Film: Neohíg (Moszkva tér)

  • - sissova -
  • 2001. október 4.

Zene

"h, azok a belbudai surmókkal átivott történelmi pillanatok! Róluk csinált diplomafilmet Török Ferenc, nagyban és színesben. Igazi pazarló lazaság sugárzik belőle, mintegy folytatása a felhőtlen, házibulizós gyermekkornak. Egy rendező, aki nem erőlködik, nincs mivel ugyanis, hanem szemlélődik.
"h, azok a belbudai surmókkal átivott történelmi pillanatok! Róluk csinált diplomafilmet Török Ferenc, nagyban és színesben. Igazi pazarló lazaság sugárzik belőle, mintegy folytatása a felhőtlen, házibulizós gyermekkornak. Egy rendező, aki nem erőlködik, nincs mivel ugyanis, hanem szemlélődik.

Kedves mozijárók, a magyar film új korszaka kezdődik, amit úgy hívnak: neohíg. Na ja, a történetmesélés se könnyű. Pedig nekem is volna egy jó történetem rendszerváltás előtti veszprémi gimis divatcsövesekről, akik örültek annak, hogy a pártházak elé aluljárókat építenek, mert így nekik is jutott saját, mint a pestieknek.

A Moszkva tér című film ennyire nem szellemes, inkább bájos. Mintha maga a forgatás is egy laza, százötvenedik házibuli keretében zajlott volna. Olyan zavarba ejtően súlytalan, hogy ezért fogják szeretni. A rétegfilmség kirekesztő attitűdje sincs meg benne, mert a fiatalságé ugyan, de már az anyám is kérdezgette, hogy megnézze-e, mert futótűzként terjedt a hír a nyugdíjasklubban, hogy ez az ő fiatalkoráról szól. Csak azért, mert benne van az a szó a címében, hogy Moszkva. Suttogó propaganda.

Nekem, bár nem így éltem meg a rendszerváltást (az anyám sem volt nagyon politikus persze, inkább privát), tapétának elmegy, még moziba is hajlandó voltam elmenni miatta, annyi jót mondtak róla. Mert ezt a filmet bizony elkezdték kanonizálni, ellentétben a szándékával. Bevallom, jól szórakoztam, nem kellett súlyos gondolatokkal árnyékharcolnom közben. Nem is szeretem, ha a moziban basztatva vagyok. Tehát működik, hígul az agyam, mint kalefosnak a csavarlazítótól.

Kiveszett belőlem a fikció utáni vágy? Nem, de most mit várjak? Meteót?

Most már olyan, mintha panaszkodnék, pedig nem, miért ne mondhatná ki egy rendező szemérmesen, hogy ennyi. Ifjúsági. Tetszett, vagy nem tetszett, kész. Hiszen nem üldözi rémálmaiban a fiatal magyar Truffaut-nak kell lennem gondolata.

Egy dolog azért igazán tetszett benne, hogy az arcok többsége elég jól össze lett válogatva. És hogy mintha nem is esett volna nehezükre, hogy gimisként gimiseket játsszanak, a rendezőnek sem, aki szimpatikus tévelygő, hogy egykori önmagát vezényelje.

Az idősebb női figurák már inkább elgondolkodtatnak. Szerettem az igazgatónő titkos gyilkos mosolyát és a nagymami akut barázdáit, ez a két arc kísért a műből igazán. A fényképezés (Garas Dániel) sem alábecsülendő, pedig nem lehetett ebben a történetben annyira elszabadulni vele. Kihozták belőle a főiskolás maximumot.

A filmzenéről is fogunk még hallani biztos, mert bár csak aláfestés, de Temesvári Balázs és a Porzó befelé forduló, lefojtott, céltalan tombolásában érzem a vágyat a függetlenedés után.

Azért ha lemegyek a Moszkva térre, nem ez a film jut róla eszembe.

- sissova -

Moszkva tér; színes, magyar, 2000, 88 perc; írta és rendezte: Török Ferenc; fényképezte: Garas Dániel; szereplők: Karalyos Gábor, Pápai Erzsi, Csatlós Vilmos, Béres Ilona; forgalmazza a Budapest Film

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.