Film: Ott vannak minden kilométerkőnél (Pattogatott kukorica)

  • -ga -
  • 1999. június 17.

Zene

Autentikusnak ígért sztori és nyelvezet, az első filmes stáb mindent a valósághűségre hegyez ki, és még a Fradi fődrukkere (is) szerepel. Mi is kéne még?

Autentikusnak ígért sztori és nyelvezet, az első filmes stáb mindent a valósághűségre hegyez ki, és még a Fradi fődrukkere (is) szerepel. Mi is kéne még?

Ebbe a dologba - már hogy földközeliség - most nem nagyon lehet belekötni, de tényleg, mert a szövegek, a helyszínek és a szereplők mind hitelesek, az olyasmi pedig, mint a szülés élőben való bemutatása, éppen lehetne izzadságszag nélküli realizmus, noha legalább négyszer-ötször megvolt már egy középhaladó mozizónak is. Az áldokumentarista megoldással, a billegő kamerás amatőrfeelinggel a valószínűleg kétségbeejtően alacsony költségvetést is előnyükre fordították a szerzők, mégis.

A történet lehet, hogy abszurd, de végső formájában játékfilmnek azért kicsit kevés. Ezt helyenként a bonyolított elbeszéléssel tudják ugyan feledtetni, de nem sokáig. Maga az eseménysorozat drámai - a lakásra és gyerekre tisztességesen összegyűjtött pénzt tisztességtelenül ellopják, ezért önbíráskodás jön, végül elnyeri büntetését minden rossz, jók meg úgy sincsenek -, de itt és így teljesen súlytalanná válik. Mert nem könnyű úgy átérezni a kényszervállalkozók, kurvák, verő- és hétköznapi emberek életének szegénységét, nyomorát, hogy egy-egy torokszorítónak szánt és/vagy keserű jelenetet szinte mindig képi és szövegbeli poénok oldanak. Még akkor sem, ha ezek sokszor valóban ülnek; az alkotók ügyesen játszanak rá az amatörizmusra, és maguk az elképesztő, susogós melegítőkbe, fehér frottírzoknikba vagy éppen szoláriumozott bőrbe és atlétatrikóba bújt, több szempontból végtelenül szerencsétlen utcahősök is szórakoztatók.

Díszszemléjük maradéktalanul átjön, bejön, megragad. Persze a nézői fogékonyságnak a való világban szerzett tapasztalatokon túl jócskán besegít ebbe önnön másvilági, mondjuk médiafogyasztói volta. Hosszú az út Parti Nagy Lajostól Fábry Sándoron át mondjuk a Hócipőig, de egészen biztosan zizegős joggingokkal van kikövezve.

-ga -

Pattogatott kukorica; színes, videóra forgatott magyar film, 1998, 70 perc; rendezte: Gábor Péter; fényképezte: Nemes Tibor; szereplők: Tóth J. Tamás, Karsai Ferenc, Gonda Zsolt, Ozsda Erika, Zöldhegyi Sarolta; a Budapest Film mozija

Figyelmébe ajánljuk

Miért nem akar tűzszünetet Orbán Ukrajnában?

A miniszterelnök megtorpedózta az Ukrajnával kapcsolatos uniós nyilatkozatot, magyarázata enyhén szólva zavaros és ellentmondásos. Ha pénteken Alaszkában Trump fejében a szilvakompót éppen olyan irányba billenne, amely a szilárd európai állásponthoz közeli, akkor egyre komolyabban tétetik fel a kérdés: valójában ki akarja a háború folytatását?

Holt lelkek társasága

  • - turcsányi -

A gengszterfilm halott, halottabb már nem is lehetne. De milyen is lehetne a gengszterfilm? Nyugdíjas? Persze, hogy halott.

Kaptunk vonalat

Napjainkban mindannyiunk zsebében ott lapul minimum egy okostelefonnak csúfolt szuperszámítógép, és távoli emléknek tűnik ama hőskor, amikor a mai szórakoztatóelektronikai csúcsmodelleknél úgymond butább, de valójában nagyon is okos és rafinált eszközök segítségével értük el egymást.

Bobby a zuhany alatt

Úgy kezdődik minden, mint egy Rejtő-regényben. Gortva Fülöp, akit délvidéki szülőföldjén „Fulop”-nek anyakönyveztek, és akit idegen földön mindenki (angol vagy francia kiejtéssel) Philippe-nek szólít, de magát leginkább a becenevén, Golyóként határozza meg, Pocok gúnynévvel illetett barátjával Miamiban – pontosabban az attól kissé északra fekvő Fort Lauderdale kikötőjében – felszáll a Fantastic Voyage luxushajóra.