A Kiscelli Múzeumba menni majdnem kirándulás. Városszéli hangulat, gesztenyés, lépcsők, dombtető. Az egykori trinitárius kolostor XVIII. századi barokk épületegyüttesének kétségkívül a hatalmas, borzongatóan csupasz templomtér a legnagyobb látványossága, de van azért ott sok minden más is. A portáslakás mellett a kőkerítéshez épített kileselkedő emelvény. Sorba állított prés-, mezsgye- és sírkövek az udvaron, ahol fel-felbukkan mindenféle egyéb, múzeumi feldolgozásra vágyó tárgy és szerkezet is: gépelem, szemöldökfa, kézikocsi vagy éppen kiöregedett üzemi kapcsolótábla. Odabent tartanivaló nélkül maradt kariatidák, marcona kőszentek, cégér-, patika- és nyomdatörténet, komoly képzőművészeti gyűjtemény.
Valamint egy várostörténeti kiállítás két részben, 1780-tól 1940-ig. A folyosón indul, régi tájképekkel a Duna felől, amelynek a medrét akkoriban még nem szorították kőfalak. Állandóságot, jelenidejűséget sugározva áll a Gellérthegy, alatta szinte tegnapinak tűnnek a buckás partok, ahol kifeszített vásznak árnyékában végzik munkájukat a kőfaragók, lovak várakoznak és iddogálnak. A folyómeder közepébe horgonyzott hajómalmok mellett gőzösök pöfögnek el, új gyárak kéményeiből dől a füst. A céhládák és behívó táblák (majd a katalógusból megtudják, mi az) idejéből a főváros a mába tart.
Áttekinthető kiállítás ez, nem sürget az előrehaladásra, ahogy a tárgybőség tenné, nem zúdulnak ránk különös kincsek, mesés ritkaságok. Inkább az átgondolt vagy még inkább: érző rendezés az erénye. 160 év különféle - hol kézenfekvő, hol a gyűjteményi adottságokat sejtető - magán- és közéleti mozzanatainak jelzéses bemutatása, finoman elhelyezett hangsúlyokkal. Szerény, de hangulatos. Nem felidéző - ahhoz nagyobb terek kellenének, rengeteg tárgyi részlet, ami itt nyilván nem állt rendelkezésre. Ráutaló inkább, cseppben a tenger-szerű. Vegyük például az első termet, ahol sok egyéb mellett néhány fogadalmi tárgy látható. Kegyhelyeken, jeles szenteknek emelt nagy templomokban tömegesen látható ilyesmi: tenyérnyi méretben, ezüstből vagy bármiből egy pár szem, kéz, láb, marha, ház és minden egyéb, ami megbetegedhet vagy megsemmisülhet, de csodálatos módon meg is menekülhet, fel is gyógyulhat. Itt, a falra helyezve kiszakadnak eredeti funkciójukból, ötvösmunkaként szemléljük őket, és ily módon csinos megformáltságuk még inkább felerősíti bennünk annak az átélését - vagy legalább az átélés illúzióját -, amilyen intenzitással egykori megrendelőik csodatévő vagy hálaadó erejükben hihettek.
Aztán teszünk néhány lépést, még mindig ugyanebben a teremben vagyunk, és egy egészen más témakörbe, a középítkezések, közművek világába csöppenünk, amit nem diktál semmiféle tematikus logika, hanem - találgatunk jóhiszeműen - az az esztétikai megfontolás, hogy az adott teremben körbepillantva egyfajta hangulati harmónia érzése legyezzen bennünket. Itt egy kis tárgycsoport, mellszobrok mondjuk, amott egy közcélú épület méretarányos ceruzavázlata, miközben a kalamáris a jeles korabeli fővárosi keramikusra utal, akinek szakirányú fölfedezéseiről a katalógusban részletesen olvashatunk.
Lehet, hogy ebbe a sok érintőlegességbe és utalásba a szükség is belejátszott, de örvendetes módon nem a katalóguson próbáltak spórolni a rendezők, szervezők. Egy-fajta kisenciklopédia gyanánt for-gathatjuk a kötetet, amely egyrészt lelkiismeretesen, teremről teremre halad, másrészt - a részletek, az öszszefüggések bemutatásában nem egyenletesen, de - tematikus osztásban is beszámol Pest-Buda, majd Budapest történetének egy-egy vonatkozásáról egy-egy szűkebb időszakban. A városegyesítésig tartó első kiállításrész kissé különös, a "régiség" szó jelentésárnyalataival játszó címe után a másodiké új megközelítési szűkítést ígér. Mostantól a tárgyak még inkább a szélesebb tér- és világlátási kontextus részeivé válnak. Kül- és belterek és az őket formáló művészet alakulása a hazai művészképzés kezdeteitől a korszak végéig: asztalosmesterek és festőművészek, érme, kelme, épületterv és pohárszék - finom darabok, funkciójuk, stílusuk reprezentánsai. Szecesszió, aztán modernizmus, Bauhaus. A nemes, egyszerű formák felé mozduló, beléjük kapaszkodó csendesedést érezzük, ahogy Európa, benne Magyarország, benne Budapest megszüntetni indul addigi önmagát - hogy aztán mindez régiséggé váljon.
Nyitva: keddtől vasárnapig, 10-18. A katalógus (szerkesztette Erdei Gyöngyi és Rostás Péter) ára 1600 Ft, december 31-ig féláron kapható.
