Film: Ironisták (Tóth Tamás: Anarchisták)

  • - kr -
  • 2001. március 8.

Zene

Gavrilo ételkihordó szociális munkásként keresi kenyerét a mai Budapesten, példáképe Gavrilo Princip, Ferenc Ferdinánd merénylője, az első világháború kirobbantója, és ezek a tények erősen behatárolják lehetőségeit. Nagy dolgokon töri a fejét, robbantani szeretne egy nagy hatásút, de nem talál megfelelő célt. Szerencséjére elüti autójával Majkát, a kedves, de furcsa lányt, akinek nem esik nagyobb baja, csak vérzik a feje, viszont tudomása van egy undorító sikkasztási ügyről. Innentől együtt folytatják a harcot, előbb Rumcájsz kalandjait nézik videón, majd felrobbantanak egy teherautót, amelyiken az elsíbolt adományokat vinnék el Milánóba.
Gavrilo ételkihordó szociális munkásként keresi kenyerét a mai Budapesten, példáképe Gavrilo Princip, Ferenc Ferdinánd merénylője, az első világháború kirobbantója, és ezek a tények erősen behatárolják lehetőségeit. Nagy dolgokon töri a fejét, robbantani szeretne egy nagy hatásút, de nem talál megfelelő célt. Szerencséjére elüti autójával Majkát, a kedves, de furcsa lányt, akinek nem esik nagyobb baja, csak vérzik a feje, viszont tudomása van egy undorító sikkasztási ügyről. Innentől együtt folytatják a harcot, előbb Rumcájsz kalandjait nézik videón, majd felrobbantanak egy teherautót, amelyiken az elsíbolt adományokat vinnék el Milánóba.

Aztán váratlanul beúszik a képbe Géza, az öregedő militáns, Majka apja.

Hogy mitől Anarchisták a film címe, nem tudom. A szereplők motivációi semennyire sincsenek kifejtve, az események csak úgy jönnek egymás után, hanyagul, akár fel is lehetne őket cserélni. Meglehetősen kevés ok Gavrilo Princip megidézett szelleme, meg hogy a közös robbantás előtt Majka egy éjszaka alatt elolvassa a Robbantómester című anarchista alapkönyvet. A robbantás amúgy sem anarchista privilégium, Magyarországon meg pláne nem. Eltűnődtem azon, lehet-e összefüggés Rumcájsz bátor alakja és az anarchisták között. Ha jól emlékszem, Rumcájsz a jicsini erdőből ki-kitörve, Mankával az oldalán sok-sok borsot tört a fennálló rend orra alá. Nem bírta elviselni a tekintélyt, viszont óriási önérzettel bírt, és nem bonyolította túl a világ dolgait. Jó, rendben van, így már érthetőbb.

A filmen végigvonul valami finom irónia. Tetszettek a bevezető képsorok, amikor Gavrilo kispályán focizik, senkinek sem passzol, majdnem kicselezi magát, és a nagy játékban nem veszi észre, hogy már mindenki hazament. Az is vicces volt, amint Gavrilónak feltűnik, hogy a lerobbant, szociálisan rászoruló Elemér bácsi ablakából milyen tökéletesek a feltételek egy nagyszerű merénylet elkövetéséhez.

A kezdés egyébként is lendületes, a film zenéje (Melis László) végig hangulatos, élvezetes a film ritmusa, erősek a képek, de hogy a cselekmény miért pont így folyik, rejtély. Például érthetetlen, hogy Gavrilo miért lövi le Gézát a film végén. Mert hedonizált egyet? Különben is, Gavrilo szintén lehúzott boxeralsóban ébredt a Gellértben. Vagy mert Géza gusztustalan alak volt? Ez véleményem szerint még egy vérbeli anarchistának is kevés a lövéshez.

Vagy Tóth Tamás egyszerűen ilyen céltalan, bármi ellen lázadni kész, kiszámíthatatlan embereknek látja a potenciális anarchistákat?

Különben is, kik azok az anarchisták? Az a pár száz kapucnis fiatal, aki tavaly ősszel Prágában, a globalizációellenes tüntetésen kockakövekkel dobálta meg a rendőröket és a McDonald´sot? És mit akarnak a budapesti anarchisták? Léteznek egyáltalán, vagy csak kitaláljuk őket?

- kr -

Forgalmazza a Mokép

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.

Aktuális értékén

Apám, a 100 évvel ezelőtt született Liska Tibor közgazdász konzisztens vízióval bírt arról, hogyan lehetne a társadalmat önszabályozó módon működtetni. Ez a koncepció általános elveken alapszik – ezen elvekből én próbáltam konkrét játékszabályokat, modelleket farigcsálni, amelyek alapján kísérletek folytak és folynak. Mik ezek az elvek, és mi a modell két pillére?

Támogatott biznisz

Hogyan lehet minimális befektetéssel, nulla kockázattal virágzó üzletet csinálni és közben elkölteni 1,3 milliárd forintot? A válasz: jó időben jó ötletekkel be kell szállni egy hagyomány­őrző egyesületbe. És nyilván némi hátszél sem árt.

Csak a nácikat ne!

Egy Magyarországon alig létező mozgalommal harcol újabban Orbán Viktor, miközben a rasszista erőszak nem éri el az ingerküszöbét. A nemzeti terrorlista csak első ránézésre vicces: igen könnyű rákerülni.

Ha berobban a szesz

Vegyész szakértő vizsgálja a nyomokat a Csongrád-Csanád megyei Apátfalva porrá égett kocsmájánál, ahol az utóbbi években a vendégkör ötöde általában fizetésnapon rendezte a számlát. Az eset után sokan ajánlkoztak, hogy segítenek az újjáépítésben. A tulajdonos és családja hezitál, megvan rá az okuk.