Radikális sláger

  • -- bogi -
  • 2001. november 15.

Zene

és megint csak a Charlatans fúj "Ébresztőt" fenti korongja egyik szerzeményében. Mindhárom angol együttes albuma a közelmúltban jelent meg, s a felvételek még
és megint csak a Charlatans fúj "Ébresztőt" fenti korongja egyik szerzeményében. Mindhárom angol együttes albuma a közelmúltban jelent meg, s a felvételek még az amerikai tragédia előtt készültek.Persze a világmegváltás szükségszerűsége nem ma vagy tegnap merült fel témaként. A nyugati társadalmak széthullásáról szóló (zene)irodalomból irdatlan méretű tékát lehet összeállítani, ellenben mégis azt érzem, hogy ezek az előadók egy új keletű, egyre szélesebb körben terjedő szemlélet hírmondói. Nem csupán arról rizsáznak, hogy a jelenlegi államrendeket be kéne borítani; hellyel-közzel beérett egy nemzedék, amelyik ténylegesen a kezébe is akarja venni az életképes folytatás kidolgozását.

"A világ vezetői azért találkoznak, hogy eldöntsék, kit okoljanak. Talán itt az ideje, hogy mi olvassuk a híreket." E két mondat nem egy genovai tüntető, hanem Paul Heaton szájából hangzott el. A sok-sok milliós lemezeladással bíró popslágerszerző a 80-as évek közepétől a Housemartins, majd a Beautiful South énekeseként lett ismert, s vált az egyik legtöbb díjat és elismerést begyűjtő előadóvá hazájában. Tizenhat éves pályafutása során most először jelentetett meg szólólemezt Biscuit Boy aka Crackerman álnéven. Az angolos, szarkasztikus humorban bővelkedő, a családról, csajozásról és egyáltalán az emberi kapcsolatokról szóló keserédes szövegek terén Heaton hozza megszokott formáját, társadalombírálata ugyanakkor erősebb, mint valaha: "A napbarnítottság iránti mohó vágyunk abból ered, hogy állandóan valaki más fehér seggének az árnyékában élünk, s csak azért egy vagy két hétre megyünk nyaralni, mert háromnál még véletlenül kiderülne, hogy az egész létünk egy nagy menekülés. Idővel aztán a kimerültségtől eltompul az agyunk, lejjebb vesszük a tétjeinket, s végül a menekülés eredeti okát is elfelejtjük. Az utópia utópia marad, ha hajlandóak vagyunk várni." Heaton nem éppen csóró manus, már alkoholra sem költ, mert kigyógyult a betegségéből, akkor mi fáj neki? Miért választ magának "Törőember" alteregót, és a Fat Chance borítóján miért áll az őt megtestesítő figura (vízi)pisztollyal a kezében? (A grafikát a Blur-énekes Damon Albarn vezette virtuális banda, a Gorillaz designere készítette, csak emlékeztetőül: ez utóbbi zenekar albumán katonaruhás figurák és egy terepjáró látható.) Nos, valójában a Heaton-féle arcok sokkal veszélyesebbek a fennálló demokráciákra, mint az erőszakkal operáló terroristák. Utóbbiakat előbb-utóbb eltiporják, ezek a művészek viszont zajos sikereket hozó szerelmes dalokkal ostromolják a slágerlistákat, miközben a lemezeiken Nyugat-imázst romboló, időzített bombákat helyeznek el.

"Az emberek tudomására kell hozni, hogy háború van" - énekli Tim Burgess a Charlatans új nagylemezén, és ezek után nem hiszem, hogy sok magyarázatra szorulna, mi a kínja. A zenekar nagyjából mindenen keresztülment, ami egy brit gitárzenekarral az elmúlt tizenkét évben történhetett; a Wonderland pedig a hetedik, és szerintem a legjobb sorlemezük. A zenei elemzők a stílusváltást, s ebből is a dance-esebb hangzást emelik ki, én viszont a nevében is szélhámos, "beállós" társaság felelősségérzetének növekedését hangsúlyoznám. No, nem a hatalomnak intézett, "kicsit csendesebb leszel majd egy pisztolycsővel a szádban" részre gondolok itt elsősorban, hanem arra a hozzáállásra, amely a "világ megváltoztatását" nem másokra kívánja testálni, hiszen: "Én vagyok a saját megmentőm." Különben a Csodavilág borítója találóan szemlélteti, mit érez ez a felnőtt extasygeneráció: most éjszaka van, kihalt minden, mi is láthatatlanná váltunk, de nehogy azt hidd, hogy elaltattál minket. Nagyon is éberek vagyunk.

A nevében is "új rendet" hirdető New Order lemezfotóján szintén a "figyeléstéma" kerül elő. Egy látszólag proli kiscsaj szakadt pólóban és farmerban, ellenben high-tech cuccal filmez minket. A CD-füzet belső képein aztán nyugtázhatjuk, hogy mit vesz le a mából, minek fordít teljesen hátat: az elkerítettség, a bezártság, a zavarodottság érzete kerül szembe az ő szabadság utáni vágyával. Pedig nehezen lehetne azt állítani, hogy Bernard Sumner (43) triójának ne jutott volna ki a duhajkodásból, mivel igencsak benne voltak a sűrűjében az utóbbi húsz évben. Az elődzenekar (Joy Division) énekese, Ian Curtis öngyilkossága után egyre könnyedebb és táncosabb felfogásban zenéltek, mondják, a szülőváros Manchester (és ezzel tulajdonképpen Anglia) zenéjét kétszer mentették meg: egyszer a 80-as évek elején, amikor a punk attitűdjét továbbvitték a modern elektronikus zenék irányába, másodszor az évtized vége felé, hiszen ők szolgáltak inspirációként az akkoriban feltörekvő táncos indie-pop bandák (Stone Roses, James, Happy Mondays) számára. Sumnerék arra büszkék, hogy saját klubjuk (Hacienda) révén ők mutatták be az extasyt és az acid house-t a briteknek, s ez idáig ők adták el a legtöbb kislemezt (250 ezret a Blue Mondayból) a szigetországban. Szóval megvolt nekik minden, megszedték magukat rendesen, nem is adtak ki lemezt vagy nyolc évig. Tehát elvileg semmi nem magyarázza, hogy a most megjelent, eddigi legérettebb anyagukon ilyenekkel jöjjenek: "Igaz és szabad akarok lenni, nem úgy, mint a többiek. Ne nyomj le, nem vagyok hülye, ne lopd el a koronám, mielőtt megnyerném. Elvesztem egy hideg paradicsomban... ember, össze kell szedned magad, talpra kell állnod, egy egész világ van a kezedben."

Tiszta sor: három fecske sem csinál még nyarat. De hallga csak, mit fütyül a színtér többi jómadara (is): Manic Street Preachers: Ismerd az ellenséged, Stereophonics: Éppen elég képzettség a (fel)lépésre, Spiritualized: Hadd dőljön össze!, Gorillaz: A holnap ma van.

- bogi -

Biscuit Boy: Fat Chance, Mercury/Universal, 2001; Charlatans: Wonderland, Universal, 2001; New Order: Get Ready, London/Warner, 2001

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.