Lemez

Távolról boldogabb

Szabó Benedek és a Galaxisok: Focipályákon sétálsz át éjszaka

  • - minek -
  • 2017. április 30.

Zene

Szabó Benedek Bajáról, a kultikus helyi zenekar, a Gyökkettő éléről katapultált Budapestre, ahol viszont másik, Zombie Girlfriend névre hallgató, minimalista, lo-fi hálószobapop projektje révén ismerte meg az akkor még szűkebbre szabott publikum.

A 2013-ban alakult Galaxisok nagyobb léptékű vállalkozás, már csak azért is, mert Szabó végleg kikötött a magyar nyelvű dalok komponálásánál, s milyen jól tette! Sorra megjelenő, a jól megírt, szellemes szövegeket fülbemászó dalok szövetébe rejtő lemezei (Kapuzárási piknik, 2013; A legszebb éveink, 2015) meg a sikeres koncertek lassan őt is a karizmatikus szerző-előadóknak kijáró magasságokba emelik; vannak, akik egyenesen Cseh Tamással meg Lovasival emlegetik egy napon, bár ő inkább Cohenre vagy a Clientelére szokott hivatkozni.

A mostani, harmadik nagylemez, a Focipályákon sétálsz át éjszaka kellemesen változatos album. A korábbinál jóval vastagabb hangzás megbízhatóan idézi saját hivatkozási pontjukat, a hatvanas éveket, egyúttal azt is, hogy az utolsó három évtized angolszász típusú gitárzenéi visszanyúlnak a hatvanas-hetvenes évek hagyományához. De most van benne egy határozott posztpunk íz, a shoegaze/dreampop zengetés pedig talán több is, mint korábban. A szövegek is gördülékenyek, bennük van az a csöppnyi keserűség, túlfeszített önreflexió, ami érdekessé teszi őket. Kérdés persze, hogy ez a keserédes szembenézés, a fogyó iróniával keretezett dezillúzió leköti-e végig a befogadót, de a jól kitalált előadásmód, a dalok ügyes szerkesztése, a nyakunkba zúdított melódiák és Günsberger Ákos hol zúgó, hol csilingelő gitártémái nemcsak megkapóak, de képesek magukkal ragadni. Szabó szövegeiben tényleg van annyi csavar, hogy érdemes legyen kinyitni a fület, és meghallani, ami egyedül rá jellemző. Talán éppen a mindent tromfoló, végül a komor témákat is legyőző életörömöt – például az Éjfél című számban –, amit neki is csak addig hiszünk el, amíg le nem jár a lemez.

Szerzői kiadás, 2017

Figyelmébe ajánljuk

Móricka evangéliuma

Semmi nem áll távolabb a keresztény szellemiségtől, mint a magas áhítatossági kvóciensű elmélkedések magáról a Történetről, de talán egyetlen kifejezésforma sem produkált annyi fércművet, mint a film.

Rap-szódia

Misztikus hangulat, a forgószínpadon egy kettéhasított vár, eleve ferde elemekkel, amelyek épp eldőlni készülnek. A látvány (díszlet: Horesnyi Balázs) rögtön megteremti az alapérzetet: minden szétesni látszik Veronában a két család viszálya miatt. Egy cseppnyi költőiség még így is kerül mindennek a tetejébe: égi jelenségként érkezik Júlia ágya, ahol újdonsült férjével, Rómeóval elhálhatják a nászéjszakát.

Szegvár, retúr

Még előző kötetében, a Lányos apában írta Grecsó Krisztián, hogy két évtizede az édes­apjáról szeretne írni. „Gyakoroltam, készültem, megbocsátottam, fejlődtem, aztán felejtettem, kidobtam mindent, gyűlöltem, visszaestem.”

Vissza a kenguruhoz

„Mi az a gondolati, szemléleti újdonság, amely a csalogató, modern kísérőzenén, a színes képeken, a megvalósult filmben átsugárzik? Sajnos nem több, mint hogy a Levi’s vagy a Lee Cooper márkájú farmerdzseki alatt is doboghat becsületes munkásszív” – írták találóan A kenguru című filmről 1976-os bemutatója után a Filmvilágban.