Koncert

HERNÁDI pont

Zene

A flegma lány – legelső filmjében (Holnap lesz fácán) ez a szerep jutott Hernádi Juditnak, s ő 1974 óta imponáló ön­azonossággal viseli, és persze gazdagítja ezt a jól eltalált, testhezálló szerepet. A flegmasághoz idővel jó adag női bölcsesség, sok szarkazmus és önirónia társult, s mindezekről most zenés önálló esten, igazi one-woman show-ban tesz újra bizonyságot. Nagy szerelmek, azaz göndör hajú férfiak, színházi és magánéleti tyúkszemek, az anyaság csodája, s még sok minden más a közönség elé kerül a Pelsőczy Réka által rendezett előadáson: hol a dalokban, hol a dalok között, fotón vagy videón, s persze mindig Hernádi Judit fanyar-őszinte kommentárjaival. A jól elegyített humor és érzelmesség megteszi a hatását, s a színésznővel rég cinkos rajongók hálásak minden apró ki- és összekacsintásért, a „mi értjük egymást” visszatérő gesztusaiért.
A műsor profi, Hernádi régi meg újabb számai is éppúgy a helyükön vannak, mint a régi előadás-bejátszások, melyeket a nagy tapasztalatú művész „privátként” visz tovább előttünk. Az egészében oly gusztusos produkció mindössze két gyenge pontot jelez az egyébként Hernádival mélyen elfogult bíráló számára. Egyrészt a többségében Heilig Gábor számai által dominált koncert zenei világa bizony még 100 perc alatt sem megunhatatlan: a színpadon is helyet foglaló zenész dalai sosem fájnak ugyan, de azért rendszerint meglehetősen szimplák. Másrészt a bel-, lipót- és újlipótvárosi egyetértésre építő általánosabb, politikusabb gunyorosság már korántsem oly átütő erejű, mint amikor saját színésznői és női létezéséről vall Hernádi Judit. Itt aztán még picit kínos pillanatok is adódnak: ilyenekből állt össze például az utolsó ráadásszám gyanánt előadott Az én hazám című dal egésze. A Honthy-féle Az én mamám suta-szellemtelen parafrázisának jót tett volna a dramaturgi szigor, ám ilyen közreműködőt sajnos nem jelzett a színlap.

Belvárosi Színház, április 8.

Figyelmébe ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után.