A Hamburgban élő és alkotó Helena Hauff sosem arról volt híres, hogy a könnyebb oldaláról fogná meg az elektronikus zenekészítést. Nem mondanánk, hogy nehezen befogadható zenéket hoz létre, de mint második, igen jól sikerült albuma is bizonyítja, szükséges némi idő, amíg ráhangolódunk arra, ami a következő szűk órában ránk vár. Az albumot nyitó Barrow Boot Boys visszafogott tempójú ipari/
elektro darálása szépen fülön ragad és bevezet abba a világba, ahol a kevesebb tényleg több, és a karcos, sőt kifejezetten mocskos Lo-Fi hangzás egyenesen erénynek számít. Voltaképpen semmi forradalmi sincs abban, amit hallunk, Helena Hauffot mindig is az elődökkel szembeni tiszteletteljes reflexió vezette, legfeljebb a hangsúlyok tevődnek át – most éppen a nyolcvanas évek második felének nyers elektrója felé. Ám ez is csak egy jól használható stíluselem, amit bármikor felválthat egy másik motívum: mondjuk némi elektronikus zaj felett táncoló szinte gyermeki dallam. Néha az ős techno-indusztriál tánczenei szintér ismerős bugyborékoló hangjai és posztpunk tónusai is előkerülnek, mintha a művész arra szánta volna biztos kézzel komponált darabjait, hogy beilleszthetőek legyenek egy kortárs electronic body music szettbe is. Nem fél a lassabb vagy éppen a látszólag ütemtelen szerzemények beillesztésétől sem, az albumot pont ezek cementálják egésszé, amit méltón zár a le az It Was All Fields Around Here When I Was a Kid roncsoltan is nosztalgikus szintiwave elégiája.
Ninja Tune/Neon Music, 2018
