Lemez

Várdai István: Dancing Cello

  • - csk -
  • 2018. június 3.

Zene

Nehéz feladat népszerű darabokból antológialemezt összeállítani úgy, hogy az eredmény mentes legyen az alkalmi produkciók felszínességétől. Korunk egyik legjelentősebb hangszeres művészének, Várdai Istvánnak ez is sikerül. 2015-ben előrukkolt egy CD-vel, amely a Sing­ing Cello címet viselte, és csupa vokális ihletésű darabot sorakoztatott fel, szélesen kibontott dallamvonalakkal, tágas legato ívekkel – a művek egy része eredeti alakjában valóban dal. Most itt van ennek a lemeznek a párja, a Dancing Cello, amely viszont csupa tánczenét kínál – nagy stiláris változatossággal és mindig a legértékesebb fajtából. Ezekben a zenékben a mozdulat, a gesztus uralkodik, fontos az energia, a tagoltság, a hangsúlyok és a kontrasztok intenzitása.

És milyen bámulatosan sokféle tánczene született a zenetörténetben! Még ez a hatvanhat percnyi ízelítő is rendkívül gazdag. Stravinsky Olasz szvitjében, amelyet Pulcinella című balettjéből írt át csellóra, fanyar randevút ad egymásnak a 18. és a 20. század – Várdai káprázatos találékonysággal, ezernyi színnel és lenyűgöző temperamentummal csellózik pompás zongorakísérője, Julien Quentin társaságában. Előadásában Chopin fiatalkori remeklése, a Bevezetés és Polonaise brillante maga az elegancia és arisztokratikus tartás. Gaspar Cassado Szólószvitje ibér tűzzel, robusztus virtuozitással szólal meg, Bartók 1. rapszódiája kelet-európai nyerseséggel, Piazzolla Grand Tangója a könnyűzene és kortársi megszólalásmód különös-zord elegyét nyújtja, Ravel Habanerája pedig dekadens érzékiséggel csábít Várdai Stradivariján.

Hungaroton, 2018

Figyelmébe ajánljuk

Két óra X

Ayn Rand műveiből már több adaptáció is született, de egyik sem mutatta be olyan szemléletesen az oroszországi zsidó származású, ám Amerikában alkotó író-filozófus gondolatait, mint a tőle teljesen független Mountainhead.

Megtörtént események

  • - turcsányi -

A film elején megkapjuk az adekvát tájékoztatást: a mű megtörtént események alapján készült. Első látásra e megtörtént események a 20. század második felének délelőttjén, az ötvenes–hatvanas évek egymásba érő szakaszán játszódnak, a zömmel New York-i illetékességű italoamerikai gengsztervilág nagyra becsült köreiben.

Élet-halál pálinkaágyon

Óvodás korunktól ismerjük a „Hej, Dunáról fúj a szél…” kezdetű népdalt. Az első versszakban mintha a népi meteorológia a nehéz paraszti sors feletti búsongással forrna össze, a második strófája pedig egyfajta könnyed csúfolódásnak tűnik, mintha csak a pajkos leánykák cukkolnák a nyeszlett fiúcskákat.

Egy fölényeskedő miniszter játékszere lett a MÁV

A tavalyi és a tavalyelőtti nyári rajtokhoz hasonlóan a vasúttársaság most sem tudott mit kezdeni a kánikula, a kereslet és a körülmények kibékíthetetlen ellentétével, s a mostani hosszú hétvégén ismét katasztrofális állapotok közt találhatták magukat az utasok.