Ez a kis történet hûen mutatja a Tóth kocsma jellegét. A kocsma nem is jó kifejezés a helyre, mert ami ebben a Falk Miksa utcai pincében folyik, az nem vendéglátás, hanem ipar. Pénzbeszedés. Pedig - fizikailag - minden adott. A falakon vörösfenyõ lambéria, vastag lapú, impozáns asztalok, gazdag és minõségi sör-, illetve borválaszték. A "humán erõforrás" viszont "kihívásokkal küzd" - csak hogy politikailag korrekt módon fogalmazzak.
Minden a bevételrõl szól: ha asztalt foglalunk, mondjuk, tizenöt fõ részére, akkor - biztosítékképpen - tizenötezer forintot két nappal a foglalás elõtt (!) be kell fizetnünk (ezt az összeget természetesen a végszámlában jóváírják). Ezek után, ha nem érkezik meg mindenki idõre, a jó helykihasználás és a bevételmaximálás ürügyén idegeneknek engedik át pénzért lefoglalt helyeinket. Az ugyanis nem lehetséges, hogy fél órán keresztül öt ülõhely szabadon maradjon, ahol nem fogyaszt senki.
Változásra pedig kevés az esély, hiszen a Tóth kocsmának jól megy az üzlet, szinte mindig telt ház van. A vendégkör cserélõdik ugyan, de kit érdekel, ha folyamatos az utánpótlás. Kár érte. Kis odafigyeléssel nagyon jó hely lehetne a Tóth, de egy régi, jó hírû kocsmát így "zülleszteni" már-már pofátlanság.
1056 Budapest, Falk Miksa utca 17.
*
