Film: Ott vannak minden kilométerkőnél (Pattogatott kukorica)

  • -ga -
  • 1999. június 17.

Zene

Autentikusnak ígért sztori és nyelvezet, az első filmes stáb mindent a valósághűségre hegyez ki, és még a Fradi fődrukkere (is) szerepel. Mi is kéne még?

Autentikusnak ígért sztori és nyelvezet, az első filmes stáb mindent a valósághűségre hegyez ki, és még a Fradi fődrukkere (is) szerepel. Mi is kéne még?

Ebbe a dologba - már hogy földközeliség - most nem nagyon lehet belekötni, de tényleg, mert a szövegek, a helyszínek és a szereplők mind hitelesek, az olyasmi pedig, mint a szülés élőben való bemutatása, éppen lehetne izzadságszag nélküli realizmus, noha legalább négyszer-ötször megvolt már egy középhaladó mozizónak is. Az áldokumentarista megoldással, a billegő kamerás amatőrfeelinggel a valószínűleg kétségbeejtően alacsony költségvetést is előnyükre fordították a szerzők, mégis.

A történet lehet, hogy abszurd, de végső formájában játékfilmnek azért kicsit kevés. Ezt helyenként a bonyolított elbeszéléssel tudják ugyan feledtetni, de nem sokáig. Maga az eseménysorozat drámai - a lakásra és gyerekre tisztességesen összegyűjtött pénzt tisztességtelenül ellopják, ezért önbíráskodás jön, végül elnyeri büntetését minden rossz, jók meg úgy sincsenek -, de itt és így teljesen súlytalanná válik. Mert nem könnyű úgy átérezni a kényszervállalkozók, kurvák, verő- és hétköznapi emberek életének szegénységét, nyomorát, hogy egy-egy torokszorítónak szánt és/vagy keserű jelenetet szinte mindig képi és szövegbeli poénok oldanak. Még akkor sem, ha ezek sokszor valóban ülnek; az alkotók ügyesen játszanak rá az amatörizmusra, és maguk az elképesztő, susogós melegítőkbe, fehér frottírzoknikba vagy éppen szoláriumozott bőrbe és atlétatrikóba bújt, több szempontból végtelenül szerencsétlen utcahősök is szórakoztatók.

Díszszemléjük maradéktalanul átjön, bejön, megragad. Persze a nézői fogékonyságnak a való világban szerzett tapasztalatokon túl jócskán besegít ebbe önnön másvilági, mondjuk médiafogyasztói volta. Hosszú az út Parti Nagy Lajostól Fábry Sándoron át mondjuk a Hócipőig, de egészen biztosan zizegős joggingokkal van kikövezve.

-ga -

Pattogatott kukorica; színes, videóra forgatott magyar film, 1998, 70 perc; rendezte: Gábor Péter; fényképezte: Nemes Tibor; szereplők: Tóth J. Tamás, Karsai Ferenc, Gonda Zsolt, Ozsda Erika, Zöldhegyi Sarolta; a Budapest Film mozija

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.