Liz Harris Kaliforniában, a misztikus, ezoterikus G. Gurgyijev tanításain alapuló kommunában, az ún. Csoportban nőtt fel (innen a művészneve), de pályafutását nehéz volna csupán ebből levezetni. Zenéje sokat változott az idők során, ám a letisztult, minimalista hangszereléssel körített, nem e világian szép melódiák mindig is főszerepet játszottak munkáiban. Noha most jelent meg legújabb lemeze, a szikár zongorafutamokra épülő Grid of Points, a 16. Electrify-est alkalmából tartott fellépésén inkább egy erős keresztmetszetet kaptunk az utóbbi tíz év legerősebb szerzeményeiből.
A szeánszra emlékeztető hangulatról a rövid, kifényesedő pillanatoktól eltekintve ibolyakék hangulatvilágítás is gondoskodik, a főszereplő alig mozdul a mikrofonja mögül, miközben körbeveszik a hangkeltő eszközök és instrumentumok. A műsor első felét a zongorafutamok uralják, miközben törékenységében is elragadó énekhangját loopolgatja, majd a szólamokat és témákat szépen egymásra rétegezve varázsolja elénk valószerűtlenül keserédes szerzeményeit, melyek néha belevesznek az ambient/drone hatású gerjesztett elektronikába. De aztán a kezébe veszi a gitárját, és a csilingelő akkordokkal rögtön új szintre lépünk. Végig jól levehető, hogy erősen hatott rá a néhai 4AD-s szupergroup This Mortal Coil szépségesen melankolikus, érzékien melodikus énektémákat visszafogott hangszereléssel kombináló zenei világa, de a gitárral kísért szerzeményekben a shoegaze aranykor is visszaköszön, természetesen erősen stilizáltan, amire a Slowdive- vagy a My Bloody Valentine-vonalnak is volt már hajlama és késztetése. De Groupernél ezek az inspirációk idővel csak felszín alatti fodrozódások, alapból is erős dalait pedig pont a visszafogott, keresetlenül szikár előadásmód emeli meg. Látszólag semmi mágia vagy varázslat, de a dalok mégis egy olyan univerzumba rántanak be, ahonnan talán nincs is kedvünk visszatérni a való világba.
Trafó, április 28.
