Feketézők - Kevin Rodnbey Sullivan: A csajom apja ideges

  • Vörös Adél
  • 2005. június 16.

Zene

Ashton Kutcher eddigi lagymatag szerelmi vígjátékainál talán a The Butterfly Effect-beli felbukkanása emlékezetesebb.
Lelkiismeretesen kikölcsönöztem például A főnököm lánya című remeket, amely során egyszer kapott el a (kínos) vihogás, amikor egy fickándozó (mű)bagoly ragadt autózás közben hősünk arcába.

Most azonban a mű szociológiai, illetve filmtörténeti vetülete érdekes igazán. Stanley Kramer többszörös Oscar-, Golden Globe- stb. díjas filmjének remake-jéről beszélünk ugyanis, ami majdnem annyira halálra ítélt vállalkozásnak tűnhet, mint a megaklasszikust újraforgató Gus van Sant Psychója. Ám az alkotók nem szolgalelkűen kopíroztak, hanem csavartak egyet a cselekményen, hátha attól eredetibb lesz: felcserélték a színeket. A bőrszíneket. Egykor Sidney Poitier brillírozott a fekete férjjelöltként, akit igencsak próbára tett a Spencer Tracy-Katharine Hepburn család. Ma Kutcher csöppen egy jómódú fekete família életébe. Vajon ettől aktuálisabb, igazabb a képlet? William Rose személye - ő annak idején a Találd ki, ki jön ma vacsorára forgatókönyvírója volt - indokolná a döntés helyességét. A dolog cselesen kétoldalú, és ezért lehet autentikus: amerikai film a fekete rasszizmusról vagy arról, hogy nem csak ők rasszisták. Kár, hogy a dialógusíró nem aknázta ki megfelelően a fekete-fehér helyzet kínálta szópárbajok lehetőségét. Kevesebb burleszkkel és több találó szöveggel (pl. amikor Simon érkezésekor kijelenti, hogy igazán mondhatták volna, hogy feketék) akár hibátlan vígjáték is lehetne.

Nincs dühítőbb annál, amikor egy film gazdag tematikája kibontatlanul marad, és helyette a címe jelzi a metamorfózist: a Guess Who's Coming to Dinner-ből 2005-re csak Guess Who maradt. Hollywood gyakori mélyrepüléseihez képest azonban feledhető a felületesség; így, messziről és hunyorítva A csajom apja még mindig egy vicces, szórakoztató darab.

Az InterCom bemutatója

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.