Az idő száll, mint a veszett fejsze vasfoga, minek köszönhetően a világról alkotott képünk idestova kis híján teljesnek mondható. Hol van az már, amikor a vasfüggöny lyukán sasoltunk a veszedelmes viszonyok felé. Például mára pontosan tudjuk, ki is a Nagy Mogul, az igazi hollywoodi filmes cápa. Ahogy a nóta mondja: "lám a cápa szája tátva, mindenki látja fogsorát...". És, természetesen hollywoodi, fogsorában ott a ménkű nagy szivar, Castro egy ekkoráért még egyszer átúszná a Disznó-öblöt. Csak a láma hogy kerül ide? Az egy Moguliában honos patás lehet, vagy ahogy a régi vicc mondja: Hogy hívják a tibeti futárpostást? Hajtás-patás, noha ez mellékszál.
Már mi is tettünk egy biztató kísérletet a tavalyi, tán cannes-i filmfesztivál apropóján a virtigli csúcsproducer portréjának ólomba öntésére. Az akkori modellünk Jerry Bruckheimer volt. Aligha véletlenül, hiszen csak az utóbbi évek terméséből olyan blockbusterek köthetők a nevéhez, mint A szikla, a Con Air - A fegyencjárat vagy az Armageddon.
És tessék, most megint a nyakunkon a nagy ember, kinek neve simán áruvédjegy, hívhatnák akár MacBruckenheimernek is, hisz ki ne tudhatná, hogy mit kap a pénzéért, ha befizet A közellenségre. Egy Big-Bruckot, mi mást.
Égszakadást, földindulást olyan aktuális és már-már állandósuló sztárok elővezetésében, mint akiknek a húzóneve majd alant, a film adatai közt lesz olvasható. Egyelőre legyen elég annyi, hogy Oscar-díjaikkal meg lehetne tölteni egy akkora kolbászt, ami szanzsén körbefonná az Egyenlítőt, hentesáruról lévén szó, tán épp a Disznó-öböltől.
Gyorsétkeztetés ide, kolbászöv oda, Brucky azért ez alkalomra is odatesz néhány fűszernóvumot. A közellenségben az a truváj, hogy nem egy, hanem egy szekérderék filmre való alapszituációt daráltak bele. Amolyan Fradi-kolbász, hogy ki ne csússzunk a háztájiból.
Arról van szó ugyanis, hogy egy ártatlan ember, tudtán kívül, ahogy az már lenni szokott, olyan információk birtokába jut, amelyek bizistók megnehezítik további hétköznapjait. Szűz Máriám! Ilyet még az a keselyű se látott, akinek három apja volt. Eztán koholt vádak jönnek, majd egy idegen, mert csak ő segíthet, a dominóelvek embere. Természetesen a politikában járunk, az amerikaiban, hisz másmilyen nincs is.
Vajon sikerül-e? Mióta Bruce Willis otthagyta fogsorát a Mars nevű bolygón, ami egy távoli égitest, már nem is lehetünk annyira biztosak a dologban. Mi van, ha nem? Ráhúzódik a nedves lepedő a szimpatikus, színes bőrű köztisztviselőre? Mit lehessen tudni. Jobb, ha nem bolygatjuk.
A filmnek viszont nemcsak producere van, hanem rendezője is, hogy a kakas csípje meg! Neve dettó áruvédjegy, termékei pedig számosak. Az utolsó esély (Crimson Tide), Az utolsó cserkész című filmje dicséri keze munkáját. Most itt van eleddig utolsó filmje, ez. Hát jó. (De inkább nem.) Pont olyan, mint életének fő műve.
Top Gány.
- párkányi -
A közellenség (Enemy of the State); színes, feliratos, amerikai, 1998; rendezte: Tony Scott; fényképezte: Dan Mindel; főszereplők: Will Smith, John Voight, Gene Hackman, Gabriel Byrne; az InterCom bemutatója
