Film: Ott vannak minden kilométerkőnél (Pattogatott kukorica)

  • -ga -
  • 1999. június 17.

Zene

Autentikusnak ígért sztori és nyelvezet, az első filmes stáb mindent a valósághűségre hegyez ki, és még a Fradi fődrukkere (is) szerepel. Mi is kéne még?

Autentikusnak ígért sztori és nyelvezet, az első filmes stáb mindent a valósághűségre hegyez ki, és még a Fradi fődrukkere (is) szerepel. Mi is kéne még?

Ebbe a dologba - már hogy földközeliség - most nem nagyon lehet belekötni, de tényleg, mert a szövegek, a helyszínek és a szereplők mind hitelesek, az olyasmi pedig, mint a szülés élőben való bemutatása, éppen lehetne izzadságszag nélküli realizmus, noha legalább négyszer-ötször megvolt már egy középhaladó mozizónak is. Az áldokumentarista megoldással, a billegő kamerás amatőrfeelinggel a valószínűleg kétségbeejtően alacsony költségvetést is előnyükre fordították a szerzők, mégis.

A történet lehet, hogy abszurd, de végső formájában játékfilmnek azért kicsit kevés. Ezt helyenként a bonyolított elbeszéléssel tudják ugyan feledtetni, de nem sokáig. Maga az eseménysorozat drámai - a lakásra és gyerekre tisztességesen összegyűjtött pénzt tisztességtelenül ellopják, ezért önbíráskodás jön, végül elnyeri büntetését minden rossz, jók meg úgy sincsenek -, de itt és így teljesen súlytalanná válik. Mert nem könnyű úgy átérezni a kényszervállalkozók, kurvák, verő- és hétköznapi emberek életének szegénységét, nyomorát, hogy egy-egy torokszorítónak szánt és/vagy keserű jelenetet szinte mindig képi és szövegbeli poénok oldanak. Még akkor sem, ha ezek sokszor valóban ülnek; az alkotók ügyesen játszanak rá az amatörizmusra, és maguk az elképesztő, susogós melegítőkbe, fehér frottírzoknikba vagy éppen szoláriumozott bőrbe és atlétatrikóba bújt, több szempontból végtelenül szerencsétlen utcahősök is szórakoztatók.

Díszszemléjük maradéktalanul átjön, bejön, megragad. Persze a nézői fogékonyságnak a való világban szerzett tapasztalatokon túl jócskán besegít ebbe önnön másvilági, mondjuk médiafogyasztói volta. Hosszú az út Parti Nagy Lajostól Fábry Sándoron át mondjuk a Hócipőig, de egészen biztosan zizegős joggingokkal van kikövezve.

-ga -

Pattogatott kukorica; színes, videóra forgatott magyar film, 1998, 70 perc; rendezte: Gábor Péter; fényképezte: Nemes Tibor; szereplők: Tóth J. Tamás, Karsai Ferenc, Gonda Zsolt, Ozsda Erika, Zöldhegyi Sarolta; a Budapest Film mozija

Figyelmébe ajánljuk

A béketárgyalás, ami meg sem történt

De megtörténhet még? Egyelőre elmarad a budapesti csúcs, és ez elsősorban azt mutatja, hogy Putyin és Trump nagyon nincsenek egy lapon. Az orosz diktátor hajthatatlan, az amerikai elnök viszont nem érti őt – és így újra és újra belesétál a csapdáiba.

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.