Az elõre elkészített riportok élõ mûsorban hangzanak el, be is telefonálhatunk - a mûsorban ugyan csak egy-két perc foglalkozik a telefonokkal, mégis kiderül a hallgatóság véleménye is. A mûsornak van ritmusa, bevezetõje, vége, jól válogatott könnyû- és dzsesszzenéje, sõt Bartókja is a szignálban.
Ezt nevezem közszolgálatiságnak, közként végig úgy érzem: engem itt kiszolgálnak. Semmi fakszni: felkészültség, odafigyelés, jó szándék, etika, no meg tehetség. Kiegyeznék vele, ha Magyarország csak ennyire lenne vidéki.
Mesterházi Gábor
Kossuth, keddenként 16.15-17.00
JJJJJ
könyv
Stanley Coren: Mancsnyomok. Kutyák az emberiség történetében A Kanadában élõ amerikai szerzõ tekintélyes pszichológiaprofesszor, de - ahogy oly sokan napjaink tudósai közül - õ is hamar felismerte, hogy ez kevés a hírnévhez. Ám amíg mások bulvárlapokban vagy ezoterikus egyletekben osztják az észt és számolják a bevételt, Coren jóval tiszteségesebb utat választott - persze szenzációért nála sem kell a szomszédba szaladni. A Mancsnyomokban folyamatosan azt mantrázza, hogy bizonyos kutyák megváltoztatták az emberiség történelmét. Szerencsére nem csak errõl van szó. A pszichológus valóban egy sor ismert és ismeretlen, fantasztikus kutyás történettel áll elõ, ráadásul úgy, hogy közben megismerhetjük az adott korszak történelmi hátterét, a szóban forgó "híres ember" életét is. Kolumbusz Kristófét éppúgy, mint Freudét, Wagnerét, Walter Scottét vagy éppen Bill Clintonét. Noha a lényeg minden esetben ugyanaz: a neves személyiség sorsát - és ezzel ugyebár a "történelem menetét" - miként befolyásolták az ebek, Coren a történeteket annyi pluszinformációval egészíti ki, hogy amit kapunk, jóval több, mint felszínes sztorizgatás, kiszámítható anekdotagyûjtemény.
Márpedig az ilyesmit mostanában - amikor hatványozottan érvényes II. Frigyes mondása: "Minél több embert ismerek meg, annál jobban szeretem a kutyáimat" - komolyan meg kell becsülni. Hiszen egyre kevesebb az olyan, Corenéhez hasonló kulturális kaland, amelyrõl tiszta szívvel állíthatjuk: szórakoztatva tanít.
- legát -
Fordította: Köves Miklós; Gabo, 2004, 482 oldal, 2500 Ft
JJJJJ
esemény
MATT THORNE FELOLVAS"ESTJE meglehetõs árnyékban maradt az egy héttel korábban "megtúráztatott" Tibor Fischer körüli médiafelhajtásban. Pedig együtt érkezett a két brit - minden ellenkezõ híreszteléssel ellentétben Fischer is az, nem pedig "angolul író magyar szerzõ" -, hogy részt vegyen a kortárs brit irodalmat a fõvárosban és több vidéki helyszínen népszerûsítõ olvasókörök rendezvényén, a British Council elszánt kulturális aknamunkájának soron következõ fejezeteként.
Az 1976-ban született, hatkötetes, magyarul kiadatlan Thorne, akit olykor pornográfiával vádolnak, szalonképesen frivol részleteket választott Cherry címû legújabb regényébõl. Nem állítható, hogy a hallgatóság minden poént levett volna, pedig néhányan könyvvel felszerelkezve érkeztek, és becsülettel végigkövették a szöveget, de azért többnyire a megfelelõ helyeken derültünk - és mint ilyenkor általában, a gyanúsan hosszú csendekbe készséggel belenevetett a hátsó sorból egy natív (csak nem Tibor Fischer?). A felolvasást követõen a regény értelmezési lehetõségeirõl beszélgetett a szerzõvel Friedrich Judit és - a hazai irodalmi szeánszok gyakorlatával ellentétben - a közönség. Hát igen, ez a nagyon angol, olvasóbarát megközelítés egyelõre hiányzik nálunk. A sok szó közti lazításra Lõrinczky Attila zenéje adott alkalmat, aki elképesztõ dolgokat mûvelt a nagybõgõjével - épp hogy bele nem ugrott. Történt mindez falon függõ ciprusi népviseletek tövében, valahol Európában. S bár nem vagyunk meggyõzõdve arról, hogy a hazai olvasók széles rétegei volnának felkészülve ilyen mélységû angol nyelvû irodalmi beszélgetésekre - a közönség soraiban leginkább szakmabelieket láttunk -, azért jó érzés tudni, hogy a csatorna túlfelén sorban állnak az írók, hogy ékes britséggel velünk, magyar rajongókkal diskuráljanak. Addig is annyit elmondhatunk, hogy a mozgólépcsõn, random módon ugyan, de mi is balra állunk.
