ismerőseinkkel most kevesebb dolgunk adódik, inkább az újonnan érkezőkre: a nigériai Bantu úr hiphopjára és az amerikai Woods kisasszony alternatív countryjára hívnám fel szíves figyelmüket.
Szívdöglesztő pasik voltak, anno. Az MTV-generáció - a mai harmincasok - első számú ikonjai; szerénységem tíz és tizennégy éves kora között szó szerint megőrült, ha meglátta őket a Zenebutikban.
A Chris Martin, Jonny Buckland, Guy Berrymen és Will Champion alkotta Coldplay a harmadik stúdiólemez megjelenése után végre befejezheti öt éve tartó Canossa-járását a leghangosabb angol zenekritikusoknál.
Megszokhattuk már, hogy az ilyen típusú könyvcímek alatt nem találjuk sem a nagy leleplezést, sem a szenzációs új információkat, csak az ismert vagy lényegtelen tények, tényecskék újracsoportosítását.
Azoknak a gyűjteményeknek, amelyek kislemezek B oldalaiból és/vagy ritkaságokból állnak össze, nem szokásuk lényegesen megváltoztatni az előadójukról alkotott képet...
Chris Martin, a Coldplay frontembere azt nyilatkozta valahol, hogy nem következett volna be a második világháború, ha Hitler Bob Marleyt hallgat és marihuánát szív.
Nem kell különösebben sok energiát ölni a keresgélésbe, ha a filmkészítők bűvészboltjában a droggal küzdő ember nyavalyái és a gyermekét innen-onnan visszaszerezni akaró anya nehézségei után kutatunk.