„Dehogyis vagy császár, Peer; csak hagyma vagy. / S most, kedvesem, meghántalak itt! / Sem bőgés, sem kunyerálás nem segít. / (Felvesz egy hagymát, és rétegenként hántani kezdi.) Ez a külső rongyos réteg, amely lejött, / a roncson küzdő, árva hajótörött. / Ez az utasbőr, vékony, akár a levél, / de benne mégis a Peer Gynt íze él. / Az aranyásó énje bújt bele ebbe, / szikkadt – ha ugyan volt valaha nedve. / Egy csücskös, durva, kemény lemez: / a Hudson-öböl nyers prémvadásza ez. / Koronaszerü ez, gyorsan vetem el, / több szót az ilyen nem is érdemel. / Ez a kurta s erős, ez a régész lenne? / Ni, a próféta; friss és sok a nedve. / Hazugságbűzű, mondja az írás; / aki jó, ettől elfogja a sírás. / S ez, amely áll összehajolva, lágyan, / az úr, aki élt mulatva, vidáman. / Ez tán beteg itt. Feketés a sávja; – / a papot vagy a négereket imitálja. / (Több réteget hánt le egyszerre.) Hű! mennyi burok van itt, töméntelen! / Dehát a magját meg sohasem lelem? / (Az egész hagymát szétszedi.) Ez már fura! Hántogatom középig, / s csupán réteg – kisebbedve végig. – / Elmés a természet!”
Peer Gynt okoskodik ekképp a híres hagymahasonlat elővezetésével, és mi azért idézzük itt e sorokat, mivel Ibsen műve is beigazolta azt, amit vagy másfél évszázada egy okos angol esszéista, bizonyos Walter Pater így fogalmazott meg: „minden művészet szüntelenül zenévé akar válni”. A zenéssé-zenévé átlényegülő Peer Gynt vasárnap a Budafoki Dohnányi Zenekar estjén jut majd elénk: énekesekkel és táncosokkal, Huszti Péter mesélői szereplésével és természetesen Hollerung Gábor vezényletével (Nemzeti Hangversenyterem, november 5., fél nyolc). Az elkövetkező napokban persze korántsem ez az egyetlen történet nemesül majd zenévé a fülünk hallatára, hiszen például a Budapesti Fesztiválzenekar ünnepinek ígérkező koncertjeit a Francesca da Rimini-történet Csajkovszkij-féle feldolgozása zárja majd (Zeneakadémia, november 9. és 10., háromnegyed nyolc). Ezen a két hangversenyen, ahol Sosztakovics tizennyolc esztendősen komponált I. szimfóniája fogja indítani a programot, a nagy orosz karmester, Dmitrij Kitajenko lesz a karmester. A koncertek szólistájaként pedig a szintén zongorista, Lilya Zilberstein vonul majd a pódiumra, méghozzá Rahmanyinov Rapszódia egy Paganini-témára című híres-híres variációsorozatával.
Nagyszerű zongoristából még kettő is akad majd az előttünk álló hét koncertműsorán, hiszen a francia Jean-Efflam Bavouzet a Kodály Vonósnégyes estjére érkezik körünkbe, hogy előadja César Franck (képünkön mint az Ibsen-pofaszakállverseny dobogósa látható) f-moll kvintettjének – az ősbemutatón a dedikált Camille Saint-Saëns által eljátszott – zongoraszólamát (Zeneakadémia, november 5., fél nyolc). Másnap este azután ugyanitt a mi Ránki Dezsőnk ad zongoraestet, hozzá oly közel álló Haydn-, Schumann- és Brahms-darabokat kipergetve az ujjai alól (november 6., fél nyolc). Szóval csak hallgassuk őt – és persze a többieket is mind, s ahogy Peer Gynt mondja, „bölcsködjék a fránya!”.