- oil -
Országos Idegennyelvû Könyvtár, február 28.
JJJJJ
film
A kör 2 Hideo Nakata rendezõ amerikai bemutatkozása gond nélkül tapad a filmes nagyüzem futószalagjához, lévén szó népszerû ázsiai horror felkapott amerikai verziójának magától értetõdõ folytatásáról.
A rendezõt csecsemõkorában rendszeresen hurcolhatták bébi- úszótanfolyamra, mert szemmel láthatóan retteg mindentõl, ami folyik. Bosszújából kijut most a világnak, tocsoghatunk a Nakatának legfontosabb elemben, noha éppenséggel folytatódhatna a gyil-kos VHS bosszúja is, ha a kazettát nem égetnék el rögtön az elején. Gondoltam, haladva a korral most DVD-re írja magát vagy más formátumban mereszt torzult halálgrimaszba minden érintett arcot az elsõ részbõl ismerõs kútlakó csaj, de jól csõbe húznak, a bájos szellemlány kisfiútestbe költözik. Benne is maradna, ha a szeretõ anyuka nem túráztatná kihûlõfélben lévõ gyermekét a fürdõkád alján. Voltaképpen bimbódzó szerelem is lehetne a szimbiózis vége, de ez horrorfilm, folytatás és amerikai. Arrafelé ugye sokat tévéznek (ez volt a veszte a Kör áldozatainak is), ha végre akad egy nyugodt percük, mély álomba zuhannak. De ez nem az Elm utca, álmuk nyugodt lehet. A fésületlen szende újdonsült testében csak az ébren lévõket öldökli. A szeretetéhes vízihulla csúfos, a történet pedig - mint minden ilyen mese - jó véget ér. Hans Zimmer egy kaptafára gyártott kísérõzené-jében nem kell csalódni, és Sissy Spacek (a fésületlen ded kócos mamája) észbontó orrlyukaitól még mindig kitágulnak az idõközben összeszûkült pupillák. Azért a végére kitikkadtam.
Balázs Áron
A UIP-Duna Film bemutatója
J
tévé
Eurovíziós Dalfesztivál - magyarországi döntõ Az ilyen-olyan táncdalfesztiválokon a pontozás, a zsûri munkája majd' olyan izgalmas, mint az elõadott produkciók. Legendák õrzik a Ki mit tud? zsûritagjait, a most is futó Megasztár ítészei minden egyes megszólalásukkor tekintettel vannak show-elem voltukra. De mindennél szórakoztatóbb az Eurovíziós Dalfesztivál szavazási mechanizmusa, olyan suspence, ami után Hitchcock is csettintene egyet. Minden részt vevõ ország alapvetõen társadalminak tekinthetõ zsûrije tán a tizediktõl az elsõig rangsorolja a dalokat, s mire a végére érünk, garantáltan megspóroltuk a heti manikûrt. Ám a nagy alkalom még odébb van, május 21-én lesz Kijevben - nincs mit tenni, mindig az elõzõ évi nyertes hazájában rendezik. Elõtte két nappal lesz ott egy elõdöntõ is, nos, ez volt a tétje a vasárnap esti megmérettetésnek, ide kijutni. 