Lemez

Hajrá, csajok!

Pixies: Head Carrier

Zene

Valamiért nem nagyon találni hímdominanciájú együttesekben női szólógitárost, basszusgitárost viszont annál inkább.

Elsőre a legtöbbeknek nyilván Kim Gordon ugrik be a Sonic Youthból, de említhetnénk még a Smashing Pumpkinst is, ahol ezt a posztot direkt mindig nőknek tartotta fenn Billy Corgan. Elsőként D’Arcy Wretzkynek, aztán Melissa Auf Der Maurnak, majd Nicole Fiorentinónak, de egyszeri zenekarában, a Zwanban is női tag kezelte a mélygitárt: Paz Lenchantin. A Perfect Circle-ben is megforduló, argentin származású hölgy a közelmúltban a Pixies tagja lett, egy másik emblematikus basszusgitáros nőt, Kim Dealt váltva (bár, ha nagyon precízek akarunk lenni, megemlíthetjük még Kim Shattuckot is, mert első körben ő váltotta Dealt, de csak fél évig maradt meg a zenekarban).

Az anno Bostonból induló Pixies ugyan már 2004-ben összeállt egy bő évtizedes szünet után, de ebből végül csak 2014-re lett album (az Indie Cindy), és az is három EP-ből összerakva. Ekképp nyugodtan kijelenthető, hogy a Head Carrier című friss munka a valódi visszatérés, már csak azért is, mert ezen sokkal jobb dalok szerepelnek. Rövid lemezről van szó (a Surfer Rosa óta a legrövidebbről), de ez nem is baj, mert a tavalyelőtti kvázialbumhoz képest most egyáltalán nem kapunk üresjáratokat. A címadó igazi Neil Young-tribute, a Classic Masherrel a Pixies csatlakozik azon zenekarok sorához, amelyek fejet hajtanak a Be My Baby című Ronettes-klasszikus előtt, a Baal’s Backben pedig a főnök, Black Francis (másik művésznevén Frank Black, azaz Charles Michael Kittridge Thompson IV) hc-énekesi babérokra tör. Az Oonában folyamatosan hajtogatott „benne akarok lenni a zenekarodban” sor nagy valószínűséggel Lenchantinre utal, aki a Bel Espritben duettel énekel Francisszel, az ezt követő All I Think About Nowban pedig már csak az ő hangja hallható.

Bizonyos szempontból ez a lemez kulcsdala: egyrészt zeneileg megidézi a zenekar legismertebb dalát, a Where Is My Mindot (és valamelyest nyúlja az Interpol-féle Rest My Chemistry gitártémáját), másrészt ez a szám nem más, mint köszönetnyújtás Kim Dealnek. Megható gesztus egy meglepően jól sikerült lemezen, amely sok újdonságot nem kínál, azonban a létező legjobban idézi meg a Pixies fénykorát a jó riffektől a jól bevált halk-hangos-halk dalszerkezetekig. November 15-én Bécsben játszanak: nem árt fejben tartani.

PIAS, 2016

Figyelmébe ajánljuk

A Fidesz házhoz megy

Megfelelő helyre kilopott adatbázis, telefonálgató propagandisták, aktivisták otthonát látogató Németh Balázs. Amit a Fidesz most csinál, régen a Kurucinfó munkája volt.

Mint az itatós

Szinte hihetetlen, de akad még olyan nagy múltú, híres szimfonikus zenekar, amely korábban soha nem járt Budapesten: közéjük tartozott a Tokiói Filharmonikus Zenekar is, holott erős magyar kötődésük van, hiszen Kovács János 1992 óta szerepel náluk vendégkarmesterként.

Minden meg akar ölni

  • SzSz

Andriivka aprócska falu Kelet-Ukrajnában, Donyeck megyében; 2014 óta a vitatott – értsd: az ENSZ tagországai közül egyedül Oroszország, Szíria és Észak-Korea által elismert – Donyecki Népköztársaság része.

S most reménykedünk

„Az élet távolról nézve komédia, közelről nézve tragédia” – az Arisztotelész szellemét megidéző mondást egyként tulajdonítják Charlie Chaplinnek, illetve Buster Keatonnek.

A szürkeség ragyogása

Különös élmény néhány napon belül látni két Molière-darabot a Pesti Színházban. A huszonöt éve bemutatott Képzelt beteg egy rosszul öregedő „klasszikus”, a Madame Tartuffe pedig egy kortárs átirat, amelynek első ránézésre a névegyezésen túl nem sok köze van a francia szerzőhöz. Ez utóbbi egyáltalán nem baj, még akár erény is lehet.