Annak a veszélyével, hogy szétforgácsolja az energiáját, ahelyett, hogy "külön bejáratú" világának megteremtésére fordítaná, Balogh Kálmán is tisztában van. "Nap mint nap szembekerülök vele - mondta egy beszélgetésünkben -: régi probléma. Az én alapvető hozzáállásom az, hogy élvezem, amit csinálok, és mohó vagyok - sokfajta dolgot csinálok szívesen. Ez persze vezethet oda, hogy valóban elpazarlom az energiámat; hogy nem vagyok egy dologban annyira mély, mint kellene, vagy amennyire szeretnék lenni. Ezzel küszködöm nap mint nap. Amikor a Zsarátnok együttesben balkáni zenét játszottam, akkor nagyon hiányzott a magyar népzene, így az Ökrös együttessel is együtt muzsikáltam, és nagyon jó érzés volt, hogy több terület is megtalálta bennem a helyét. Hogy ki mit gondol erről, vagy hogy mi lesz a vége, azon soha nem gondolkodtam; nem tartott vissza, hogy belemenjek a különféle dolgokba."
A szerteágazó együttműködések és a saját út találkozása az 1994-ben összeállt Gipsy Cimbalom Bandben valósult meg először. A zenekarba Balogh olyan - a legkülönfélébb műfajokban működő - társait hívta, akikkel játszott már, de mindig csak külön-külön. A dzsessztrombitás Kovács Ferencet, a balkáni jártasságú Major László hegedűst, a prímás Budai Sándort, a bőgős Novák Csabát és a klasszikus zenében is otthonos Kuti Sándor gitárost. Már az első külföldi fellépésüket megjelentette egy holland kiadó (Balogh Kálmán & The Gipsy Cimbalom Band: Roma Vándor, Music & Words, 1995), majd tavalyelőtt nagyjából változatlan repertoárral és felállással a Fonó stúdiójában is felvették az anyagot. A Balogh Kálmán & The Gipsy Cimbalom Band című lemez azonban inkább a külföldi turnékon fogyott, itthon nem sikerült köztudatba kerülnie sem e korongnak, sem a (ritkán fellépő) zenekarnak. Pedig rendkívül szórakoztató, igazán kitűnő muzsika: változatos és oldott, humoros és fordulatos - a vendéglátós zene, a roma folklór és a dzsessz árnyalatainak fölényes összemosásával.
A Romano Kokalo a Cimbalom Band testvéreként született meg (önálló produktumok, de ha igény van rá, együtt is játszik a két zenekar). Míg a Cimbalom Band arról szólt, hogy mi minden derülhet ki egy cimbalomból, a Romano Kokalo egyrészt a hangszeres és a vokális cigányzene összefogására törekedett, ugyanakkor azt is meg akarta mutatni, mennyi rokon vonás található az amúgy elszigetelt, egymástól távol eső kultúrákban. Így aztán flamencós motívumokkal prezentál szatmári botolót, nagyecsedi pergetőt ötvöz román stílusú cimbalomkísérettel, és "azt is lehet látni, hogy a cigány dzsessz, a szving ritmizálása és az oláh cigányok pergetése nagyon hasonló". Balogh Kálmánon túl Budai Sándor és Novák Csaba ebben a formációban is jelen van, az énekes Balogh Ferenc és Nagy István a Romanyi Rota tagja, a flamencós ízeket a gitáros Berki Károly hozza.
Eddig rendben is van. A napokban kijött Gipsy Colours albumról elmondható, hogy a koncepcionális törekvéseket megvalósította. Elmondható, hogy technikailag helytáll; hogy markánsan gondolkodó, jó minőségű, különös füzér. De nem hallgatható el az sem, hogy hiányzik belőle az a báj, az a felszabadultság, ami a Cimbalom Band lemezét ellenállhatatlanná tette. A Gipsy Colours inkább intellektuális kaland, a szívhez mérsékelten szól.
Nagyjából így. És így látja - és ennél biztatóbb ígéretet nehéz elképzelni - Balogh Kálmán is: "Három évvel ezelőtt, amikor kitaláltam a Romano Kokalót, az első számokat sikerült könnyedén felvennünk. Boldogok voltunk, kiküldtük a menedzserünknek: tetszik-e neki, mire számíthatunk. Persze tetszett, csak közben eltelt egy csomó idő, és egy olyan periódusban kezdtünk újra hozzá, amikor hiányzott az affinitásunk. Próbáltunk, aztán nekiszaladtunk még egyszer, de így sem lett az igazi. Túl sok idő telt el az ötlet és a megvalósítás között; most ott tart a zenekar, hogy újabb energiákra kell szert tennie. Egyszerűen tart még az útkeresés, és ezt hallani lehet a CD-n."
Marton László Távolodó
Fonó Records, 1999
