mi a kotta?

Hántogatom középig

  • mi a kotta
  • 2017. december 1.

Zene

„Dehogyis vagy császár, Peer; csak hagyma vagy. / S most, kedvesem, meghántalak itt! / Sem bőgés, sem kunyerálás nem segít. / (Felvesz egy hagymát, és rétegenként hántani kezdi.) Ez a külső rongyos réteg, amely lejött, / a roncson küzdő, árva hajótörött. / Ez az utasbőr, vékony, akár a levél, / de benne mégis a Peer Gynt íze él. / Az aranyásó énje bújt bele ebbe, / szikkadt – ha ugyan volt valaha nedve. / Egy csücskös, durva, kemény lemez: / a Hudson-öböl nyers prémvadásza ez. / Koronaszerü ez, gyorsan vetem el, / több szót az ilyen nem is érdemel. / Ez a kurta s erős, ez a régész lenne? / Ni, a próféta; friss és sok a nedve. / Hazugságbűzű, mondja az írás; / aki jó, ettől elfogja a sírás. / S ez, amely áll összehajolva, lágyan, / az úr, aki élt mulatva, vidáman. / Ez tán beteg itt. Feketés a sávja; – / a papot vagy a négereket imitálja. / (Több réteget hánt le egyszerre.) Hű! mennyi burok van itt, töméntelen! / Dehát a magját meg sohasem lelem? / (Az egész hagymát szétszedi.) Ez már fura! Hántogatom középig, / s csupán réteg – kisebbedve végig. – / Elmés a természet!”

Peer Gynt okoskodik ekképp a híres hagymahasonlat elővezetésével, és mi azért idézzük itt e sorokat, mivel Ibsen műve is beigazolta azt, amit vagy másfél évszázada egy okos angol esszéista, bizonyos Walter Pater így fogalmazott meg: „minden művészet szüntelenül zenévé akar válni”. A zenéssé-zenévé átlényegülő Peer Gynt vasárnap a Budafoki Dohnányi Zenekar estjén jut majd elénk: énekesekkel és táncosokkal, Huszti Péter mesélői szereplésével és természetesen Hollerung Gábor vezényletével (Nemzeti Hangversenyterem, november 5., fél nyolc). Az elkövetkező napokban persze korántsem ez az egyetlen történet nemesül majd zenévé a fülünk hallatára, hiszen például a Budapesti Fesztiválzenekar ünnepinek ígérkező koncertjeit a Francesca da Rimini-történet Csajkovszkij-féle feldolgozása zárja majd (Zeneakadémia, november 9. és 10., háromnegyed nyolc). Ezen a két hangversenyen, ahol Sosztakovics tizennyolc esztendősen komponált I. szimfóniája fogja indítani a programot, a nagy orosz karmester, Dmitrij Kitajenko lesz a karmester. A koncertek szólistájaként pedig a szintén zongorista, Lilya Zilberstein vonul majd a pódiumra, méghozzá Rahmanyinov Rapszódia egy Paganini-témára című híres-híres variációsorozatával.

Nagyszerű zongoristából még kettő is akad majd az előttünk álló hét koncertműsorán, hiszen a francia Jean-Efflam Bavouzet a Kodály Vonósnégyes estjére érkezik körünkbe, hogy előadja César Franck (képünkön mint az Ibsen-pofaszakállverseny dobogósa látható) f-moll kvintettjének – az ősbemutatón a dedikált Camille Saint-Saëns által eljátszott – zongoraszólamát (Zeneakadémia, november 5., fél nyolc). Másnap este azután ugyanitt a mi Ránki Dezsőnk ad zongoraestet, hozzá oly közel álló Haydn-, Schumann- és Brahms-darabokat kipergetve az ujjai alól (november 6., fél nyolc). Szóval csak hallgassuk őt – és persze a többieket is mind, s ahogy Peer Gynt mondja, „bölcsködjék a fránya!”.

Figyelmébe ajánljuk

Jancsics Dávid korrupciókutató: Az Orbán család vagy a Matolcsy-klán működése új jelenség

Jancsics Dávid a Leukémia zenekar gitárosaként a hazai underground zenetörténethez is hozzátette a magáét, majd szociológusként az Egyesült Államokba ment, azóta a San Diego-i egyetem professzora. A magyarországi korrupcióról szóló doktori disszertációját átdolgozva idén magyarul is kiadták A korrupció szociológiája címmel. Erről beszélgettünk.

Újabb mérföldkő

  • Harci Andor

Mi lett volna, ha 1969-ben, az amougies-i fesztiválon Frank Zappa épp másfelé bolyong, s nem jelentkezik be fellépőnek a színpadon tartózkodó Pink Floyd tagjai mellé?

Vándormozi

  • - turcsányi -

John Maclean nem kapkodja el, az előző filmje, a Slow West (A nyugat útján) 2015-ben jött ki.

Mi, angyalok

Egyesével bukkannak elő a lelátó hátsó részét határoló cserjésből a zenekar tagjai (Tara Khozein – ének, Bartek Zsolt klarinét, szaxofon, Darázs Ádám – gitár, Kertész Endre – cselló) és a táncos pár (Juhász Kata és Déri András).

Új válaszok

A művészet nem verseny, de mégiscsak biennálék, pályázatok, díjak és elismerések rendezik a sorokat. Minden országnak van egy-egy rangos, referenciaként szolgáló díja.

Mintha a földön állva…

Összegyűjtött és új verseket tartalmazó kötete, a 2018-ban megjelent A Vak Remény a költő teljes életművét átfogó könyv volt, ám az új versek jelenlétét is kiemelő alcím a lírai opus folyamatosan „történő” állapotára mutat, arra, hogy még korántsem egy megállapodott vagy kevésbé dinamikus költői nyelvről van szó.