A kolozsvári lap mintegy nyolcvanéves hagyományokra tekinthet vissza, és az utóbbi húsz év során a célkitûzései lényegüket tekintve változatlanok. A legszélesebb értelemben vett társadalomtudományok körébõl válogatott kérdések szervezik a húzórésznek számító tematikus blokkokat, amelyek azzal az igénnyel készülnek, hogy az adott szakterület számára releváns írások a laikust is eligazítsák. Idén már górcsõ alá vétetett a kisebbségkutatás, a reklám világa, a "színházi tér", és sokrétû összeállítás foglalkozott a gazdasági válság mindenféle kihatásaival. Most Szeszek, szerek vannak mûsoron, bár e cím alatt kissé szétfolyó anyagot találunk, leginkább a tudatmódosító szerekrõl, de helyet kapott Szilágyi Vilmos korrekt kis összefoglalója a szexuális függõségrõl, illetve Szendi Gábor foucault-i ihletettségû, remek retorikájú, bár kissé tán elvakult kirohanása a magát tudománynak hazudó, gaz pszichiátriáról. A klinikai pszichiátria ugyanúgy az emberi szabadság indokolatlan korlátozása, mint a droghasználat kriminalizálása, olvashatjuk össze a fentiekkel a blokk leginspiratívabb írását, a pszichiáter (!) Thomas Szasz könyvének részletét, aki azonban túllép ezen a közhelyen, és a tiltást nemcsak a szabadság-, hanem a tulajdonjog elleni merényletként is kritizálja, a droghasználókat pedig nem bûnözõnek, nem is betegnek, egyszerûen fogyasztónak tartja. Szasz karakán nyitottsága és okos szigora után kiábrándítóak Albert-Lõrincz Enikõ Erdélyi drogtérképének frázisai: gyógykezelés szükségessége; drogoskarrier; a drogkereskedelem, ami "lezülleszti a résztvevõket"; sajátos életforma - épp ezeket a berögzült fogalmakat segíthet kimozdítani Szasz esszéje.
Az állandó rovatokban most is számos erdélyi vonatkozás: a nagy történész, Kelemen Lajos végrendeletének elemzése, recenziók helytörténeti munkákról, Szabédi László szellemi pályaképe - és így tovább, a "digitális függõviszony" és az idõ filozófiája felé.
128 oldal, 500 Ft
****
