Lemez

Little Dragon: New Me, Same Us

  • - minek -
  • 2020. május 30.

Zene

A varázsos hangú Yukimi Nagano és szintén Göteborgból származó zenésztársai régóta mesterei a míves, félig elektronikus, félig organikus popzenének. Noha katarzist sosem lehetett várni a négy svédtől, de a minőségre egyszer sem lehetett panasz. A mások felvételein is kedvtelve közreműködő kvartett hatodik albumán (az elsőn, amelyik a Ninja Tune kiadónál jelent meg) szerencsére azt állítják előtérbe, amiben a legjobbak. Majd egytucatnyi szerzeményt kapunk, rendre a legjobb zenei nyersanyagból gyúrva, és a bőkezűen adagolt harmóniák, no meg a lüktető basszus könnyedén hozzásegítik a befogadót, hogy szobája szűk teréből kiröppenjen egy távoli univerzumba, ahol vérpezsdítő dallamokra és egzotikus ütemekre táncolhatja ki magából a napi stresszt. Ez a fajta nemes eszképizmus akkor működik igazán, ha a jó ízléssel és sok kreativitással összerakott dalok kellően laktató menüt kínálnak, és a soul-, r&b, diszkó-, afro-, jazz-, dub- és house-elemekből változatos arányban kikevert szerzemények rendre más érzékeny pontunkra tapintanak. Hol a zsigeri táncolhatnékot indítják be, hol szelíd melankóliával kecsegtetnek, de unatkozni nem hagynak egy pillanatra sem. Nagano különleges tónusú, titkokat rejtő hangjáról már eddig is ódákat zengtek – a technológiának hála, a más-más regiszteren megszólaló éneksávokat egymásra rétegezve, egymással is feleselve hallhatjuk. A Hold On, a Rush vagy az Are You Feeling Sad? a legjobb példák arra, hogyan kell megszólalnia ennek az egyszerre nosztalgikus és modern tánczenének.

Ninja Tune/Neon Music, 2020

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.