Tényleg hidegre tesz - Coldplay: X&Y

  • - szami -
  • 2005. június 16.

Zene

A Chris Martin, Jonny Buckland, Guy Berrymen és Will Champion alkotta Coldplay a harmadik stúdiólemez megjelenése után végre befejezheti öt éve tartó Canossa-járását a leghangosabb angol zenekritikusoknál.
Az a korábban sokat hangoztatott rögeszme, hogy a Coldplay valójában csak egy a Radioheadet majmoló klónbandák közül, mára nevetségessé vált. Az X&Y nagyon jól sikerült, így az már csak történelem, hogy az angol kritikusok leszólták a debütáló lemezt, holott a Parachutes ötmillió példány fölött fogyott. Az is fanyar história már, hogy Citrom-díjat adtak a 2002-ben megjelent A Rush Of Blood To The Headnek, miután a Coldplay az ezredforduló árnyékában a legnagyobb könnyűzenei szenzációt produkálta Angliában azzal, hogy sok millió eladott lemeznek köszönhetően másodszor is a sírból kaparta a listák élére a Pulppal és a Blurrel eltemetett brit popot.

A szigetországi hagyományok azért mégiscsak lassan változnak. A június elejére beharangozott X&Y megjelenése kapcsán is az volt az első hír, hogy vajon a Chris Martin gitáros-zongorista-énekest jellemző szorongós melankóliát milyen mértékben befolyásolta felesége, Gwyneth Paltrow és egyéves kislánya. A New Musical Express munkatársa (aki állítólag a megjelenés előtt már belehallgatott az anyagba) egyenesen azt állította, hogy a zenekar eltávolodott a klasszikus Coldplay-hangzástól. Pedig első hallgatásra is egyértelmű, hogy ebből semmi nem igaz. Sőt, az X&Y az eddigi legjobb, kikezdhetetlenül kerekre polírozott Coldplay-korong. A zongora a legtöbb számban ugyanúgy a központban maradt, mint eddig, s a gitárokat és a dobot csak nagyon finoman, a háttérből egészítik ki fátyolszerű szinti vagy klasszikus vonóshullámok. A lemezre olyan ritmusban kerültek a gyorsabb és lassú számok, hogy a hallgatónak könnyen kialakul a fixa ideája: büntetlenül egyetlen számot sem ugorhat át, mert az X&Y csak egészében reptet tökéletesen. A már kislemezre is kimásolt Speed Of Sound mellett az albumot indító Square One, a White Shadows, az X&Y és az A Message kellemes, néha kissé szomorkás dallamvilága kitörölhetetlenül betelepszik az ember agyába. A Talk pedig annyira jó lett, hogy attól simán padlót fog az ember - és nem csak azért, mert a kraftwerki Computerliebe tökéletes recyclingjából született.

Minthogy az amazon.com az album megjelenésének hetében az elmúlt két év legnagyobb megrendelését kapta, a korábbi eladások magasra tett léce a Coldplaynél minden bizonnyal a helyén marad.

EMI, 2005

Neked ajánljuk