Film: Pepin, a gall (Pofa be!)

  • - ts -
  • 2004. január 22.

Zene

Nem átallom: betegre röhögtük magunkat, majdnem végig, ezerszer látott francia burleszk a nagyszívű, ám elmegyenge balfácánról egy erre szakosodott majsztró elővezetésében, korunk két bálványszínészével, mi is kéne még? Tényleg semmi, de azon talán érdemes lenne elmorfondírozni, mi is lehetett volna ebből, ha rendesen megcsinálják. Nyilván szinte ugyanez, de azért mégis. Tán kicsit más.
Nem átallom: betegre röhögtük magunkat, majdnem végig, ezerszer látott francia burleszk a nagyszívű, ám elmegyenge balfácánról egy erre szakosodott majsztró elővezetésében, korunk két bálványszínészével, mi is kéne még? Tényleg semmi, de azon talán érdemes lenne elmorfondírozni, mi is lehetett volna ebből, ha rendesen megcsinálják. Nyilván szinte ugyanez, de azért mégis. Tán kicsit más.

Gondolom, úgy lehetett, hogy valakinek támadt egy ötlete, mi lenne, ha Depardieu és Reno ökörködnének valami tisztes összeg (húszmillió euró) megszerzésének céljából, a szófosó bolond és a hallgatag nehézfiú, jaj, ez bizony csuda klassz, épp rá is ér a veterán rendező, aki anno Pierre Richard és Gerard Depardieu hasonigényű dolgait forgatta, nosza csapjunk bele. S az ideát vad geggelés követte, majd üstöllést forgatás. A nagy nekibuzdulásban egy kicsit elfelejtettek forgatókönyvet írni, sebaj, egy olyan tapasztalt szakelem, mint Francis Veber biztosan jó mozit csinál egy brainstorming jegyzőkönyvéből is. Nagyot nem tévedtek, de letagadhatatlan, hogy egy összecsapott, befejezetlen komédia lett a vége, amiben a fiúk persze megint zseniálisak, ahogy az már szokásuk nekik. A befejezetlenséget meg nyugodtan betudhatjuk a siker őszinte és bőszemű reményének, mit tesz isten, ebből tán még egy dögös kis folytatás is kikerekedhet, előfordul az manapság mindgyakran. Alig várjuk.

Az idei tél második olyan darabja ez, melyben a nagy Gerard-t komédiázni látjuk, nekem a Balhé jobban tetszett, leginkább az idengenbeli (Chicago) mérkőzés és Johnny Hallyday miatt. Ám az biztos, Depardieu remek nevettető. De miért? Talán elfogytak a francia történelem és kultúrhistória héroszai, mindet eljátszotta már Vidocq-tól Napóleonig? (Most, hogy lefogyott szépen, De Gaulle is jöhetne, az orra voltaképpen megvan hozzá.) Vagy, ami talán kicsit rosszabbul hangzik, Tati hazájának elfogytak a nemzetközileg is piacképes komikusai, sehol egy Fernandel? Funés, Bourvil, hol vagytok? Még egy incifinci Couluche se csörtet a csalitban, nemhogy 4, egy Charlotte sincs sehol. Lám, van élet utánuk is. Hívják Depardieu-t! Szóljatok a köpcösnek!

Persze a totális foci múlt századi sikere óta tudható, az univerzális tehetségeké a pálya, az a menő, aki ugyanolyan jól támad, mint védekezik, s ha kell, a hálóőr posztján is megállja a helyét. Jean Renót sem most látjuk először komédiában. És ugyan kinek hiányzik Funés mondjuk a gonosz Javert szerepében, hogy Johanna főinkvizítoráról már ne is beszéljünk.

Összegezve a tapasztaltakat, mindenkit csak arra biztathatunk, menjen röhögni. Nyolcvanöt perc az egész, kész főnyeremény.

- ts -

Forgalmazza a Best Hollywood

Figyelmébe ajánljuk

Megjött Barba papa

A Kőszegi Várszínház méretes színpada, több száz fős nézőtere és a Rózsavölgyi Szalon intim kávéház-színháza között igen nagy a különbség. Mégis működni látszik az a modell, hogy a kőszegi nagyszínpadon nyáron bemutatott darabokat ősztől a pesti szalonban játsszák. 

Gyógyító morajlás

Noha a szerző hosszú évek óta publikál, a kötet harminckét, három ciklusba rendezett verse közül mindössze három – a Vénasszonyok nyara után, a Hidegűző és A madár mindig én voltam – jelent meg korábban. Maguk a szövegek egységes világot alkotnak. 

Elmondható

  • Pálos György

A dán szerzőnek ez a tizedik regénye, ám az első, amely magyarul is olvasható. Thorup írásainak fókuszában főként nők állnak, ez a műve is ezt a hagyományt követi. A történet 1942-ben, Dánia német megszállása után két évvel indul.

Gyulladáspont

Első ránézésre egy tipikus presztízskrimi jegyeit mutatja Dennis Lehane minisorozata: ellentétes temperamentumú nyomozópáros, sötétszürke tónusok, az Ügy, a magánélet és a lassacskán feltáruló múltbeli traumák kényelmetlen összefonódásai.

Mármint

A hullamosói szakma aránylag ritkán szerepel fiatalemberek vágyálmai közt. Először el is hányja magát Szofiane, a tanulmányait hanyagoló, ezért az idegenrendészet látókörébe kerülvén egy muszlim temetkezési cégnél munkát vállalni kénytelen arab aranyifjú.