Koncert

Grouper

  • - minek -
  • 2018. június 3.

Zene

Liz Harris Kaliforniában, a misztikus, ezoterikus G. Gurgyijev tanításain alapuló kommunában, az ún. Csoportban nőtt fel (innen a művészneve), de pályafutását nehéz volna csupán ebből levezetni. Zenéje sokat változott az idők során, ám a letisztult, minimalista hangszereléssel körített, nem e világian szép melódiák mindig is főszerepet játszottak munkáiban. Noha most jelent meg legújabb lemeze, a szikár zongorafutamokra épülő Grid of Points, a 16. Electrify-est alkalmából tartott fellépésén inkább egy erős keresztmetszetet kaptunk az utóbbi tíz év legerősebb szerzeményeiből.

A szeánszra emlékeztető hangulatról a rövid, kifényesedő pillanatoktól eltekintve ibolyakék hangulatvilágítás is gondoskodik, a főszereplő alig mozdul a mikrofonja mögül, miközben körbeveszik a hangkeltő eszközök és instrumentumok. A műsor első felét a zongorafutamok uralják, miközben törékenységében is elragadó énekhangját loopolgatja, majd a szólamokat és témákat szépen egymásra rétegezve varázsolja elénk valószerűtlenül keserédes szerzeményeit, melyek néha belevesznek az ambient/drone hatású gerjesztett elektronikába. De aztán a kezébe veszi a gitárját, és a csilingelő akkordokkal rögtön új szintre lépünk. Végig jól levehető, hogy erősen hatott rá a néhai 4AD-s szupergroup This Mortal Coil szépségesen melankolikus, érzékien melodikus énektémákat visszafogott hangszereléssel kombináló zenei világa, de a gitárral kísért szerzeményekben a shoegaze aranykor is visszaköszön, természetesen erősen stilizáltan, amire a Slowdive- vagy a My Bloody Valentine-vonalnak is volt már hajlama és késztetése. De Groupernél ezek az inspirációk idővel csak felszín alatti fodrozódások, alapból is erős dalait pedig pont a visszafogott, keresetlenül szikár előadásmód emeli meg. Látszólag semmi mágia vagy varázslat, de a dalok mégis egy olyan univerzumba rántanak be, ahonnan talán nincs is kedvünk visszatérni a való világba.

Trafó, április 28.

Figyelmébe ajánljuk

Pizsamapartizánok

Régen a film az életet utánozta (a vonat érkezett, a munkások a gyárból meg távoztak, csak hogy a klasszikusoknál maradjunk), ma már fordítva van: úgy akarunk viselkedni, mint kedvenc filmjeink szereplői, rájuk akarunk hasonlítani, azt akarjuk átélni, amit ők.

Amerikai legenda

Ez a film annyira áhítatos tisztelgés az Ed Sullivan nevű legenda előtt, hogy szinte észre sem vesszük, mennyire hiányzik belőle az Ed Sullivan nevű ember, aki egykor, a tévézés hőskorában a róla elnevezett, minden idők leghosszabb ideig létező és legnagyobb nézettséget elérő show-ját vezette – tulajdonképpen megteremtve a tv-show műfaját, mint olyat.

AI kontra Al Bano

A kisebb-nagyobb kihagyásokkal és különböző neveken, de 1987 óta létező Vasvári Színjátszó Fesztivál az alkalmi falusi színjátszóktól a független színházi szféra elismert társu­la­tai­ig terjedően reprezentálja a hazai nem hivatásos színjátszás különböző szintjeit.

Családban marad

A kiállításon apa és fia műveit látjuk generációs párba állítva, nemzetközi kontextusba helyezve és némileg rávilágítva a hazai üvegművészet status quójára.