12 elõadó (õket 37 közül választották ki - nélkülünk szerencsére) vizsgázott a telefonálni hajlamos nézõk és az öttagú zsûri elõtt. A szavazás szisztémája inkább idézte a Megasztár, mint az Eurovíziós Dalfesztivál gyakorlatát - nyilván érthetõ okokból. Például megyei társadalmi zsûriket aránytalan lett volna beállí-tani, akár gazdasági szempontok miatt, akár azért, mert ahhoz azért mégiscsak kispályás volt a elõadás, különben is a Megasztár egy bevált recept. Ám az mtv zsûrije valószínûleg nem kapott felhatalmazást a szórakoztatásra, inkább a komolyság látszatára kellett fektetniük a hangsúlyt, s õk igyekeztek is. Ami azt illeti, a hangsúlyokkal a fellépõknek is mindgyakran meggyûlt a baja, bár a heti kedvencem a Megasztárból való (álomar cúlány, vajon ki tehet errõl). De ha csak ennyi bajunk lenne! Annyira kínos volt az egész, hogy jobb nem feszegetni. Inkább el kéne dönteni, hogy akarjuk-e ezt mi, vagy nem annyira. A jelek szerint tudja a fene. Mindenesetre egyértelmû gyõzelem született, nyert a Nox. Táncos számuk jelen környezetbõl kétségtelenül kiemelkedett, sok rossz tréfa közt egy gondosan kimunkált blöff - ez nemzetközi szinten is bejöhet.
- ts -
mtv1
J
könyv
SZIGETI CSABA: MINT EGY ELEFÁNT A francia alapítású OuLiPo (Ouvroirs de Littérature Potentielle - A Lehetséges Irodalom Mûhelyei) a huszadik század második felének egyik legmeghatározóbb irodalmi társasága, ennek ellenére a magyar közönség alig (vagy egyáltalán nem) ismeri. A csoport 1960-ban azért alakult, hogy a természettudományok egzakt szabályai segítségével, illetve azok mintájára szisztematikus munkával kiaknázza az irodalom eddig feltáratlan lehetõségeit, egyfajta matematizált poétikát hozva létre. Az oulipienne szöveg-alkotás alapja a megkötés, mely egyszerre több is, kevesebb is, mint "törvény" vagy "szabály": belsõ késztetés eredménye, mely a szerzõi invenció és így a mû része, s amelynek hatálya az alkalmazásának kezdetétõl érvényesül, de bármikor felfüggeszthetõ (a megkötések kitalálása, majd alkalmazása voltaképpen beépül az alkotásnak abba a részébe, melyet hagyományosan invenciónak nevezünk). E megkötések leggyakrabban kombinatorikus jellegûek, s ez már radikálisan megkérdõjelezi az irodalmi mû önmagában vett zártságára, egész-jellegére alapozó irodalomfelfogás adekvátságát. Alapvetõen nyitott mûvekrõl van szó, melyek az olvasónak az alkotás létében betöltött szerepét növelik meg, ilyen például (hogy csak a legismertebbet említsem) Raymond Queneau Száz-ezermillió költeménye.
E törekvések tekinthetõk ugyan egyszerû játéknak is (s ez nem áll messze sem a társaság tagjaitól, sem pedig egyes esztétikai alapvetésektõl), eredményeik azonban jóval túlmutatnak ezen. Jelen kötet, az OuLiPo formamûvészetét tárgyaló tanulmánygyûjtemény Kelet-Európában elsõként foglalja össze eredményeik egy részét, szándékai szerint "inverz módon a mai magyar irodalomról szól, de legalábbis hozzá beszél", egyúttal esélyt, lehetõséget adva a hazai olvasónak arra, hogy irodalomszemléletét kitágítsa; megismerjen és alkalmazzon egy a szokványostól sokban különbözõ irodalomfogalmat.
