Amerika újra csendes, már csak az üt néha zajt, amikor dől a kassza. De a valamirevaló filmek inkább a kistengerentúlról jönnek mostanában, a brit szigetekről. Legutóbb két angol lányt küldtek a kontinensre.
Mike Leigh filmjében két lány együtt tölt egy hétvégét. Annak idején ugyanarra a harmadvonalbeli főiskolára jártak, és közösen béreltek lakást. Az éles nyelvű és csípős humorú Hannah, elvált szülőkkel és alkoholista mamával a háta mögött. És a szorosan fogó vidéki kispolgári családból jött Annie, akinek valami allergiás bőrbaj csúfítja el az arcát és hízlalja kövérre amúgy sem elhanyagolható gátlásait. Hat éve nem találkoztak, és most csak nézik egymást, mint a moziban: minő átalakulás! Annie meggyógyult, és a kiütésekkel együtt elmúlt a görcsössége. Szülővárosában, egy helyi cég humánerőforrás-osztályán kamatoztatja pszichológiai képzettségét. Még az is lehet, hogy saját lakást vesz, és elköltözik a családtól. Hannah elegáns ifjú hölgy lett, van szép otthona, kocsija, pénze a bankban, eldobta már a szúrós lópokrócot is, amibe védekezésül belecsavarta magát.
Aki ismeri Mike Leigh-t, annak mondanom sem kell: a lányok nem csinálnak semmi különöset, eseménytelenül telik el ez a weekend (is). Beszélgetnek, és ahogy lassan visszatalálnak a régi hanghoz, úgy idéződnek fel a főiskolás évek, kis kalandok, érzelmi zűrök, reménytelen pasik. Az a gyönyörű, csodaváró ifjúság Margaret Thatcher Angliájában. A sorsdöntő pillanatok, amikor az angol szakos Hannah találomra felütötte az Üvöltő szeleket, és Emily Bront‘ szavaival jósolt szerelmet, boldogságot, sikert a vizsgán és a randevún. Aztán csak a vizsga sikerült.
Nem Ms. Bront‘ verte át őket. Talán az élet egy nagy átverés, nagy tervekkel és korlátlan lehetőségekkel állunk elébe, és egy darabig csak várjuk, hogy végre elkezdődjék. Míg arra nem ébredünk egy szép napon, hogy már rég elkezdődött, csak nem vettük észre. Itt van, és ez az, csak nem akaródzik ráismernünk, mert mi nem ilyen lovat akartunk. Van-e valaki, aki arról álmodik húszévesen, hogy készletezési előadó lesz a papíriparban? Még ha idővel osztályvezető-helyettes lehet is belőle, ahonnét - ha közben beüt egy jó kis rendszerváltás - akár még a parlamentbe is bejuthat. (Ms. Bront‘ persze nem ígért ilyesmit, a szegény brit alattvalók nem számíthatnak ennyire fényes karrierre.)
Nagyszerű film a Két angol lány. Jól elvagyunk vele másfél órát, nevetgélünk, aztán kijövünk a moziból, és nem értjük, miért lett olyan nehéz a szívünk. Kivált, ha már hét éve is megvan annak, hogy kijártuk a főiskolát.
- borz -
Career Girls, színes, feliratos, angol, 87 perc, 1997; írta és rendezte: Mike Leigh; operatőr: Dick Pope; zene: Marianne Jean-Baptiste, Tony Remy, The Cure; szereplők: Katrin Cartlidge, Lynda Steadman, Kate Byers, Mark Benton, Andy Serkis; forgalmazza a Budapest Film
