Film: Tschikós-gulasch indiai módra (Kámaszutra)

  • - legát -
  • 1997. július 17.

Zene

Ezen a héten Hencidától Boncidáig indiai filmet játszanak a premiermozik, ami példa nélküli tett. Persze túlzás lenne azt állítani, hogy a mozisok tizenkilencre húztak lapot, vagy valamiféle küldetéstudat dolgozott bennük, amikor Mira Nair filmjét utalták a vásznakra, hiszen már a film címe - Kámaszutra - garancia a telt házas előadásokra. Lehet, hogy a hazai szexuális kultúra a nullával egyenlő, de azért ez a szókapcsolat még a magyar közönség számára is sokkal izgalmasabb kalandot ígér, mint mondjuk a Ki mit dug? vagy a Cicis pipik vakáción.

Ezen a héten Hencidától Boncidáig indiai filmet játszanak a premiermozik, ami példa nélküli tett. Persze túlzás lenne azt állítani, hogy a mozisok tizenkilencre húztak lapot, vagy valamiféle küldetéstudat dolgozott bennük, amikor Mira Nair filmjét utalták a vásznakra, hiszen már a film címe - Kámaszutra - garancia a telt házas előadásokra. Lehet, hogy a hazai szexuális kultúra a nullával egyenlő, de azért ez a szókapcsolat még a magyar közönség számára is sokkal izgalmasabb kalandot ígér, mint mondjuk a Ki mit dug? vagy a Cicis pipik vakáción.

Az igazi Kámaszutra egy körülbelül kétezer éves szanszkrit szöveg, amely ifjú házasoknak íródott abból a célból, hogy tanácsokkal lássa el őket arra nézve milyen módon tehetik egymást boldoggá - és a hangsúly az egymás-on van. Vatszjájána a szeretkezés hatvannégy különféle változatáról ír dolgozatában; az ősi szöveg alapmű Indiában, sőt még annál is több, mondhatjuk, szent könyv.

Megfilmesíteni éppúgy lehetetlen,

mint a Bibliát vagy a honfoglalást, viszont mindig is akadtak bátrak, akik mertek, kérdezzék csak meg Koltay Gábort!

A Kámaszutra esetében azért más a helyzet. Mira Nair rendezőnő tisztában volt vele, az ősi könyvet legfeljebb úgy filmesítheti meg, hogy szerződtet egy koreográfust, két, akrobatikus tehetséggel is bíró pornósztárt, meg beszerez néhány Ravi Shankar-CD-t, aztán hadd szóljon. Erre azonban legfeljebb Kovi lett volna vevő, úgyhogy Nair csavart egyet a dolgon, csinált egy XVI. században játszódó kosztümös mozit, majd amikor kész lett, ráaggatta az ősi címet, valószínűleg marketingokokból.

Indiában így is botrányt aratott vele, méghozzá hatalmasat. Arrafelé még a csókjeleneteket is csak módjával engedélyezik, ebben a filmben viszont jóval

keményebb dolgok is

láthatók, mint egy-egy diszkrét smárolás. A cenzorok ollócsattogtatására (tulajdonképpen hosszában kellett volna megvágni a filmet, hogy bemutathassák, de volt néhány Krisztus utolsó megkísértéséhez hasonlatos tüntetés is a nép körében, oda-vissza alapon) aztán a rendezőnő is bekeményített, a vágatlan változattal külföldre szaladt. Egészen biztos, hogy az otthoni botrány is hozzájárult a film világsikerré válásához.

Mira Nair olyanokat nyilatkozott, hogy a "szimbólumok átszövik az egész filmet", meg hogy "a XVI. századot akartam megteremteni ősi-modern módon", szóval keményen

nyomatta a művészfilmes sódert,

ködösített rendesen, amit a torontói és a San Sebastian-i filmfesztiválok zsűrije be is vett. Persze a díjeső valószínűleg az indiai perpatvarnak meg az állítólagos üzenetnek szólt, és nem az eredetiségnek vagy az egyéni megoldásoknak. A mozi-Kámaszutra ugyanis semmivel sem több, mint egy profin elkészített, közhelyekből összerakott egzotikus-erotikus idegenforgalmi látványkavalkád. Olyasmi, mint az Emmanuelle, bár itt azért combosabb a sztori, nem csak szex van, hanem drog meg gyilok is. Tschikós-gulasch indiai módra, amit aztán úgy adnak el, hogy "erotikus, de nem pornográf", ezt mindenki megkajálja Belfasttól Krakkóig, nem kell rózsaszín pulthoz settenkedni a videótékában, tökéletes képmutatás a vásznon is meg a nézőtéren is.

Hogy átjöjjön az eredeti Kámaszutra üzenete, azt legfeljebb Mira Nair szerette volna; de ha a film megtekintését követően mondjuk egy budapesti "sex-machine" elkezd azon gondolkodni, hogy öt percnél tovább is tarthat egy aktus, sőt esetleg még az asszony is élvezné, különben meg jobb lenne levenni a nejlonzoknit az ágyban, az bizony csuda dolog lenne.

- legát -

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.