- kkabail -
Kijárat Kiadó, 2004, 172 oldal, 1800 Ft
JJJJJ
koncert
Arcadi Volodos Az elmúlt hónapok elkényeztették a pesti publikumot. A világ Forma-1-es zongoristái adták itt egymásnak a kilincset, Anderszewski, Brendel. (Csak a miheztartás végett: ebben a mezõnyben 4-5 magyar is állandó versenyzõÉ) Ebben a csapatban tûnt fel a 33 éves, szentpétervári születésû pianista. Olyan rosszul zongorázott, hogy nehéz róla elhinni: csak a váltója esett szét. Úgy tûnt, hogy az ujjaiba épített Kalasnyikov-technológiát - ez tette õt pillanatok alatt világhírûvé - néhány év alatt nullára írta. Az anyagot persze Volodosból sem spórolták ki. Van erõ a zongorázásában, fortéi lepergették a Zeneakadémia maradék aranyozását. Ám ezek az irtózatos hangok soha nem voltak a helyükön, és olyan nyersen, csörömpölve szólaltak meg, mintha nem zongoramûvésztõl, hanem egy szívlapáttól származnának. Két nagyon fontos Beethoven-mûvel kezdte mûsorát. Az Asz-dúr hangnemû szonáták (op. 26 és op. 110) lehetõséget adhattak volna, hogy megmutassa a Beethoven-stílus összetettségét, gazdagságát. Volodos (nem mellesleg elég sok hanghibával) úgy játszotta el õket, mint egy mezei depressziós mûveit, akit nem az univerzum súlya, hanem a Prozac hiánya nyomaszt. Normális ember elment a szünetben. Aki maradt, abban bízott, hogy a második rész Szkrjabin-programja majd fordít a helyzeten. Magam csak sejtettem, most már tudom, hogy ilyen Beethoven-játék után csak Szkrjabin félreértése következhetett, ráadásul a mûsor összeállítása is olyan volt, mintha egy planétás papagáj húzta volna ki egy kalapból. Volodos kimért nyugalommal játszott gyalázatosan, semmi nem utalt arra, hogy egyszerûen rossz passzban van. Még a ráadások elõtt megkezdte a ráadásszámok sorát. Liszt Desz-dúr consolation címû darabja vigasztalanul siváran, majd a XIII. magyar rapszódia Volodos-féle átirata nevetségesen nagyképûen, a virtuóz zongorázást (öntudatlanul is) parodizáló módon hangzott el. Mi a jó abban, ha rögbilabdát dobnak a cimbalomba?
Molnár Szabolcs
Zeneakadémia, március 13.
JJ
lemez
A Háry János Halász Judittal Nem gyarapszik túl sebesen ez a gyerekeknek kitalált, Zenés mesék - Mesés zenék címû lemezsorozat, de nem is könnyû feladat kikeresni az operairodalomnak azokat a darabjait, amelyek eléggé meseszerûek a gyerekek fülének és figyelmének, miközben jól zanzásítható és hálásan dúdolni való a zenei anyaguk. A Varázsfuvola volt az elsõ darab (mondhatni, értelemszerûen), amit Halász Judit elõadásában, egyfajta zenével illuszrált mesévé szerkesztve lemezre vettek. A radikálisnak éppenséggel nem nevezhetõ, viszont maradéktalanul tisztességes zenepedagógiai cél - a megszerettetés - érdekében az elmesélt történet magában foglalja még a darabnak a keletkezéstörténetét is, de az ügyes szerkesztésnek hála, ez egyáltalán nem siklatja ki az illúziót, inkább izgalmasan felfrissíti magát a cselekményt.
éhány hónapja aztán megjelent a régóta ígért, várt folytatás. Változatlanul Halász Judit a mesélõ. Kodály Háry Jánosa esetében még hangsúlyosabb az említett kilépés a cselekmény elsõ körébõl, hiszen itt már a történeten belül is jelen van az elmesélés, a mese a mesében reflexivitása. A kontextust ezúttal egy archív énekfelvétel teszi plasztikussá, az "", mely sok hal terem az nagy..." alapverziója, be is jön nagyon a gyerekeknek, a sikerét legfeljebb az "Ábécédé, rajtam kezdé" iránti lelkesedés múlja felül. Maga a zenei anyag a Hungaroton archívumából került elõ, Sólyom Nagy Sándor, Ferencsik. Az "operás" énektechnika olykor megnehezíti a szövegértést, de Halász Judit derûsen komoly mesélõ stílusa segít, hogy túltegye magát az ember efölötti enyhe bosszúságán.
- kyt -
Hungaroton Classic, 2004
JJJJ
