mi a kotta?

Finom emberek

  • mi a kotta
  • 2017. április 30.

Zene

„Egyetlen róla írt életrajz vagy portré sem hiteles. Az írásokból egy zsémbes, szomorú, meghasonlott ember képe bontakozik ki, holott ő mindennek épp az ellenkezője volt. Amikor nem dolgozott, mindig mosolygott, nevetett, tele volt életkedvvel. Hatvan­évesen olyan volt, mint egy tizenöt éves kamasz. Futkosott a kertben, labdázott velem, volt egy kutyája, amelyik hétszer egymás után tudta az orrával elkapni a labdát, anélkül, hogy leejtette volna. Úgy betanította, mint valami cirkuszi állatot. De bridzselni is nagyon szeretett. Imádott autózni, öt-hatszáz kilométeres utakat is megtett, a sofőrje ilyenkor általában mellette ült az utasülésen, mert a nagyapám, bár volt sofőrje, maga szeretett vezetni. Száguldani! És komoly döntéseket tudott hozni harminc másodperc alatt. Azt a házat például, ahol ma is élünk Svájcban, kereken harminc másodperc alatt vette meg. Valakivel ebédelt, és az említette neki, hogy látott egy eladó házat, gyönyörű helyen: nem érdekli? De, nézzük meg! – mondta a nagyapám. A kávé után odamentek, kiszálltak a kocsiból, Serge megállt, és azt mondta, igen. Egy órán belül az övé volt. És mondok még valamit. Soha nem hallottam kiabálni, vitatkozni, veszekedni. Soha. Hihetetlenül finom ember volt.” Unokája emlékezett vissza ily méltányolható elfogultsággal Szergej Rahmanyinovra, aki ilyen is volt alighanem. Ami viszont egészen bizonyos, hogy a zongoráról nem­igen tudott többet bárki is a huszadik században, s erről a közeli napokban Gyenyisz Macujev zongorakoncertjén győződhetünk majd meg újólag (Nemzeti Hangversenyterem, április 5., fél nyolc).

Merthogy újra elérkezett a Budapesti Tavaszi Fesztivál időszaka, ami idén három és fél hétnyire terjed. Macujeven kívül pedig egész sereg vendég érkezik majd: a nyitónap estéjére például a Lausanne-i Kamarazenekar és a karmester Bertrand de Billy (Zeneakadémia, március 31., fél nyolc). A műsor első felét két nagy Ravel-mű, a Couperin sírja és a G-dúr zongoraverseny fogja alkotni – egy olyan szerzőtől, aki ugyancsak hihetetlenül finom ember volt, ám akinek az életében a Rahmanyinovénál, mint közismert, sokkal tragikusabb szerep jutott az automobilnak.

Itt lesz azután még a dél-afrikai születésű szoprán, Pumeza Matshikiza, a stuttgarti operatársulat tagja, hogy áriaestet adjon az Óbudai Danubia Zenekar és vezetőjük, Hámori Máté társaságában (Zeneakadémia, április 1., fél nyolc). „Csillaga rendkívül dinamikusan emelkedik” – olvassuk a dekoratív Matshikizáról (képünkön) a fesztivál reklámanyagában, s ez elég is ahhoz, hogy kíváncsisággal tekintsünk e koncert elébe. Ahogyan várjuk a Prágai Filharmónia Kórusának vendégfellépését is: ők Dvořák fájdalmasan szép Stabat Materét fogják előadni magyar és cseh énekes szólistákkal, valamint a MÁV Szimfonikus Zenekarral közös koncertjükön (Zeneakadémia, április 6., fél nyolc).

Mindeközben az Erkelben kezdetét veszi a vidéki és határon túli operatársulatok immár szokásos tavaszi vendégjárása. Az elkövetkező néhány napban a kolozsváriak a Don Giovannit (április 4., hét óra), a győriek a Traviatát (április 5., hét óra), a szegediek A trubadúrt (április 6., hét óra), a debreceniek pedig a Bánk bánt (április 7., hét óra) hozzák majd elibénk.

Figyelmébe ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása

  • Simonyi Balázs

Szándékosan az események „peremén” fotózott, úgymond a lényegtelent. Mondogatta: neki akkor kezdődik a munkája, amikor másnak, a hivatásos sajtófotósnak véget ér. A mi munkánk az óriási életművel most kezdődik. Ha lefotózom, a fénnyel becsapdázott valóság nem múlik el, nem hal meg: ez a fotográfus önfeláldozása.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.

Elkenték

Legalább kilenc hazai bíróság kezdeményezte az Alkotmánybíróságnál (AB) a védettségi igazolással való visszaélést szabadságvesztéssel fenyegető kormányrendelet Alaptörvény-ellenességének kimondását, mivel jogi képtelenség a Büntető törvénykönyv felülírása egy rendelettel. Az AB sajátosan hárított.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.

„Vegyük a következő lépcsőfokokat”

A frissen előrelépett pártigazgató szerint megvan a parlamentbe jutáshoz szükséges mennyiségű szavazója a komolyodó viccpártnak, azt pedig átverésnek tartja, hogy a kormányváltás esélyét rontanák. De kifejtett mást is az ígéretek nélkül politizáló, magát DK-sérültnek tartó politikus.

Mi van a fájdalmon túl?

A művész, akinek egész életében a teste volt a vászon, a nyelv, az eszköz, a fegyver, gondolatiságának hordozója, nyolcvanhoz közeledve is az emberi testet vizsgálja. E nagyszabású retrospektív tárlat nemcsak az életmű bemutatására törekedett, hanem egy művészi filozófia összegzésére is.