Lemez

Hajrá, csajok!

Pixies: Head Carrier

Zene

Valamiért nem nagyon találni hímdominanciájú együttesekben női szólógitárost, basszusgitárost viszont annál inkább.

Elsőre a legtöbbeknek nyilván Kim Gordon ugrik be a Sonic Youthból, de említhetnénk még a Smashing Pumpkinst is, ahol ezt a posztot direkt mindig nőknek tartotta fenn Billy Corgan. Elsőként D’Arcy Wretzkynek, aztán Melissa Auf Der Maurnak, majd Nicole Fiorentinónak, de egyszeri zenekarában, a Zwanban is női tag kezelte a mélygitárt: Paz Lenchantin. A Perfect Circle-ben is megforduló, argentin származású hölgy a közelmúltban a Pixies tagja lett, egy másik emblematikus basszusgitáros nőt, Kim Dealt váltva (bár, ha nagyon precízek akarunk lenni, megemlíthetjük még Kim Shattuckot is, mert első körben ő váltotta Dealt, de csak fél évig maradt meg a zenekarban).

Az anno Bostonból induló Pixies ugyan már 2004-ben összeállt egy bő évtizedes szünet után, de ebből végül csak 2014-re lett album (az Indie Cindy), és az is három EP-ből összerakva. Ekképp nyugodtan kijelenthető, hogy a Head Carrier című friss munka a valódi visszatérés, már csak azért is, mert ezen sokkal jobb dalok szerepelnek. Rövid lemezről van szó (a Surfer Rosa óta a legrövidebbről), de ez nem is baj, mert a tavalyelőtti kvázialbumhoz képest most egyáltalán nem kapunk üresjáratokat. A címadó igazi Neil Young-tribute, a Classic Masherrel a Pixies csatlakozik azon zenekarok sorához, amelyek fejet hajtanak a Be My Baby című Ronettes-klasszikus előtt, a Baal’s Backben pedig a főnök, Black Francis (másik művésznevén Frank Black, azaz Charles Michael Kittridge Thompson IV) hc-énekesi babérokra tör. Az Oonában folyamatosan hajtogatott „benne akarok lenni a zenekarodban” sor nagy valószínűséggel Lenchantinre utal, aki a Bel Espritben duettel énekel Francisszel, az ezt követő All I Think About Nowban pedig már csak az ő hangja hallható.

Bizonyos szempontból ez a lemez kulcsdala: egyrészt zeneileg megidézi a zenekar legismertebb dalát, a Where Is My Mindot (és valamelyest nyúlja az Interpol-féle Rest My Chemistry gitártémáját), másrészt ez a szám nem más, mint köszönetnyújtás Kim Dealnek. Megható gesztus egy meglepően jól sikerült lemezen, amely sok újdonságot nem kínál, azonban a létező legjobban idézi meg a Pixies fénykorát a jó riffektől a jól bevált halk-hangos-halk dalszerkezetekig. November 15-én Bécsben játszanak: nem árt fejben tartani.

PIAS, 2016

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.