Róma–Weimar–Pest. Ezt a három várost, pontosabban e három város együttes említését a komolyzene barátai különösebb gond nélkül, mondhatni, automatikusan kapcsolják össze Liszt Ferenc életével, s okkal, hiszen a mester évtizedeken át ebben a háromszögben élte életét. Döntően, azaz kétharmados többséggel most is Liszt juttathatja az eszünkbe ezt a hármasságot, merthogy a Budapesti Tavaszi Fesztivál vasárnapi koncertjén Martin Haselböck és a vezénylete alatt működő Staatskapelle Weimar együttese a Krisztus oratóriumot bocsátja elénk (Nemzeti Hangversenyterem, április 17., fél nyolc). A hatalmas mű megkomponálását még 1853-ban kezdte meg a három város között ingázó nagyság, bemutatójára pedig kerek húsz esztendővel később, 1873-ban került sor a weimari Herder-templomban, az abbéruhás szerző vezényletével.
Róma mindazonáltal most mégsem Liszt okán, s nem is a fesztivál valamelyik programja révén szerepel itt, hanem a Pannon Filharmonikusok pénteki koncertjének apropóján (Nemzeti Hangversenyterem, április 15., fél nyolc). A Paolo Paroni által vezényelendő program harmadik számaként ugyanis felhangzik majd Ottorino Respighi százéves szimfonikus költeménye, a Róma kútjai. „Az ünnepélyes téma a fafúvókról a rezekre vándorol és győzedelmes alakot ölt. Fanfárok zendülnek meg: a hullámok ragyogó felszínén Neptun szekere jelenik meg tengeri lovaktól vontatva, szirének és tritonok csapatától kísérve. A kíséret eltávolodik, miközben távolból még hallani a fanfárokat.” A szerzői leírás szerint így jelenik meg a mű harmadik tételében a híres Trevi-kút délben (képünk mutatja). A pécsi zenekar koncertjén egy számmal elébb Bogányi Gergelynek is jut szerep: Mozart No. 16-os D-dúr zongoraversenyének magánszólamában.
Maradva a zongoristáknál, vissza a fesztiválhoz! Ránki Dezső és Klukon Edit pénteken a zenetörténet egyik legnagyobb különcéről, a 150 esztendeje született Erik Satie-ról emlékezik meg olyan szerzemények előadásával, mint amilyen a Három darab körte formában vagy a Három töltött darab című négykezes (Pesti Vigadó, április 15., fél nyolc).
S végezzük két operával a tavaszi fesztivál aktuális szakaszának forró ajánlását: egy távoli és egy még távolibb operakultúra megemlítésével. Merthogy a Zeneakadémián Antonio Cesti 1656-os operáját, az Innsbruck, helyesebben az ott rezideáló Ferdinánd főherceg számára komponált Oronteáját játsszák majd: az Aura Musicale kíséretével, Baráth Emőkével a királynői címszerepben, s az ifjú Rab Gyulával abban a szólamban, melyet az ősbemutatón egykor maga a franciskánus szerzetesként is aktív tenoristának megmaradó Cesti énekelt (Solti terem, április 17. és 18., hét óra). Míg itt az időbeli távolság, addig a Turandot keddi és szerdai előadásain a térbeli és a kulturális distancia kettőssége ejthet ámulatba minket, mivel ezeken a napokon a Kínai Nemzeti Operaház produkciójában települ az Erkel színpadára az utolsó Puccini-opera, többek között Wang Wei és Li Shuang főszereplésével (április 19. és 20., hét óra).
