Film: Kicsi, ronda, de érzékeny (Gothár Péter: Paszport)

  • - sisso -
  • 2001. november 15.

Zene

Nem unatkoztam és nem maradtak bennem indulatok, csak egy apró hiányérzet, valami vágy az egész estét betöltő Gothár- nagyjátékfilm iránt, ami helyett a Paszport igazi, szabadidős ujjgyakorlat, és aki azt mondja, hogy erőtlen és halovány, annak nincsen igaza. Nem akarom, hogy igaza legyen. Az persze érezhető, hogy nem volt tele pénzzel és idővel, de levette a dolgot, és ennek megfelelően alakította a filmet: rövidre és kevés szereplősre, mert kicsiben és pasztellben is tud gondolkodni.
Nem unatkoztam és nem maradtak bennem indulatok, csak egy apró hiányérzet, valami vágy az egész estét betöltő Gothár- nagyjátékfilm iránt, ami helyett a Paszport igazi, szabadidős ujjgyakorlat, és aki azt mondja, hogy erőtlen és halovány, annak nincsen igaza. Nem akarom, hogy igaza legyen. Az persze érezhető, hogy nem volt tele pénzzel és idővel, de levette a dolgot, és ennek megfelelően alakította a filmet: rövidre és kevés szereplősre, mert kicsiben és pasztellben is tud gondolkodni.

A három főszereplő még sok is, mert elég lett volna akár a szerencsétlen házaspár, Jelizaveta és Józsi duettje. A két színész: Börcsök Enikő (aki ezért az alakításért az idei filmszemle legjobb női főszereplője díjat kapta) és Kocsis Gergely teljesen kitöltik az egy órát. Börcsök a végtelenül naiv, de szórakoztató viselkedésével, Kocsis pedig, akit eddig nem nagyon ismertünk, a maga természetesen csapkodó sutaságával. A dialógusok is szellemesek.

Litvai Nelly története nagyon átlagos, nyolcvanas évekbeli szabvány, arról szól, hogy a határon túli, magyarok lakta területekről érdekházasság segítségével hogyan lehet a magyar Kánaánba jutni. Annyi a csavar, hogy itt tényleg együtt akar maradni az ukrán téglagyári munkásnő és a magyar pusztai parasztgazda a jobb élet reményében. Fiatalok és eléggé korlátoltak, tehát megpróbálják a nagy közös tyúkszaros jövőt, ahogy azt a férj nővére, Mari szerette volna, aki tulajdonképpen a film rezonőre, ezért az őt alakító Nagy Marival sem bánhatunk mostohán. Nem ő tehet róla, hogy szerepe hirtelen veszíti el a jelentőségét, elerőtlenedik, majd kilép a képből. A nővér a kerítő, levelezett Jelizavetával, mert ő szerette volna legjobban ezt a házasságot, iszákos, semmirekellő, durva öccse megjavításának reményében. Nem jött össze végül, Józsi szálkás deszkán csúszik az ital pokla felé, egyre inkább úgy viselkedik családjával, mint a marháival, és ebben még az sem akadályozza meg, hogy kislánya születik. Azután három ember életét hajtogatja élére nap mint nap. Jelizaveta vissza akar menekülni a falujába, de gyermekének nincs útlevele, ezért a terve meghiúsul. Felhajt biciklivel Budapestre mackónadrágban, és beleugrik a Dunába (nem bír kimaradni a város és a Duna), de nem úgy, hogy az fájjon. Mert Gothár, bár megmutatja a valóságot, mindig beadja az ellenszérumot. A világért sem gázolna a lelkünkbe. Vászka után ez a kis, televíziósra keresztelt, rövid, csúnyácska is beemelődött a karakteres és mágikus Gothár-készletbe.

- sisso -

Paszport; magyar, 2001, 65 perc; rendezte: Gothár Péter; fényképezte: Babos Tamás; szereplők: Börcsök Enikő, Nagy Mari, Kocsis Gergely; forgalmazza a Budapest Film

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.