„A vezénylés pillanataiban keresztény vagyok, igen. Kulturálisan, igen. Teológiailag és a doktrínák szerint – nem.” A nagy karmester, zenekar-alapító és biofarmer, Sir John Eliot Gardiner fogalmazta meg ekképp a benső hithez és a tételes vallásossághoz fűződő árnyalt viszonyát egy régebbi nyilatkozatában. Méghozzá éppenséggel Johann Sebastian Bach műveivel kapcsolatban, melyek közül most négy kantátát szólaltat majd meg a körünkbe közörömre visszatérő Gardiner két együttese: a Monteverdi Kórus és az Angol Barokk Szólisták csapata (Zeneakadémia, május 16., fél nyolc).
A barokk zeneszerző-óriás mint istenbizonyíték – ez a megközelítés éppúgy a Müpa kedd esti programja felé tereli tovább ajánlónkat, akárcsak a historikusan informált előadásmód művelőinek együttesalapítói szorgalma. A Nemzeti Hangversenyteremben ugyanis Vashegyi György Orfeo Zenekara és Purcell Kórusa Händel Messiás oratóriumát fogja előadni, a dublini ősbemutató és a korai londoni produkciók teljes anyagát ígérve (május 15., fél nyolc). Ezeket a korabeli előadásokat folytatólagosan egy árvaház javára rendezték meg, ahogy azt a zenetörténet-írás XVIII. századi úttörője, Charles Burney is feljegyezte: „E szent oratórium, ahogyan eleinte nevezték, mivelhogy szövege teljes egészében a Szentírásból származik, a közönségnél igen nagy tetszést aratott, ezért Händel a legtisztább jótékonyságtól indíttatva arra a dicséretes elhatározásra jutott, hogy a Messiást minden évben előadja az árvaház javára.
S ez így is történt az élete végéig…”
„Ő a mestere valamennyiünknek!” – ezt már Joseph Haydn jelentette ki Händellel kapcsolatban, amikor részt vett az 1790/1791-es londoni Händel-ünnepségeken. Ekkor már persze ő maga is általános ünneplés tárgya és címzettje volt, amit szépen bizonyít, sok egyéb mellett, az a tény is, hogy Az évszakok című oratóriumának egyik legelső, szűk körű megszólaltatásán maga a császárné, a Ferenc császárnak és a Habsburg-dinasztiának 12 gyermeket szülő Mária Terézia (nem az a Mária Terézia, máris mutatjuk családja körében!) énekelte a szoprán szólamot. A legmagasabb személy teljesítményét a szerényen önérzetes szerző így értékelte: „sok ízléssel és kifejezéssel, de fölöttébb kevés hanggal énekelt”. Nos, Az évszakok csütörtökön esedékes előadásán ennél sokkalta avatottabb produkció várható e szólamban, hiszen a Takács-Nagy Gábor által irányított koncert vonatkozó szólistája a remek Szemere Zita lesz (Nemzeti Hangversenyterem, május 17., fél nyolc). A MÁV Szimfonikus Zenekar és a Nemzeti Énekkar közös vállalkozásának másik két operaénekes közreműködője pedig az egyként hasonló garanciát jelentő Megyesi Zoltán és Kovács István lesz.
Ajánlónk ezúttal hosszúra nyúlik, így érthető, hogy most késő éjszaka végzünk: az Opera GermanLateNight elnevezésű bemutatójának hirdetésével (Kiscelli Múzeum, május 13., kilenc óra). A 18-as karikával ékes produkció Paul Hindemith négy művét ígéri, színművészetis növendékek rendezésében és/vagy koreográfiájával. A négyből két mű magyarországi bemutató gyanánt jut a közönség elé, így most először láthatjuk majd, s mindjárt koreográfiával együtt, Hindemith Wagner-gúnyoló nyitányparódiáját is: A bolygó hollandi nyitánya vonósnégyesre, ahogyan azt egy rossz, üdülőhelyi zenekar reggel 7 órakor a fürdő kútjánál lapról olvassa.
