Kedves mozijárók, a magyar film új korszaka kezdődik, amit úgy hívnak: neohíg. Na ja, a történetmesélés se könnyű. Pedig nekem is volna egy jó történetem rendszerváltás előtti veszprémi gimis divatcsövesekről, akik örültek annak, hogy a pártházak elé aluljárókat építenek, mert így nekik is jutott saját, mint a pestieknek.
A Moszkva tér című film ennyire nem szellemes, inkább bájos. Mintha maga a forgatás is egy laza, százötvenedik házibuli keretében zajlott volna. Olyan zavarba ejtően súlytalan, hogy ezért fogják szeretni. A rétegfilmség kirekesztő attitűdje sincs meg benne, mert a fiatalságé ugyan, de már az anyám is kérdezgette, hogy megnézze-e, mert futótűzként terjedt a hír a nyugdíjasklubban, hogy ez az ő fiatalkoráról szól. Csak azért, mert benne van az a szó a címében, hogy Moszkva. Suttogó propaganda.
Nekem, bár nem így éltem meg a rendszerváltást (az anyám sem volt nagyon politikus persze, inkább privát), tapétának elmegy, még moziba is hajlandó voltam elmenni miatta, annyi jót mondtak róla. Mert ezt a filmet bizony elkezdték kanonizálni, ellentétben a szándékával. Bevallom, jól szórakoztam, nem kellett súlyos gondolatokkal árnyékharcolnom közben. Nem is szeretem, ha a moziban basztatva vagyok. Tehát működik, hígul az agyam, mint kalefosnak a csavarlazítótól.
Kiveszett belőlem a fikció utáni vágy? Nem, de most mit várjak? Meteót?
Most már olyan, mintha panaszkodnék, pedig nem, miért ne mondhatná ki egy rendező szemérmesen, hogy ennyi. Ifjúsági. Tetszett, vagy nem tetszett, kész. Hiszen nem üldözi rémálmaiban a fiatal magyar Truffaut-nak kell lennem gondolata.
Egy dolog azért igazán tetszett benne, hogy az arcok többsége elég jól össze lett válogatva. És hogy mintha nem is esett volna nehezükre, hogy gimisként gimiseket játsszanak, a rendezőnek sem, aki szimpatikus tévelygő, hogy egykori önmagát vezényelje.
Az idősebb női figurák már inkább elgondolkodtatnak. Szerettem az igazgatónő titkos gyilkos mosolyát és a nagymami akut barázdáit, ez a két arc kísért a műből igazán. A fényképezés (Garas Dániel) sem alábecsülendő, pedig nem lehetett ebben a történetben annyira elszabadulni vele. Kihozták belőle a főiskolás maximumot.
A filmzenéről is fogunk még hallani biztos, mert bár csak aláfestés, de Temesvári Balázs és a Porzó befelé forduló, lefojtott, céltalan tombolásában érzem a vágyat a függetlenedés után.
Azért ha lemegyek a Moszkva térre, nem ez a film jut róla eszembe.
- sissova -
Moszkva tér; színes, magyar, 2000, 88 perc; írta és rendezte: Török Ferenc; fényképezte: Garas Dániel; szereplők: Karalyos Gábor, Pápai Erzsi, Csatlós Vilmos, Béres Ilona; forgalmazza a Budapest Film
