Hajóvonták találkozása - The Dillinger Escape Plan az A38-on (koncert)

  • Vincze Ádám
  • 2008. március 20.

Zene

Igen, én voltam az, aki pár számmal ezelőtt a sárba gyalázta bele a The Dillinger Escape Plan valóban alibi új lemezét (Ire Works), és most én leszek, aki nagyon szépeket ír erről a koncertről, aminek a megszervezése egyébként legalább ugyanakkora fegyvertény volt a Budapestrockandroll iroda részéről, mint amikor három éve először járt ugyanitt a Meshuggah. Tényleg, ha már szóba kerültek a svédek: ez az este csak akkor lehetett volna tökéletesebb, ha ők is játszanak, ahogy tervbe is volt véve a tavaly őszi közös Dillinger/Meshuggah-turnén. Igazán kíváncsi lettem volna, melyik banda üt nagyobbat.

Igen, én voltam az, aki pár számmal ezelőtt a sárba gyalázta bele a The Dillinger Escape Plan valóban alibi új lemezét (Ire Works), és most én leszek, aki nagyon szépeket ír erről a koncertről, aminek a megszervezése egyébként legalább ugyanakkora fegyvertény volt a Budapestrockandroll iroda részéről, mint amikor három éve először járt ugyanitt a Meshuggah. Tényleg, ha már szóba kerültek a svédek: ez az este csak akkor lehetett volna tökéletesebb, ha ők is játszanak, ahogy tervbe is volt véve a tavaly őszi közös Dillinger/Meshuggah-turnén. Igazán kíváncsi lettem volna, melyik banda üt nagyobbat.

A Dillinger Escape Plan, mely robbanásveszélyes elegye a vérbeli, dühös hardcore-nak és a dzsesszből merített poliritmikus ütemeknek, közel verhetetlen ugyanis élőben, és erre most pont az itt kvázi előzenekaroskodó (a Dillinger dobosának másik zenekarát, a kezdő Stolen Babiest sikerült lekésni), amúgy király Poison The Well faragott rá, amikor a műsoruk után a színpadra robbant a Dillinger. A robbanást meg tessék szó szerint érteni, nyugodtan. A Panasonic Youth and 43% Burnt nyitásról az jutott eszembe, hogy ilyen lehet, amikor egy teljes sebességgel száguldó folyami őrhajó rohan az Artemovszkba, a színpadra nézve meg csupán az, hogy ezt most így hogy, mert életemben nem láttam még zenekart ilyen intenzíven játszani. Greg Puciato énekes már az első dalban nekiállt lajhárként csüngve végigmászni a reflektorokat tartó vastraverzeken (a koncert végén aztán megint: sikerült is letépnie az álmennyezet jó másfél négyzetméternyi darabját), a két vékonydongájú gitáros arcból meg csak egy-egy hajcsomót és röppenő gitárnyakat lehetett látni hátulról, ahogy valamelyikük repülőrajtot vesz a cuccáról elrugaszkodva, vagy akár seggest ugorva a közönségbe, természetesen gitárral együtt, folyamatosan játszva. Innentől kezdve aztán anynyira nem számít, hogy hozzák-e a lemezminőséget vagy sem (persze nem hozták, de nem is sokkal maradtak el attól: egyrészt az A38-on szokatlan tompa és halk megszólalás tett be a dolognak, másrészt sejthető volt, hogy Puciato gyengébb élőben; a rikácsolást korrektül hozta, a dallamosabb témákat jobbára a közönségre bízta, de mondjuk a Milk Lizard pofonegyszerűen popos refrénjét szépen kiénekelte azért), de így is hanyatt kellett esni ettől a pokoli intenzitástól. Innentől kezdve érthető igazán, hogy miért hullanak ki Ben Weinman mellől a gyengébb gitárosok mindenféle sérülések miatt, meg hogy miért tart egy Dillinger Escape Plan-koncert mindössze egy óráig, ráadás nélkül persze, de ez az egy óra is elég volt arra, hogy utána fennakadt szemekkel, hitetlenkedve botorkáljon haza majd' hatszáz ember.

A38 hajó, március 12.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.