Film: Pepin, a gall (Pofa be!)

  • - ts -
  • 2004. január 22.

Zene

Nem átallom: betegre röhögtük magunkat, majdnem végig, ezerszer látott francia burleszk a nagyszívű, ám elmegyenge balfácánról egy erre szakosodott majsztró elővezetésében, korunk két bálványszínészével, mi is kéne még? Tényleg semmi, de azon talán érdemes lenne elmorfondírozni, mi is lehetett volna ebből, ha rendesen megcsinálják. Nyilván szinte ugyanez, de azért mégis. Tán kicsit más.
Nem átallom: betegre röhögtük magunkat, majdnem végig, ezerszer látott francia burleszk a nagyszívű, ám elmegyenge balfácánról egy erre szakosodott majsztró elővezetésében, korunk két bálványszínészével, mi is kéne még? Tényleg semmi, de azon talán érdemes lenne elmorfondírozni, mi is lehetett volna ebből, ha rendesen megcsinálják. Nyilván szinte ugyanez, de azért mégis. Tán kicsit más.

Gondolom, úgy lehetett, hogy valakinek támadt egy ötlete, mi lenne, ha Depardieu és Reno ökörködnének valami tisztes összeg (húszmillió euró) megszerzésének céljából, a szófosó bolond és a hallgatag nehézfiú, jaj, ez bizony csuda klassz, épp rá is ér a veterán rendező, aki anno Pierre Richard és Gerard Depardieu hasonigényű dolgait forgatta, nosza csapjunk bele. S az ideát vad geggelés követte, majd üstöllést forgatás. A nagy nekibuzdulásban egy kicsit elfelejtettek forgatókönyvet írni, sebaj, egy olyan tapasztalt szakelem, mint Francis Veber biztosan jó mozit csinál egy brainstorming jegyzőkönyvéből is. Nagyot nem tévedtek, de letagadhatatlan, hogy egy összecsapott, befejezetlen komédia lett a vége, amiben a fiúk persze megint zseniálisak, ahogy az már szokásuk nekik. A befejezetlenséget meg nyugodtan betudhatjuk a siker őszinte és bőszemű reményének, mit tesz isten, ebből tán még egy dögös kis folytatás is kikerekedhet, előfordul az manapság mindgyakran. Alig várjuk.

Az idei tél második olyan darabja ez, melyben a nagy Gerard-t komédiázni látjuk, nekem a Balhé jobban tetszett, leginkább az idengenbeli (Chicago) mérkőzés és Johnny Hallyday miatt. Ám az biztos, Depardieu remek nevettető. De miért? Talán elfogytak a francia történelem és kultúrhistória héroszai, mindet eljátszotta már Vidocq-tól Napóleonig? (Most, hogy lefogyott szépen, De Gaulle is jöhetne, az orra voltaképpen megvan hozzá.) Vagy, ami talán kicsit rosszabbul hangzik, Tati hazájának elfogytak a nemzetközileg is piacképes komikusai, sehol egy Fernandel? Funés, Bourvil, hol vagytok? Még egy incifinci Couluche se csörtet a csalitban, nemhogy 4, egy Charlotte sincs sehol. Lám, van élet utánuk is. Hívják Depardieu-t! Szóljatok a köpcösnek!

Persze a totális foci múlt századi sikere óta tudható, az univerzális tehetségeké a pálya, az a menő, aki ugyanolyan jól támad, mint védekezik, s ha kell, a hálóőr posztján is megállja a helyét. Jean Renót sem most látjuk először komédiában. És ugyan kinek hiányzik Funés mondjuk a gonosz Javert szerepében, hogy Johanna főinkvizítoráról már ne is beszéljünk.

Összegezve a tapasztaltakat, mindenkit csak arra biztathatunk, menjen röhögni. Nyolcvanöt perc az egész, kész főnyeremény.

- ts -

Forgalmazza a Best Hollywood

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.

Árvák harca

A jelenből visszatekintve nyilvánvaló, hogy a modern, hol többé, hol kevésbé független Magyarország a Monarchia összeomlásától kezdődő történelmében szinte állandó törésvonalak azonosíthatók.