Film: Ironisták (Tóth Tamás: Anarchisták)

Gavrilo ételkihordó szociális munkásként keresi kenyerét a mai Budapesten, példáképe Gavrilo Princip, Ferenc Ferdinánd merénylője, az első világháború kirobbantója, és ezek a tények erősen behatárolják lehetőségeit. Nagy dolgokon töri a fejét, robbantani szeretne egy nagy hatásút, de nem talál megfelelő célt. Szerencséjére elüti autójával Majkát, a kedves, de furcsa lányt, akinek nem esik nagyobb baja, csak vérzik a feje, viszont tudomása van egy undorító sikkasztási ügyről. Innentől együtt folytatják a harcot, előbb Rumcájsz kalandjait nézik videón, majd felrobbantanak egy teherautót, amelyiken az elsíbolt adományokat vinnék el Milánóba.

Aztán váratlanul beúszik a képbe Géza, az öregedő militáns, Majka apja.

Hogy mitől Anarchisták a film címe, nem tudom. A szereplők motivációi semennyire sincsenek kifejtve, az események csak úgy jönnek egymás után, hanyagul, akár fel is lehetne őket cserélni. Meglehetősen kevés ok Gavrilo Princip megidézett szelleme, meg hogy a közös robbantás előtt Majka egy éjszaka alatt elolvassa a Robbantómester című anarchista alapkönyvet. A robbantás amúgy sem anarchista privilégium, Magyarországon meg pláne nem. Eltűnődtem azon, lehet-e összefüggés Rumcájsz bátor alakja és az anarchisták között. Ha jól emlékszem, Rumcájsz a jicsini erdőből ki-kitörve, Mankával az oldalán sok-sok borsot tört a fennálló rend orra alá. Nem bírta elviselni a tekintélyt, viszont óriási önérzettel bírt, és nem bonyolította túl a világ dolgait. Jó, rendben van, így már érthetőbb.

A filmen végigvonul valami finom irónia. Tetszettek a bevezető képsorok, amikor Gavrilo kispályán focizik, senkinek sem passzol, majdnem kicselezi magát, és a nagy játékban nem veszi észre, hogy már mindenki hazament. Az is vicces volt, amint Gavrilónak feltűnik, hogy a lerobbant, szociálisan rászoruló Elemér bácsi ablakából milyen tökéletesek a feltételek egy nagyszerű merénylet elkövetéséhez.

A kezdés egyébként is lendületes, a film zenéje (Melis László) végig hangulatos, élvezetes a film ritmusa, erősek a képek, de hogy a cselekmény miért pont így folyik, rejtély. Például érthetetlen, hogy Gavrilo miért lövi le Gézát a film végén. Mert hedonizált egyet? Különben is, Gavrilo szintén lehúzott boxeralsóban ébredt a Gellértben. Vagy mert Géza gusztustalan alak volt? Ez véleményem szerint még egy vérbeli anarchistának is kevés a lövéshez.

Vagy Tóth Tamás egyszerűen ilyen céltalan, bármi ellen lázadni kész, kiszámíthatatlan embereknek látja a potenciális anarchistákat?

Különben is, kik azok az anarchisták? Az a pár száz kapucnis fiatal, aki tavaly ősszel Prágában, a globalizációellenes tüntetésen kockakövekkel dobálta meg a rendőröket és a McDonald´sot? És mit akarnak a budapesti anarchisták? Léteznek egyáltalán, vagy csak kitaláljuk őket?

- kr -

Forgalmazza a Mokép