellegére alapozó irodalomfelfogás adekvátságát. Alapvetõen nyitott mûvekrõl van szó, melyek az olvasónak az alkotás létében betöltött szerepét növelik meg, ilyen például (hogy csak a legismertebbet említsem) Raymond Queneau Száz-ezermillió költeménye.

E törekvések tekinthetõk ugyan egyszerû játéknak is (s ez nem áll messze sem a társaság tagjaitól, sem pedig egyes esztétikai alapvetésektõl), eredményeik azonban jóval túlmutatnak ezen. Jelen kötet, az OuLiPo formamûvészetét tárgyaló tanulmánygyûjtemény Kelet-Európában elsõként foglalja össze eredményeik egy részét, szándékai szerint "inverz módon a mai magyar irodalomról szól, de legalábbis hozzá beszél", egyúttal esélyt, lehetõséget adva a hazai olvasónak arra, hogy irodalomszemléletét kitágítsa; megismerjen és alkalmazzon egy a szokványostól sokban különbözõ irodalomfogalmat.

- kkabail -

Kijárat Kiadó, 2004, 172 oldal, 1800 Ft

JJJJJ

koncert

Arcadi Volodos Az elmúlt hónapok elkényeztették a pesti publikumot. A világ Forma-1-es zongoristái adták itt egymásnak a kilincset, Anderszewski, Brendel. (Csak a miheztartás végett: ebben a mezõnyben 4-5 magyar is állandó versenyzõÉ) Ebben a csapatban tûnt fel a 33 éves, szentpétervári születésû pianista. Olyan rosszul zongorázott, hogy nehéz róla elhinni: csak a váltója esett szét. Úgy tûnt, hogy az ujjaiba épített Kalasnyikov-technológiát - ez tette õt pillanatok alatt világhírûvé - néhány év alatt nullára írta. Az anyagot persze Volodosból sem spórolták ki. Van erõ a zongorázásában, fortéi lepergették a Zeneakadémia maradék aranyozását. Ám ezek az irtózatos hangok soha nem voltak a helyükön, és olyan nyersen, csörömpölve szólaltak meg, mintha nem zongoramûvésztõl, hanem egy szívlapáttól származnának. Két nagyon fontos Beethoven-mûvel kezdte mûsorát. Az Asz-dúr hangnemû szonáták (op. 26 és op. 110) lehetõséget adhattak volna, hogy megmutassa a Beethoven-stílus összetettségét, gazdagságát. Volodos (nem mellesleg elég sok hanghibával) úgy játszotta el õket, mint egy mezei depressziós mûveit, akit nem az univerzum súlya, hanem a Prozac hiánya nyomaszt. Normális ember elment a szünetben. Aki maradt, abban bízott, hogy a második rész Szkrjabin-programja majd fordít a helyzeten. Magam csak sejtettem, most már tudom, hogy ilyen Beethoven-játék után csak Szkrjabin félreértése következhetett, ráadásul a mûsor összeállítása is olyan volt, mintha egy planétás papagáj húzta volna ki egy kalapból. Volodos kimért nyugalommal játszott gyalázatosan, semmi nem utalt arra, hogy egyszerûen rossz passzban van. Még a ráadások elõtt megkezdte a ráadásszámok sorát. Liszt Desz-dúr consolation címû darabja vigasztalanul siváran, majd a XIII. magyar rapszódia Volodos-féle átirata nevetségesen nagyképûen, a virtuóz zongorázást (öntudatlanul is) parodizáló módon hangzott el. Mi a jó abban, ha rögbilabdát dobnak a cimbalomba?

Molnár Szabolcs

Zeneakadémia, március 13.

JJ

lemez

A Háry János Halász Judittal Nem gyarapszik túl sebesen ez a gyerekeknek kitalált, Zenés mesék - Mesés zenék címû lemezsorozat, de nem is könnyû feladat kikeresni az operairodalomnak azokat a darabjait, amelyek eléggé meseszerûek a gyerekek fülének és figyelmének, miközben jól zanzásítható és hálásan dúdolni való a zenei anyaguk. A Varázsfuvola volt az elsõ darab (mondhatni, értelemszerûen), amit Halász Judit elõadásában, egyfajta zenével illuszrált mesévé szerkesztve lemezre vettek. A radikálisnak éppenséggel nem nevezhetõ, viszont maradéktalanul tisztességes zenepedagógiai cél - a megszerettetés - érdekében az elmesélt történet magában foglalja még a darabnak a keletkezéstörténetét is, de az ügyes szerkesztésnek hála, ez egyáltalán nem siklatja ki az illúziót, inkább izgalmasan felfrissíti magát a cselekményt.

éhány hónapja aztán megjelent a régóta ígért, várt folytatás. Változatlanul Halász Judit a mesélõ. Kodály Háry Jánosa esetében még hangsúlyosabb az említett kilépés a cselekmény elsõ körébõl, hiszen itt már a történeten belül is jelen van az elmesélés, a mese a mesében reflexivitása. A kontextust ezúttal egy archív énekfelvétel teszi plasztikussá, az "", mely sok hal terem az nagy..." alapverziója, be is jön nagyon a gyerekeknek, a sikerét legfeljebb az "Ábécédé, rajtam kezdé" iránti lelkesedés múlja felül. Maga a zenei anyag a Hungaroton archívumából került elõ, Sólyom Nagy Sándor, Ferencsik. Az "operás" énektechnika olykor megnehezíti a szövegértést, de Halász Judit derûsen komoly mesélõ stílusa segít, hogy túltegye magát az ember efölötti enyhe bosszúságán.

- kyt -

Hungaroton Classic, 2004

JJJJ

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.