Fotó: Részben az egész (F. Tóth Gábor: Budapest részletek)

  • - tódor -
  • 1997. július 10.

Zene

Cortásar-Antonioni óta gyanítom, hogy a fényképezés lényege, legmágikusabb fázisa a nagyítás. Úgy véljük, hogy kandi kameránkkal hús-vér embereket, széltől borzolt fákat fogunk be valami parkban, aztán az előhívás után kiderül, hogy hulla van a bokor alatt; tundrabugyis nagymama a füzesabonyi franciaágyon. Persze csak akkor, ha mi is úgy akarjuk, s optikai eszközökkel megsokszorozzuk, a végletekig fokozzuk a látványt, hogy a szemen túli világra lássunk. Ha merünk. Mert ez valahogy természetellenes, szövetmintából visszakövetkeztetett halálos kórisme.

Cortásar-Antonioni óta gyanítom, hogy a fényképezés lényege, legmágikusabb fázisa a nagyítás. Úgy véljük, hogy kandi kameránkkal hús-vér embereket, széltől borzolt fákat fogunk be valami parkban, aztán az előhívás után kiderül, hogy hulla van a bokor alatt; tundrabugyis nagymama a füzesabonyi franciaágyon. Persze csak akkor, ha mi is úgy akarjuk, s optikai eszközökkel megsokszorozzuk, a végletekig fokozzuk a látványt, hogy a szemen túli világra lássunk. Ha merünk. Mert ez valahogy természetellenes, szövetmintából visszakövetkeztetett halálos kórisme.

F. Tóth Gábor nagyításaiban nem hullák után kutat - nem tette ezt Szarajevóban sem: a tavalyi év magyar sajtófotóinak mustráján első díjat nyert felvételein megalázott, halott falak dőlnek ránk - pedig meglehet, hogy a budapesti részletek (épületek, műemlékek, szobrok és hidak) kiszögelléseiben, pereme mögött tífuszos galambtetemekre lelne a kíváncsi nagyító. Az sem kizárt, hogy temetetlen hajléktalanokra.

Tóth nézőpontja új dimenziót kínál rutinba belefeledkezett látásunknak, sugallva, hogy az egész hamis igézetében nincs rálátásunk a részletekre, az erdőtől nem vesszük észre a fát. Vagyis a képek azzal szembesítik a nézőt, hogy eddig rosszul - mert teljes totalitásában - érzékelte, amit ismerni vélt, tévedésében tartotta a megszokás, a látszat. Akkor már jobb a póknak, mert az pontról pontra, azaz pontosabban képes szemügyre venni, amit mi nem.

Persze nem a fotós, hanem mi jutottunk erre a következtetésre, amikor a Café Miró süppedős hajópadlóján tipródva, az asztalok között szlalomozva legszívesebben pókká váltunk volna a pincérnő hátunkba mártott szike-tekintete elől. Õ is atavisztikus módon (egészben) látott át rajtunk, megvető pillantásában benne volt a lemondás: ezekből bizony nem néz ki parfé, de még egy rohadt cappuccino sem. Mindazonáltal F. Tóth Gábor budapesti részletei a kávéházban megvásárolhatók fogyasztás előtt, után és anélkül is. Hogy részletekben lehet-e venni, azt nem mertük megkérdezni a felszolgálótól.

- tódor -

Megtekinthető július 18-ig mindennap a Café Miróban (Bp. I., Úri utca 30.).

Figyelmébe ajánljuk

A fejünkre nőttek

Az incel kifejezés (involuntary celibates, önkéntes cölibátus) má­ra köznevesült (lásd még: Karen, woke, simp); egyszerre szitokszó, internetes szleng és a férfiak egy csoportjának jelölése.

Visszatér

  • - turcsányi -

Johnny Cashnek van egy ilyen című száma, az 1994-es American Recordings című albumán. Nem is az övé, egy Nick Lowe nevű zenészé, aki egy ideig Cash rokona volt – az ő eredeti változatát használta például a pilot vége főcíméhez a Maffiózók (The Sopranos).

Tökéletes egyenlőség

Egy viking törzsfőnökről szóló animált tanmesével indul a film, aki népe minden tagjának (beleértve önmagát is) levágatta a bal kezét (szolidaritásból, mivel a fia bal keze odalett az ellenségtől menekülve), így akarván megőrizni az egységet.

A rossz dolog

Kínálta magát a trauma jelenkori uralmáról szóló kritikai panaszáradat Eva Victor debütfilmje kapcsán. A film több elemzője kiemelte, hogy a Bocs, kicsim erőssége éppen abban rejlik, hogy ellenáll e narratív toposznak.

Perkusszív vérvonal

A cimbalom története valódi sikersztori: az 1870-es években a cseh származású, Budapesten letelepedett hangszergyáros, Schunda Vencel József megalkotta kora népszerű kocsmai hangszerének tökéletesített változatát, a pedálcimbalmot, 1906-ban pedig már a tízezredik (!) példányt szállították ki a Magyar utcai manufaktúrából.

Suttogó szó-képek

  • Dékei Krisztina

A 2016-tól Berlinben élő, de idén hazaköltöző művész viszonylag korán, 2012-ben megtalálta egyéni kézjegyének alapelemét, a pixelt (talán a legismertebb ilyen műve a 2014-es Akadémiai pénisz), majd az ezen alapuló színezést: interaktív alkotásai csak akkor váltak láthatóvá, ha a közönség kiszínezte a tényleges pixeleket.

Fejszék és haszonnövények

  • Molnár T. Eszter

A táncos székekből összetolt emelvényen lépked. A székek mozognak, csúsznak, dőlnek, billennek, a táncos óvatos, de hiába, végül így is legördül.

Madártávlat

Ép és értelmi fogyatékkal élő színészek játszanak együtt a MáSzínház inkluzív előadásai­ban, a repertoárjukon ezek mellett színházi nevelési előadások és hagyományos színházi produkciók is szerepelnek. A közös nevező mindegyik munkájukban a társadalmilag fontos és érzékeny témák felvetése.

Ki a pancser?

  • Domány András

Budapestről üzent Tusk lengyel miniszterelnöknek a Kaczyn´ski-kormányok volt igazságügyi minisztere: nem kaptok el! Zbigniew Ziobrót 180 millió złoty, vagyis 17 milliárd forintnyi költségvetési pénz szabálytalan elköltése miatt keresik a lengyel hatóságok. Ki ez az ember, és hogyan taszította káoszba hazája igazságszolgáltatását?