Lemez

Várdai István: Dancing Cello

  • - csk -
  • 2018. június 3.

Zene

Nehéz feladat népszerű darabokból antológialemezt összeállítani úgy, hogy az eredmény mentes legyen az alkalmi produkciók felszínességétől. Korunk egyik legjelentősebb hangszeres művészének, Várdai Istvánnak ez is sikerül. 2015-ben előrukkolt egy CD-vel, amely a Sing­ing Cello címet viselte, és csupa vokális ihletésű darabot sorakoztatott fel, szélesen kibontott dallamvonalakkal, tágas legato ívekkel – a művek egy része eredeti alakjában valóban dal. Most itt van ennek a lemeznek a párja, a Dancing Cello, amely viszont csupa tánczenét kínál – nagy stiláris változatossággal és mindig a legértékesebb fajtából. Ezekben a zenékben a mozdulat, a gesztus uralkodik, fontos az energia, a tagoltság, a hangsúlyok és a kontrasztok intenzitása.

És milyen bámulatosan sokféle tánczene született a zenetörténetben! Még ez a hatvanhat percnyi ízelítő is rendkívül gazdag. Stravinsky Olasz szvitjében, amelyet Pulcinella című balettjéből írt át csellóra, fanyar randevút ad egymásnak a 18. és a 20. század – Várdai káprázatos találékonysággal, ezernyi színnel és lenyűgöző temperamentummal csellózik pompás zongorakísérője, Julien Quentin társaságában. Előadásában Chopin fiatalkori remeklése, a Bevezetés és Polonaise brillante maga az elegancia és arisztokratikus tartás. Gaspar Cassado Szólószvitje ibér tűzzel, robusztus virtuozitással szólal meg, Bartók 1. rapszódiája kelet-európai nyerseséggel, Piazzolla Grand Tangója a könnyűzene és kortársi megszólalásmód különös-zord elegyét nyújtja, Ravel Habanerája pedig dekadens érzékiséggel csábít Várdai Stradivariján.

Hungaroton, 2018

Figyelmébe ajánljuk

Női dzseki trendek, amelyeket érdemes figyelni idén ősszel és télen

  • Támogatott tartalom

Az őszi-téli szezon mindig a kabátok és dzsekik időszaka: ezek a darabok nemcsak a melegedről gondoskodnak, hanem meghatározzák az egész öltözéked stílusát is. Idén a klasszikus megoldások mellett számos új irányzat is teret nyer, amelyek egyszerre praktikusak és divatosak. Nézzük, milyen trendek hódítanak a női dzsekik világában a következő hónapokban!

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.